Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981

azonban a hetvenes évek végére a múzeumok műtárgy vásárlási lehetőségei nagymértékben lecsökkentek. Az állami műpárlolás formái az ötvenes-hatvanas években A múzeumok gyarapodásának másik lehetséges forrását az állami müpártolás egyéb csatornái jelentették. Az élő művészektől történő állami vásárlások és megrendelések szervezeti kereteit 1952-től kezdve a Népművelési, Művelődésügyi, majd a Kulturálisnak nevezett minisztériumok által működtetett Vásárlási Bizottság alkotta, az anyagi forrást pedig a Bizottság által elkölthető keretösszeg biztosította.

731 A Vásárlási Bizottság véleménye alapján választották ki a megszerzendő müveket, melyek közül utólag egyes darabok múzeumokhoz is kerülhettek.

732 Voltaképpen a múzeumi vásárlások ügyében is ez a szervezet döntött, ami azt jelentette, hogy a minisztériumnak felterjesztett vásárlási kéréseket a bizottság véleményezte.

733 Ennek a Vásárlási Bizottságnak Pogány már 1956 előtt is tagja volt. A múzeumok gyarapodásának másik forrását a Képzőművészeti Alap vásárlásaiból történő, esetleges részesedés adta. A Képzőművészeti Alapot 1952-ben állították fel, részben szovjet minta alapján. Azért csak részben, mert az állami alapok és a művészek szervezetei közötti kapcsolat itt is. ott is eltérő volt. Míg a Szovjetunióban az Alap feletti rendelkezés az ötvenes években jelentős mértékben a művészeti szövetségeket illette, Magyarországon az Alap által kezelt financiális eszközökről a kulturális igazgatás döntött, elköltésükbe a művészeti szövetségeknek csak részben lehetett beleszólásuk.

734 Ez így volt 1952 és 1954 között, s 1958 után is. Kissé eltért ettől az 1954 utáni egy-két év gyakorlata. Az Alap 1954-es átszervezését eldöntő intézkedés szerint ugyanis a Képzőművészeti Alap a Szövetség felügyelete és irányítása alatt, mint társadalmi szervezet működik.

735 Makrisz Agamemnon 1958-ban az 1954-ben kelt rendelkezésekre hivatkozva leszögezi, hogy az „Alap vezetőségét a Szövetségnek kell kineveznie", mely Szövetségnek az Alap igazgatója hivatalból a tagja.

736 1959 őszén az Alap, a Szövetség és a Minisztérium kapcsolatát szabályozó hatásköröket a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályán tartott tárgyalások rögzítették. Ekkor megállapodás formájában tisztázták, hogy az Alap feletti felügyelet a minisztérium illetékes osztályának (Képzőművészeti Főosztály) jogköre, továbbá hogy az Alap igazgatóját nem a művészeti szervezetek, hanem maga a miniszter nevezi ki, államigazgatási hatáskörben. Az igazgató mellett ugyanakkor 11 tagú vezetőség működik, melyből 7 tagot a Szövetség javaslatára nevez ki a miniszter.

737 Az állami vásárlások rendjében némi változást hozott az 1965 és 1981 között működő, ún. „kétmilliós vásárlási keret". Az állami mecenatúra mellett vásárlóként ez esetben a Művészeti Alap jelent meg, majd az Alap adott lehetőséget a múzeumoknak arra, hogy a már megvásárolt tárgyak némelyikét könyvjóváírással megkaphassák.

