Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981

Múzeum személyi állományából származó munkatársak alkották. Az Új Magyar Képtárból szinte mindenki ide jött át.

682 Ha csak politikai indokok nem álltak fenn, mint például Korner Éva esetében,

683 ekkortájt általában senkit sem tettek ki közvetlenül az utcára (hiszen „teljes foglalkoztatottság" volt), az elhelyezést utasításokkal és „átirányításokkal" intézték el. A személyzeti politika jó részben nem is az igazgatók, hanem a minisztériumi felügyelet kezében volt. Az irányítás kiterjedt a múzeum intézményi feladataira, anyagi viszonyaira, gyüjteményezésére, szervezetére, és az alkalmazottak személyzeti ügyeire is. Az éves jelentések mellett ott szerepelnek személyekre lebontva az egyes munkatársak jelentései: publikációs tevékenységük, illetve múzeumi munkájuk mellett időnként önéletrajzuk is mellékletként szerepel a minisztérium személyzeti osztályai számára küldött anyagokban. A függelmi helyzetre jellemző, hogy a múzeumok egyes tisztviselői nem saját vezetőikhez, hanem a minisztériumhoz fordultak éves szabadságuk vagy tanulmányi ügyeik intézéséért. AZ ELSŐ KIÁLLÍTÁSOK AZ MNG-BEN: KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS Nemcsak a politikai élet szereplői, hanem a szakemberek is általában pozitívan ítélték meg az új múzeum megalapítását. Az első állandó kiállítás a 19. század művészetét mutatta be. Ez még 1957 októberében megnyílt, katalógusának szövegét Pogány írta.

684 Voltaképpen a Petrovics rendezései alapján a Szépművészeti Múzeumból ismert anyag kibővített változata jelent meg itt, azaz a magyar festőművészet fejlődéstörténete Donát Jánostól Szinyei Merse Pálig. Szó sem volt valamiféle történeti átértelmezésről, hiszen a fejlődés csúcspontjairól Munkácsy-Paál-Szinyei - már a 20. század első évtizedeitől kezdve közmegegyezés létezett. Szinyei műveinek Petrovics már 1920-tól kezdve külön termet szentelt, mint ahogyan Paál László és Munkácsy is kiérdemelte tőle ezt a megbecsülést.

685 Munkácsy művészete az idők során átértékeléseken esett át: míg a két világháború között inkább képeinek festőiségéről, feltételezett magyaros karakteréről, 1945 után inkább realizmusáról beszéltek.

686 Munkácsy életműve 1957-re az egyik legalaposabban megkutatott magyar festői oeuvre lett. A Szépművészeti Múzeum is önálló kiállításokat szentelt neki, előbb 1944-ben, majd 1950-ben.

687 Annak a katalógusnak, amely 1952-ben a MMOK égisze alatt a Bényi László által összeállított műcsarnoki Munkácsy-kiállításhoz készült, ideologikus kiszólásokkal tűzdelt előszavát Pogány fogalmazta meg. A katalógusban viszont megjelenhettek Oltványi Imrének az egyes müvekre vonatkozó kutatásai, melyek eredményei azután jelentős mértékben hozzájárultak a Végvári-féle monográfia oeuvre-katalógusának elkészültéhez.

688 Az 1952-ben készült Munkácsy-katalógus egyes müvekre vonatkozó fejezeteit tarthatjuk a magyar művészettel foglalkozó katalógusok között az első olyannak, amelyet tudományos apparátus egészített ki. 1958-ra mintha elültek volna a Munkácsy realizmusa körüli viták, s ismét a festői kvalitásairól esett több szó. Ezt a folyamatot zárta le Végvári Lajos említett monográfiája (1958), majd bő évtized múltán Perneczky Géza kötete (1970), melynek újszerű koncepciója azután még sokáig meghatározta a Munkácsy művészettörténeti szerepével kapcsolatos nézeteket.

