Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

V. A Magyar Nemzeti Galéria

elfedi a vádaskodások és viszontvádak hordaléka, nem állapítható meg bizonyosan, legfeljebb sejthető, hogy Réti eltávolításában tényező lehetett az a dicstelen szerep is, melyet 1951-ben Kádár János és Kállai Gyula letartóztatásában és elítélésében játszott.

594 Ezekben a napokban a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályán mintha egyedül Korek József lett volna működőképes. December 8-án megfogalmazza annak a minisztertanácsi határozatnak a szövegét, amely szerint a Munkásmozgalmi Múzeum anyaga 1957. január l-jével jóváírás nélkül a Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumának tulajdonába megy át. December 10-én kelt pro domo-jában Korek pontosan leírja a múzeumi rész kezelésbevételének indokait. Javasolja, hogy a Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményei, melyekben 1867-től kezdődő plakátgyűjteményt, a Tanácsköztársaság korának gyűjteményeit, s 60 ezer darabot kitevő fényképgyüjteményt is őriznek, maradjanak egyben, mivelhogy „a múzeum anyaga a magyar történet szerves része, amelynek együtt tartása kötelesség".

595 Az elaborátum utolsó pontja szerint „az épületnek múzeum céljait szolgáló része (kb. kétharmad) a Népművelési Minisztérium kezelésébe megy át. (...) A Munkásmozgalmi Intézet a karbantartás költségeihez meghatározott arányban hozzájárulást fizet".

596 Javaslata tehát nem érinti magát a Munkásmozgalmi Intézetet, csak a múzeumot. A Javaslat másik aláírója Réti László. A történelem kereke estéről reggelre nagyot fordul: december 11-én kihirdetik a rögtönítélö bíráskodásról szóló rendeletet, ami a forradalom történetének igazi fordulópontja.

597 December 23-án, az MSZMP 1KB Szervező Bizottsága ülésén felmentik Rétit a Munkásmozgalmi Intézet vezetése alól azzal, hogy ugyanott történészi munkát végezzen.

598 A Népművelési Minisztériumban is megjelennek a Kádár-éra előhírnökei. December 15-én Darabos Iván miniszterhelyettes körlevelet intéz a minisztérium alá tartozó intézmények vezetőihez, miszerint az Elnöki Tanács tvr. keretében szabályozta (november 24-én megjelent 1956/25. tvr.) a munkástanácsok megválasztásának módját. Darabos felhívja a figyelmet arra, hogy munkástanácsokat csak az ipari és mezőgazdasági termelő üzemek választhatnak, másutt ez tilos.

599 A helyzet azonban az év legvégén is igen labilis lehetett, mivel Pigler még december 29-én is őrzésért folyamodik. A Budapesti Rendőrkapitányságra küldött levele szerint december 7. és 28. között csak esetlegesen jelentek meg a rendőrőrszemek a múzeumban.

600 A források alapján egyelőre nem egészen világos, hogy Réti, illetve a Munkásmozgalmi Múzeum sorsának eldőltével ki vetette fel az ötletet, hogy a volt Kúria épületében helyezzék el a Nemzeti Galériát. Pogány hagyatékában fennmaradt egy aláírás nélküli javaslat, amely egyrészt a Nemzeti Galéria megalapításról szól a Kúria épületében, másrészt egy tudományos intézet megszervezésének tervéről: utóbbi alárendeltségében működne mind a múzeum, mind az új Ars Hungarica vállalat. Ez a vállalat birtokolná a kiadói és reprodukálási jogokat, segítve ezzel a megalakítandó tudományos szervezet, a „Képzőművészeti Tudományos Intézet" működését, továbbá kiadná a megszűnt Szabad Művészet helyett a Művészet című lapot. (Főszerkesztője Genthon István lenne.) A szöveg kitér arra is, hogy az új intézmények fenntartása nem hozna a költségvetés számára többlet terheket, a státuszok költségei megoldhatóak lennének a Szépművészeti Múzeum, a Dokumentációs Központ és a Szabad Művészet megszűnő státuszaiból.

601 Korek számára készült-e ez az irat, vagy a döntési helyzetben lévő miniszterek, miniszterhelyettesek vagy pártvezetők ötlete alapján lépett működésbe Pogány és a minisztériumi főosztály szervezete? Eddig nem derült ki teljes egészében. Mindenesetre abból a tényből, miszerint a dolgot mégsem sikerült azonnal és egyenes úton megvalósítani, gyanítható, hogy az ötlet előbb az „alsóbb szinteken", azaz Korek és Pogány körében születhetett meg. A Javaslat a művészettudomány szervezeti átalakítására címet viselő fogalmazványban rögzített tervek közül több ténylegesen meg is valósult. Megalakult a Nemzeti Galéria. Más formában, jóval később ugyan, de megszervezték az újabb tudományos intézetet is, nem a Pogány által felvetett módon, hanem az MTA égisze alatt. S megjelenhetett, igaz csak 1960-ban, s nem múzeumi kiadványként a Művészet című lap is. Első főszerkesztője Pogány lett.

