Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981
válogatásnak. 702 A kiállított képek között szerepet kaptak a szocreál korszak prominens darabjai is. 703 A katalógus bevezetőjében Pogány a művészeti élet fejlődésének pozitívumaira hívta fel a figyelmet; köztük a Képzőművészeti Alap működésére, és az ún. „kétezrelékes" támogatás tényeire, szembeállítva az eredményeket az „ellenforradalom" rombolását tükröző, 1957-es műcsarnoki Tavaszi Tárlattal. A kontinuitás, illetve diszkontinuitás e tárlat esetében is megragadható: az 1960-as tárlat alig hozott többet, mint az Új Magyar Képtár (a Károlyi Palotában) - szintén Oelmacher által rendezett - Mai magyar festőművészet című, 1956 elején megnyílt kiállítása. 704 1957 őszére a Nemzeti Galériában elkészült a 20. század művészetét ismertető állandó kiállítás is, itt azonban csupán néhány mű képviselte az 1945 utáni művészet anyagát. Ezért talán első tekintetre nem is nagyon tűnhetett fel, hogy jeleként a nyilvánosság szféráiból történő kiűzetésüknek, az Európai Iskola és más elvont művészetet képviselő alkotók 1945 utáni alkotásai voltaképpen hiányoznak a kiállításról. 705 A Nemzeti Galéria legelső időszaki kiállításai valamivel tágabb körben foglalkoztak a modern művészet emlékanyagával, mint az elfogadott volt az 1956-ot megelőző években: ekkor már szóba jöhettek a régebbi és újabb - mérsékelt - modernisták is. Voltaképpen nem az állandó vagy összefoglaló korszak-tárlatokkal hozott ez a múzeum újat, hanem a korban nagyszabásúnak tekinthető életmű-kiállításokkal. A Kúria épületének látogatója előbb Réti István (1957. december), majd Arnos Imre (1958), Ripp-Rónai József (1961), a Nyolcak és aktivisták (1961), Vaszary János (1961) alkotásainak válogatásával ismerkedhetett meg. A kiállítási programok között kiemelkedő szerepet kaptak az emlékkiállítások. Noha az emlékkiállításformát a Szépművészeti Múzeum már 1944ben meghonosította, a Nemzeti Galéria monografikus tárlatai mégis újdonságnak számítottak, mivel az alkotók munkássága addig még nem ismert bőségben tárult a látogatók elé. 706 Ezek a tárlatok mintegy ellensúlyt képeztek a - politikai igények szempontjából prioritást jelentő - kortárs művészeti bemutatókkal szemben, mondhatni, erősítették az intézmény történeti múzeum jellegének képét, és kétségtelenül hozzájárultak újabb művészmonográfiák megszületéséhez is. 707 Különösen nagy feltűnést keltett a Supka Magdolna által rendezett Aba-Novák Vilmos-kiállítás 1962-ben, mivel a festő személyét a hivatalos értékelések addig összekapcsolták a „Horthy-fasizmus" korával, és annak hivatalos művészetével. A Galéria megalapításától kezdve gyakorlattá vált, hogy a múzeum időszaki kiállításait részben vagy egészben a vidéki múzeumokban is bemutatták. így kerültek például más városok múzeumaiba Arnos Imre, Benczúr Gyula, Nagy Balogh János, Fényes Adolf és Rippl-Rónai József monografikus tárlatai. Székesfehérvárott Csontváry müveinek elhíresült bemutatóját megelőzte Benczúr Pestről hozott tárlata, de itt vendégeskedett a fentebb tárgyalt, Képzőművészetünk a Felszabadulás után című kiállítás is (1960). 1963-ban sor került a Nemzeti Galéria Erdey Dezsővel és Nemes Lampérth Józseffel foglalkozó budapesti tárlatának székesfehérvári bemutatójára. 708 A két intézmény között később is fennállt a kapcsolat, ám míg Fehérváron Kovalovszky Márta és Kovács Péter kiállítási programjai a hatvanas években elmerészkedtek a „Türt" és „Tiltott" művészet képletes mezejének mindig képlékeny határáig, a Nemzeti Galériára mint a kultúrpolitika referenciaintézményére más szabályok voltak érvényesek. 709 Fontos időbeli egybeesés, hogy 1957-ben nem csak a Nemzeti Galéria alakult meg, hanem a pécsi Modern Magyar Képtár is, noha másféle kezdeményezések nyomán. 