Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében
kialakult, felemás helyzetet valahogy tisztázzanak. 567 Az „Új szakasz" viszonyai között, 1953 júniusát követően, megjelentek a működési zavarokkal kapcsolatos első kritikák, a „tudományos tervezés" fenti abszurditásainak elvetése. 568 Az MTA II. Osztályának vezetősége 1956 májusában megtartotta szokásos kétévi vizsgálatait. A Művészettörténeti Bizottság munkájáról megállapították, hogy „a marxista-leninista szemléletmód erősödése terén tett kétségtelen előhaladást lassította a polgári ideológiák elleni küzdelem következetlensége, sőt néha hiánya is, a kritikai tevékenység lanyhasága, az elméleti, tudománytörténeti és elvi értékelő feladatoktól való tartózkodás". 569 Az „értékelő feladatoktól való tartózkodás" voltaképpen az ideológiamentes történeti munka elleni politikai vád megfogalmazása volt, mely a múzeumokkal szemben is számtalanszor elhangzott. „Művészettörténészeink nem foglalkoznak még kielégítő és elméleti színvonalon az újabb és legújabb kori művészettel; kultúrpolitikánk és a művészeti kritika nem támaszkodhat e téren megfelelő tudományos alapokra. Amennyire nem helyes ezen a címen háttérbe szorítani a régi művészetet, annyira helytelen, hogy művészettörténészeink e téren nem adnak segítséget mai művészeti életünknek. Szükséges, hogy az élő művészet irányítását végző szerveink az Akadémiával együtt határozzák meg azokat a kérdéseket, amelyeknek tudományos megoldása a művészetpolitika helyes kialakításához nélkülözhetetlen." 570 Hasonló kritika érte az 1955-ben először kiadott kétkötetes magyarországi művészettörténet koncepcióját is, mivelhogy annak időhatára csupán 1945-ig terjedt. 571 Hogy Fülep tartózkodása a kortárs művészeti kritikától nem a történetiség elefántcsonttornyába való visszahúzódásából eredt, hanem a kultúrpolitika aktuális beavatkozásaival kapcsolatos ellenállást jelentette, azt a VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás kapcsán elhangzott rádió-nyilatkozata, illetve az ennek nyomán keletkezett sajtóvitára adott reakciója igazolja. „A mai magyar művészetről" címet viselő publicisztikájának megjelenésekor nyílt meg az egykori Fővárosi Képtár épületében az Oelmacher Anna által rendezett, ugyanezen témájú tárlat is. 572 Fülep cikke elméleti szempontból veti fel a „mai művészet" fogalmával kapcsolatos kérdéseket. Szerinte nem világos, „hogy mi a nálunk ma vagy mostanában, ezekben az években vagy talán évtizedekben produkált művészetben a mainak tekintendő: az-e, ami a világnézetet, lelki-szellemi tartalmat, problémáinkat részben vagy egészben kifejezi, vagy csak az, ami naptár szerint mai, és néhány éve próbálkozik az új tartalom kifejezésével. (...) Nincs megmondva, mikor, hogyan kezdődik a mai művészet, itt van-e már, vagy csak a jövőben remélhető, és művészetünknek nagy és jelentős része beletartozik-e, vagy legföljebb jó szándékú útitársnak tekinthető. Az a kérdés, hogy ami művészetünkben már kipróbált java érték, ami ha még a jelenünkben van is, már történeti érték s a magyar művészet történetéből nem fogja kivetni soha senki és semmi - úgy mai-c, ahogyan egyáltalán lehet az, amit némelyek maiként kívánnak, némelyek követelőzve követelnek, de gyanakvással kell figyelni, fegyelmezni, el-elleplezni, mert éppen kiváló minőségével alkalmas rá, hogy a mai föladattól elcsábítson, a művészileg talán jónak, de »eszmeileg« rossznak tévútjára vigyen". 