602 Más dokumentumok is arra utalnak, hogy a Munkásmozgalmi Múzeum helyén megalakítandó Nemzeti Galéria tervei 1956 decemberére datálhatóak. Decemberi dátumot viselnek ugyanis Pogánynak a múzeum szervezeti felépítésével kapcsolatos iratai, melyek egyaránt kitérnek a költségvetési és személyi kérdésekre. Javaslatai vagy tervei szerint a Nemzeti Galéria költségvetése a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Fővárosi Képtár költségvetésére alapozna, személyi állománya pedig a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának, Grafikai és Szobor Osztályának dolgozóiból, valamint néhány segédgyűjteményi szakemberből állna.

603 594 Kádár és Kállai letartóztatásáról - Rákosi kezdeményezésére - 1951. április 20-án döntött a „négyes-fogat", Rákosi, Gerő, Farkas és Révai. Kádár és Kállai ellen az volt a vád, hogy 1942-ben „elárulták" a pártot. A „párt elárulása" fogalmazás azt jelentette, hogy feloszlatták a kommunista pártot azért, hogy helyébe megalakíthassák kevésbé feltűnő név alatt a „Békepártot". A vád alátámasztásában szerepet játszott Réti László is, aki dokumentumokat szerzett be. Péter Gábor tájékoztatása szerint a Munkásmozgalmi Intézetben őrzött 1942-es nyomozati és bírósági iratokból letartóztatásakor csak a Kállai Gyulára vonatkozó iratok hiányoztak. Ezt nem tartották a véletlen művének. így született meg Kállai Gyulával szemben a vád: az árulás. Farkas 1990. 331 332., 336., 338-342., 344-355. A letartóztatásáról írt kötetében Kállai nem említi az ügyet. Kállai 1987. 595 Korek József: A Munkásmozgalmi Intézet Múzeumának állami kezelésbe vétele. 1956. december 10. Pro domo. MOL XIX J-3-a-8630-4361/1956/582. d./485. 596 Javaslat az MSZMP Párttörténeti Intézete múzeumi osztályának állami kezelésbe vételére. 1. oldal. Az 595. jegyzetben idézett irat melléklete. 597 December 11.: 1956/28. törvényerejű rendelet a rögtönbíráskodás elrendeléséről; december 12.: 1956/32. törvényerejű rendelet a rögtönbíráskodásról szóló 1956/28. törvényerejű rendelet kiegészítéséről. „A rögtönítélö bíróság, ha a terheltet a rögtönítélő eljárás alá tartozó valamely bűncselekményben bűnösnek nyilvánítja, ítéletében egyúttal halálbüntetést szab ki." 598 MSZMP IBB 1993,1. kötet. 1956. november 11-1957. január 14., 252, 274. A Párttörténeti Intézet megalapításának 50. évfordulóján konferenciát szerveztek, melyen felszólalt Réti fia, Réti György is. Szerinte apja soha se akart történész lenni, csakis pártmunkásnak tartotta magát. Kerekasztal beszélgetés az Intézet múltjáról, jelenéről, jövőjéről létrehozásának 50. évfordulóján. Múltunk 1999. 1. szám, 202-215. 599 SzM Irattár 863-01-142. Érkezett december 27. Pigler rezzenéstelenül ráírja: ad acta. 600 A Keresztes Csaba levéltáros által közzétett dokumentumok szerint a Szépművészeti Múzeumot nem érte nagyobb kár, ellentétben a Nemzeti Múzeummal és az Iparművészeti Múzeummal, mely utóbbiban viszont az Antik Osztály oda kölcsönzött tárgyait sérülések érték. MOL XlX-l-3-a-863-6511-1957; ld. még Keresztes 2007. 601 Javaslat a művészettudomány szervezeti átalakítására. Gépírás, 1-2. oldal. MNG Adattár ltsz.: 24.400/2006, 123. dosszié, MNG alapítási iratok/l. Dátum nélkül. (1956. december vége vagy 1957. január eleje?) Vö. MOL XIX-I-3-i: Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes iratai, 27. d. „múzeumi" dosszié szerint a döntést Nagy Sándor és Márffy Albin 1957. februári feljegyzései előzték meg. Horváth György adata. 602 Előzménye az 1958-ban megjelenő Műterem, főszerkesztője Farkas Zoltán. A kutatóhely előbb a Művészettörténeti Kutatócsoport néven alakult meg 1969-ben. Tímár 2000, 6. 603 MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 122. dosszié, 1-4. dokumentumok. A Szépművészeti Múzeum állományából átveendő dolgozók: Rudnay Gyula, Szabados Mihályné, Záhony Imréné, Bökönyi Sándorné, Verkerdi Sándorné, Ruszkabányai Elemér, Szabolics Anita, Bényi László, Székely Zoltán, Oelmacher Anna, Pogány Ö. Gáborné, Bodnár Éva, Telepy Katalin, Soós Gyula, Brestyánszky Ilona, Molnár Zsuzsa, Kerényi Jenőné, Virágh Ignácné, Sárdi Brútusz, Vasadi Herman, Lakos Lajos, Révai Kálmánné, és további segéd-munkaerők.