Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

8. Ferenczy Károly

FERENCZY KAROLY UJ MŰVÉSZETE. Ritka az olyan művész, akinek fejlődése annyira belülről kifelé hatoló, annyira a lélek belsejében lefolyó küzdelem eredménye, mint a Ferenczy Károlyé. Értelme és érzése viaskodásából alakultak ki művészetének ujabbnál ujabb fázisai, — de mindig az ő művészete maradt az, képe egyéniségének mindenha. Csak meg kell nézni Verandáját, mely talán kiindulása volt művészetének, s az Alvó aktot, mely annak szinte betetőzése, — a fejlődési vonal változatos hullámzása ellenére mennyire egységes; egy képzelet, egy lélek kisugárzása maradt a művészete mindenha. Előadásának formája, kifejező eszközei változhattak. Most felaprózottan részletező, majd dekorativan egybefoglaló lehetett — de minden formán át, még oly ellentétek közt is, alapérzésének mélységes egyszerűsége nyilatkozott meg, szinsóvárgásban, majd tonusfátyolban, de közvetlenül és elemi erőben mindenha. Nagy lovasképének finom tonusfátyola mélységes muzsikával kiséri a formákat s ez a kisérő zene erősbül, gazdagszik, szint ölt, uralkodóvá lesz művészete legújabb fokán. <»• 3