689 A Nemzeti Galériában 1957-ben felállított 20. századi állandó kiállítás korántsem lehetett teljes, hiszen a legfontosabb müvek ugyanebben az időpontban - a Műcsarnokban - bemutatott „Magyar Forradalmi Művészet" című tárlaton szerepeltek. A „forradalom", vagy „forradalmi" kifejezés használata 1945 után a művészet körében már unalomig elterjedt, alakváltozatait most nem sorolhatjuk fel. Azonban 1957 októberében használva a „forradalmi" jelzőt, kétségtelenül azt a változást fejezte ki, amely a politikai szóhasználatban az 1956-os forradalommal kapcsolatban vagy egy fél évvel korábban már bekövetkezett. A „forradalom" kifejezéssel 1957 őszén már nem az 1956-os forradalmi eseményeket kívánták az emlékezetből előhívni, hiszen ekkor már „ellenforradalomnak" nevezték azt, hanem csupán groteszk jelzője volt az új hatalomnak: Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány.

690 A Nemzeti Galéria és a Műcsarnok közös szervezésében megvalósított tárlat gerincét Derkovits Gyula és a Szocialista Művészcsoport alkotásai tették ki, a kiállítás rendezői: Oelmacher Anna és Pogány Ö. Gábor. A bemutató újszerűnek szánt szempontjait Pogány már májusban levélben ismertette Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettessel. Megfogalmazása szerint ez a kiállítás végre tisztázhatja a „haladás fogalmát tartalmi és formai vonatkozásaiban".

691 A levél szerint a rendezőknek az a tervük, hogy a magyar művészet modernebb áramlatait is bemutassák. Pogány hozzáteszi ehhez: „az absztrakt müveket kivéve". A „forradalmi" jelzőt kapott műtárgy-együttes voltaképpen az 1900-as évektől mutatta be a szegénység életével és a proletariátus harcával kapcsolatba hozott alkotásokat, kezdve a sort Fényes Adolf szegényember-sorozatával, Mednyánszky László háborús képein át, folytatva Uitz Béla 682 Illetve kimaradtak azok, akik disszidáltak, mint pl. Rajnai Miklós és Dobai János, valamint azok, akiket 1956-os szereplésük miatt eltávolítottak, mint Korner Éva (lásd még alább). Új személyként csak Brestyánszky Ilona jelent meg a tervekben, ö viszont csak 1970-ben szegődött el az MNG-be. 683 Korner a Szépművészeti Múzeum gyakornoka volt. 1956-os magatartása miatt állásából felfüggesztették. 684 Kat. Budapest MNG 1957. A pozitív kritikák közül lásd: Kampis 1958. 685 Elek 1920. 686 Sinkó 1990. Az 1952-ben megrendezett Munkácsy-kiállítás előzményeiről: Sinkó 2009. 687 1944-es kiállításról: Rajnai 1956, 181-182; 1950-ben a festő halálának 50. évfordulójára rendeztek kiállítást a szegedi Móra Ferenc Múzeumban az Új Magyar Képtár anyagából. Ld.: Beszámoló az Országos Szépművészeti Múzeum munkaijáról. 1950-1953. Uj Magvar Képtár. SzM Bulletin No. 5. 1954, 131. 688 Kat. Budapest Műcsarnok 1952. A Munkácsy-életművel kapcsolatos vitákról a Művészettörténeti Munkaközösségben és az Akadémia Művészettörténeti Bizottságban, illetve Farkas Zoltán és Oltványi Imre háttérbe szorításáról, valamint Végvári kötetéről lásd: Fülep 2004, 2190. levél, F. Csanak Dóra jegyzete; Oltványi Imre Munkácsy-kutatásainak cédulaállományát az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetben őrzik. András-Pataki 2000, 87-88; Sinkó 2008. 689 Perneczky 1970; Sinkó 1990. 690 Ld. „Forradalmi" Munkás-Paraszt Kormány. A művészet történetével foglalkozó müvek esetében a „forradalmi" kifejezést más és más értelemben használja Fülep Lajos, Hamvas Béla - Kemény Katalin, Aradi Nóra, Oelmacher Anna vagy Pogány. 691 Pogány Ö. Gábor levele Mihályfi Ernőnek, 1957. május 28. MOL XIX-J-3-9-8630-834-1957/589 d.