Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

9. Ligeti Miklós

A fejlődés csak haladás lehet a döntő formák egyszerűsítése felé. Láttuk, ez a modern művészet uralkodó célzata. Szinyei és Fényes, Iványi-Grünwald és Ferenczy — mindegyiknek fejlődése, haladást jelentett a formaegyszerüsités irányában. Ligetinél is megfigyelhetjük ezt. „Krisztus temetésé"-nél a fényjáték csodás finomságokat teremt, de egyszerűsített formákon, s a kőből kibontakozó női aktja, melynek sima felületén illanva suhannak végig a fénysugarak, a legegyszerűbb formákból alakul ki. S a fiu aktjának tiszta formái mennyire beszédes szószólói kifejlett stilusfelfogásának ! De most már szuverén ura ő a formáknak, alakithatja, összefoglalhatja, redukálhatja tetszése szerint. Mily sok kutatásnak, — rajzban, agyagban való munkának — köszönheti ezt. De végre mindennek ura .. . Ura a színnek is. Eddig csak kisegítőnek használta forma hangsúlyozáshoz, dekorativ hatások fokozásához, de ujabb majolika kísérleteiben egyenesen belőle indul ki. Bemutatjuk egy pár kísérletét, — talán a magyar majolika fényes jövőnek elibé ebből a kollekcióból indul ki. Ligetiferre predesztinálja művészi egyénisége : csapongó képzelete, mely oly szoros kapcsolatban van a természettel, — a magyar természettel — (látjuk egypár magyaros tárgyú figurináján), könnyed keze, vele született érzéke a női báj, az élet gyöngéd formái iránt, kolorista látása, formabiztonsága, — mind olyan keramista tulajdonság, melylyel a legnagyobb sikereket érheti el.