573 Fülep ezen írása az általa „proletkultos, önkasztráló primitívizmusként" jellemzett művészetpolitikai gyakorlat nyílt kritikája volt, amelynek nyilvánosságra hozása különben az 1956-os esztendő szabadabb légkörére utal. 1957 legelején az MTA Művészettörténeti Bizottságban fontos változások következtek be: a tagokat ekkor már nem kinevezték, hanem titkos szavazással megválasztották. Kiesett Aradi Nóra és Berkovits Ilona. Az akadémiai felső vezetés nyomására azonban még az év májusában visszakerültek. Az új bizottsági összetétel a személyi viták elhúzódása miatt csak 1960 elejére alakult ki, ekkora azonban Fülep már nem vállalta az elnöki tisztet, és lemondott. 574 Fülep az 1956 után zajló eseményeket mind a Művészettörténeti Bizottságban, mind az Akadémián, mind pedig a szakfolyóiratok szerkesztőségi munkájában Pogány személyével és tevékenységével hozta kapcsolatba. 57 " Az 1956-os esztendő nemcsak a Tudományos Akadémia, hanem a képzőművészeti múzeumok életében is rendkívüli változásokat hozott. Ez év végén váratlan lehetőség nyílt a Nemzeti Galéria tényleges megalapítására, mely esemény jelentősen megváltoztatta a Szépművészeti Múzeum gyűjtőkörét és arculatát is. Hogy mi módon, azt az alábbi fejezetek mutatják be. 567 1949-re az MDP illetékes szervei „bekebelezték" az Akadémiát, egyben megtisztítva azt a megbízhatatlannak ítélt, „reakciós" elemektől. 1949 után az MTA már csak nevében azonos a régi, autonóm intézménnyel, feladatköre pedig hasonlatos lett a Tervhivataléhoz. Az 1950-es években az Akadémia osztályszerkezete többször módosult, a legjelentősebb átalakulás az 1960-as években következeti be. A II. Osztály új neve 1965-ben a Filozófiai és Történettudományi Osztály lett. 1969-ben - éppen száz évvel az 1869. évi szervezeti reform után - az osztályok megjelöléséből eltűnt a bölcsészeti és a társadalomtudomány megnevezés. Sőtér 1973; újabb változásra csak a 80-as évek közepén kerül sor, amikor is a társadalomtudományok országos irányítását az Akadémiára bízták, ld. 1986. évi 5. sz. tvr. Csakhamar újabb törvény megalkotására volt szükség, mivel az 1988-as közgyűlés deklarálta az Akadémia államigazgatási szerepének megszűnését. Ezzel egyidejűleg javasolták, hogy nyerje vissza eredeti, köztestületi jellegét. Enyedi 2004, 1392. 568 Huszár 1995, 302. 569 Fülep 2004, 320, 2440 levél, F. Csanak Dóra 1. számú jegyzete. 570 Fülep 2004, 321, 2440 levél, F. Csanak Dóra 1. számú jegyzete. 571 Fülep 1956. 572 Új magyar festészet. Rajnai szerint 1949 elején, a Szovjet Kultúra Hónapja alkalmából nyílt meg. Rajnai 1956, 185. 573 Fülep Lajos: A mai magyar művészetről (1956). Ismét közölve: Fülep 1976, idézet: 582. Fülep a Csillag című lapban 1956 júniusában közölte írását. Ugyanitt jelent meg Végvári Lajos Fülep e cikkét érintő kritikája (Végvári Lajos: Megjegyzések Fülep Lajos nyilatkozatához. Csillag 1956. 7. szám, 176-180.). Talán ez utóbbira utal Farkas Zoltán megjegyzése a Fülephez írt levelében: „Remélem lesz folytatása a dolognak, a mocsárból nemcsak néhány brekegő béka fogja fejét kidugni, hanem okosabb dolgok is keletkeznek. Lehet, hogy ebben tévedek." Fülep 2004. 209. oldal, 2279. levél. 574 Fülep 2004, 1440. levél, F. Csanak Dóra 1. számú jegyzete.