738 A jelek szerint az élő művészek anyagának minisztériumi és más módon történő vásárlásai nem jelentették egyben azt, hogy az így bekerülő müvek a múzeumokban ki is lettek állítva. Az állami vásárlások rendszere 1981-ben változott meg. Az új metódusról a későbbiekben még szót kell ejteni. A „kultúra vára" - döntések a Budavári Palota használatáról Fennállásának harmadik évében a Nemzeti Galéria újabb kihívás előtt állt. 1958-ban ismét felmerült az a - már 1956 folyamán is felvetett vitás kérdés, vajon az államigazgatás szervei, a miniszterelnökség, az Elnöki Tanács, vagy más kormányzati szervek költözzenek-e a budai 731 Ezt a szervezetet az iratok hol csak Vásárlási Bizottságnak (1956. április), hol az állami vásárlásokat intéző „Művészeti Vásárló Bizottságnak", hol pedig Állami Vásárló Bizottságnak nevezik. 732 Horváth 2001, 15-16. A keretösszeget az ötvenes évek elején határozták meg: 3,5 millió Ft volt, mely az idők során nem emelkedett. Horváth György szóbeli közlése. 1957 elején a művelődésügyi misztérium felkérte Pogányt, hogy vegyen részt a Vásárlási Bizottság munkájában. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 118. dosszié, személyi dokumentumok. 733 így például a Szépművészeti Múzeum 1956 decemberében lehetőséget kapott a megszüntetett Párttörténeti Múzeum fennmaradt vásárlási keretének elköltésére. Úgy tűnik, hogy a vásárlási bizottságot - Makrisz Agamemnon, Domanovszky Endre, Koffán Károly, Fenyő Iván, Soós Gyula - maga Pogány hívta egybe, véleményüket pedig csatolta a minisztériumi felterjesztéshez. 1956. december 31. A múzeum ekkor vásárolta meg Radnayné ismert síremlékét, Medgyessy Ferenc művét. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 110. dosszié. 734 Legalább is ezt veti fel, mintegy „balos" kritikaként Hajdú Sándor, a MÜDOSZ titkára még 1953-ban: „Nem alkalmaztuk helyesen a Szovjetunió Művészeti Alapjának tapasztalatait. Nagyjából azonos célkitűzésekkel, de megcsorbított, korlátozott lehetőségekkel indítottuk a Képzőművészeti Alapunkat, ezért a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja nem válhatott rentábilissá és gazdaggá, mint a Szovjetunió Művészeti Alapja. (...) A Képzőművészeti Alap szervezeti felépítését oly módon kell megváltoztatni, hogy a Képzőművészeti Alap rendelkezzen a szükséges jövedelmi forrásokkal, melyek segítségével, mint önfenntartó szerv biztosíthatja a művészeknek az elmélyült alkotómunkát. Javasoljuk, hogy az átszervezést a Szovjetunió Művészeti Alapjának alapszabályai nyomán végezzük." Ld.: Tervezet képzőművészetünk általános problémáinak megoldására. 1953. szeptember 18. Kézirat, 1-9. oldal. MNG Adattár ltsz.: 24.400/2006, 115. dosszié/6. Az ötlet „balos" voltát elárulja, hogy voltaképpen nem a művészek valóságos autonómiájáról van szó, mely az államszocializmus, illetve létező pártirányítás keretei között illúzió lett volna, hanem az államigazgatástól való függetlenségről. így pl. a művészekre másféle társadalombiztosítás vonatkozott. A Képző- és Iparművészek Szövetsége 1956 januárjában Pogányt delegálta képviselőként az Alap ügyeinek felügyeletét ellátandó szervezetbe. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 118. dosszié, személyi dokumentumok. Az Alap ügyeibe való beleszólás az ötvenes évek közepén a művészeti pártszervezetek vitáinak gyakori tárgya volt. 735 „Az Alap, amely 1954-ig mint állami intézmény működött, társadalmi szervvé alakult át és lényegében kettős funkciót töltött be. Egyrészt feladata lett a művészek szociális ellátása és nyugodt alkotómunkájuk megteremtése, másrészt, mint vállalatok felügyeleti szerve, azoknak az irányítása is...." Kenessei Tibor főosztályvezető feljegyzése 1959. III. 13. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 115. dosszié/2. A Szövetség önálló működését a felügyeleti szervek még 1957 elején felfüggesztették, élére miniszteri biztost neveztek ki. 1958. október 1-től működő ideiglenes elnökség és vezetőség feladata volt az új alapszabály elkészítése, és a javaslattétel a közgyűlés tagságára; Pogány Ö. Gábor: Feljegyzés a Magyar Képzőművészek Szövetsége tevékenységéről, 1956. októbertől 1959. december 31.-ig. 1960. jan. 11. Kézirat, 1-16. oldal, MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 18. dosszié/4; Téma-terv, valamint Megállapodás Aczél miniszterhelyettes elvtársnál tartandó megbeszélésre. 1959. X. 8. A szervezetek alá- s fölérendeltségéről, valamint a lektorátus ügyrendjéről szóló megállapodás aláírói: Szilárd György a Képzőművészet Alap igazgatója; Mikus Sándor a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnöke; Pogány Ö. Gábor a Magyar Képzőművészek Szövetsége főtitkára. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 18. dosszié/7, 9 és 13. dokumentumok; Aradi Nóra: A Képzőművész Szövetség ujjá alakításának és az új szövetség irányelvei 1957. júl. 18. ltsz.: 24.400/2006, 18. dosszié/24. A pártirányítás szerepéről: Feljegyzés a művészeti terület pártirányításának néhány problémájáról. Javaslat a művészeti szövetségek létrehozására és a művész-szakszervezeti mozgalom fejlesztésére. MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztály. 1958. augusztus 13. Stencil, 1-8. oldal, készült 40 példányban. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 125. dosszié/l. Az újjászervezés céljára készült elaborátumok közül Makrisz Agamemnon, a Szövetség titkára fejti ki (1958. szeptember 2.) a „művészeti terület" szervezeti rendjével kapcsolatos terveit, melyben a Szövetség és Alap viszonyának a korábbi években megvalósuló rendjére, a 6/1954. (I. 24.) M. T. sz. rendeletre, illetve az 1045/ 1957. (IV. 25). sz. kormányhatározatra hivatkozik. Ezen rendelkezések szerint az Alap felügyeleti szerve a Szövetség lenne. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 21. dosszié/5. 736 „Ugyancsak a Szövetség kinevezése vonatkozik az Alap tevékenységében résztvevő lektorokra, különböző művészeti bizottságok és zsűrik személyi összetételére." Makrisz Agamemnon feljegyzése Pogánynak, a 735. jegyzetben szereplő irat, 1958. szeptember 2. 737 Mint az Aczél miniszterhelyettesnél történő tárgyalás tématerveiből s az ezt előkészítő iratokból kiderül, ez a 11 tagú „vezetőség" ténylegesen csak ún. „társadalmi felügyeletként" funkcionálhatott, mivel a szabályok szerint az Alap igazgatójának „döntési joga van mind művészeti, mind gazdasági kérdésekben". A vezetőség egyet tehet: fellebbez az ügyben a miniszterhez. Lásd: Téma-terv Aczél miniszterhelyettesnél tartandó megbeszélésre. 1959. X. 8. Tárgy: a Művelődésügyi Minisztérium és a Képzőművészeti Alap viszonya. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 18. dosszié/7. 738 Adatok és adalékok 2002, Wehner Tibor bevezetője, VII IX; Horváth 2001, 17.