Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913
9. Ligeti Miklós
mellett, ahová a szerzője tervezte, — el se hinné, hogy a szobor ugyanaz. Csak játszi könnyedségü, festői képzeletű, konkrétságokra hajló, természetbenyomások iránt fogékony művészlelkek alkotásait lehet egybegyűjteni, melyek önmagukban egyesitik minden erejüket, nem kérnek kölcsön segítséget a környezettől, szabadok, függetlenek és éppen ebben van az erejük. Ez a művészet természetesen közel áll a festészethez, sőt egyenesen abból meriti ihletét. A görög szobrászatnak minden korában találkozunk a festészet hatásával, s a keresztény művészet folyamán éppenugy. A görög vázafestés egyes mesterei, pl. Onesimos, valóságos impresszionista festést alkalmaznak, Zeuxis, Apelles egyenesen fényfestők voltak. Nem csoda, hogy szobrászkortársaikat, Lysippost, Skopait, de főleg Praxitelest már a fény és árnyék hatása alatt kialakult formák visszaadásának problémája izgatta. A III. században már impresszionista módon kifestett férfi mellszoborral is találkozunk, a szín egyenesen folytatja a modellirozás munkáját, hangsúlyoz, kiemel egyes formákat, sőt a reliefeknél egyenesen helyettesíti is. A hellenistikus görög szobrászatban a plasztika és festészet határai teljesen leomlottak. A relief festmény lesz, a terrakotta művészei szinte kizárólag festőileg gondolkoznak. S ugyanazt látjuk a renaissance idején. Ghiberti, Donatello, Mino da Fiesole, Rosselino, főleg reliefjeikben, keresték a fény és árny hatása alatt kialakult formák játékát, Leonardo sfumatojának hatása alatt, annak 4- 4 •