710 Dr. Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor, aki alapító tagja volt az Európai Iskolának, ebben az esztendőben adományozta a Pécsi Janus Pannonius Múzeumnak (JPM) felesége, Forgács-Hann Erzsébet szobrászművész hagyatékát, és vele képzőművészeti gyűjteményét. A kollekcióban a Nyolcak és az Európai Iskola köréből való müvek is szerepeltek. Az alapítás lehetővé tette, hogy a múzeum külön képtári részleget alakítson ki. A hagyatékokból kapott modern képállományt bővítendő, az intézmény ambiciózus munkatársai, Hárs Éva és Romváry Ferenc, az ekkoriban megkérdőjelezett avantgárd művészetre helyezve a hangsúlyt, egy évtized alatt elsőrangú modern gyűjteményt építettek fel. 7 " Magángyűjtők hagyományai és adományai is növelték a kollekciót. 712 A hetvenes évek elejére ide került Gerlóczy Gedeon Csontváry-gyüjteményének jó része. A két intézmény, a Nemzeti Galéria és a pécsi Modern Magyar Képtár, egymást kiegészítő modern anyagából számos közös kiállítást rendezett a hetvenes évektől kezdve, nemcsak itthon, hanem külföldön is. 713 Ettől az időszaktól kezdve lehet a vidéki képtárak erőteljes gyarapodásával számolni, amely folyamat a kilencvenes évekig zajlott, s néhány kiemelkedő művészeti 702 Képzőművészetünk a Felszabadulás után. Rendezte Pogány és Csap Erzsébet. Előszó: Pogány Ö. Gábor, MNG. Katalógus 1960. 5-12. 703 Bencze László: A TSZCS ünnepre készül, a Földművelési Minisztérium tulajdona; Berény Róbert: Festőnövendékek, MNG; Bernáth Aurél: A munkásmozgalom kezdetei az építőiparban 1951, MNG. 704 Ez a tárlat az 1945 körüli évek formai kísérleteiből is bemutatott néhány darabot, éspedig olyan művészektől, akik a későbbiekben a „szocialista realizmus felé haladtak". Mai magyar festészet. Oelmacher 1956, 118-122. 705 Ennek történetéről lásd: György-Pataki 1990. 706 Az emlékkiállítások megrendezéshez nagymértékben hozzájárultak a múzeumi nyilvántartások által kínált lehetőségek, az 1949-óta ezrével szaporodó dokumentumok az egyes alkotók köz- és magángyűjteményekben őrzött tárgyairól. 707 A 60-as években a következő nagyobb emlékkiállításokra került sor a Nemzeti Galériában: Réti István, Benczúr Gyula, Nagy Balogh János, Fényes Adolf, Tornyai János, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Aba Nóvák Vilmos, Göndör Bertalan, Berény Róbert, Nemes Lampérth József, Szőnyi István, Teles Ede, Dési-Huber István, Scheiber Hugó, Bäsch Andor, Csók István, Derkovits Gyula, Gáborjáni-Szabó Kálmán, Pór Bertalan, Gadányi József, Diener-Dénes Rudolf, Medgyessy Ferenc, Rudnay Gyula. 708 Ld. Fehérvári kiállítások 1994. 190. 709 A progresszív művészeti kritika számára 1963 után Székesfehérvár vált a modern művészet nyilvánosságának kiemelt terepévé. A két intézmény eltérő lehetőségeit, s bizonyos területeken fennálló összjátékát kiállítási témáik egybevetése is mutatja. A két múzeum közötti kapcsolatokban ekkoriban Solymár István. Passuth Krisztina és Szíj Béla játszott szerepet. Kovalovszky-Kovács 2000, 12. 710 Hárs Éva: A pécsi Modern Magyar Képtár. Jelenkor 1967. V. szám. Újra közölve: Modern Magyar Képtár Pécs. Pécs, 1970, 1-7. 711 Hárs Éva utal rá, hogy külön leltárkönyvet a festményekről 1952-ben fektettek fel a JPM-ben. 712 Nagyobb gyűjtemények, melyek a JPM-be kerültek: Tamás Henrik (1959), dr. Tompa Kálmán (1967), dr. Kunvári Bella (1968), Bedő Rudolf (1969), Dénes Zsófia (1971), Lázár Béláné (1972), Gerlóczy Gedeon ( 1973). Carl László (1975), Ubrizsy Gábor (1982). 713 Hárs-Romváry 1981; Várkonyi 2001. A közös szereplések közül említsük meg A nyolcak és aktivisták 1981-ben rendezett tárlatát, a külföldiek közül pedig az 1975-ben rendezett luzerni tárlatot. Kat. Budapest MNG 1981d; Kat. Luzern 1975.
