Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - A. A Magyar Nemzeti Galéria a tömegművelődés intézménye, 1957-1981

s így nem többek ideológiai ijesztgetéseknél."

761 Tegyük hozzá: ez utóbbi talán igaz is volt. A lap ellen megfogalmazott kifogások azonban csak részben függhettek össze a nagypolitika változásával. Mint a Jelentés utal is rá, a Művészet szerkesztőségének viszonya már korábban megromlott a Képzőművészek Szövetségével.

762 Noha a lap a Szövetség folyóirataként indult, ez az intézmény már korábban sem vett részt a szerkesztés munkájában, sőt 1971-ben kérték, hogy a művész-érdekképviselet nevét a folyóiratról vegyék le. „Ezt, a helyzet tisztázását szándékozó konzultáció nélkül, a folyóirat felelős szerkesztője az 1972. januári számtól - a felettes szervek véleményét nem kérve - teljesítette."

763 Alapos okkal vélhetjük tehát, hogy a Művészet folyóirat pártvizsgálatát maga a Szövetség kezdeményezte.

764 Annak ellenére így lehetett, hogy ez utóbbit a jelentés befejező sorai tagadják. A rituálé következő lépése volt, hogy a Kritika című lap közzétette a Jelentés szövegét. A cikk címe: „A műkritika felelőssége".

765 Az események ezután felgyorsultak: A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala a „Művelődésügyi Minisztérium kérésére" felmenti Pogányt a főszerkesztői megbízás alól.

766 A jelentésben felsorolt, „nem kiforrott" alkotók, mint például Lakner László, Halmy Miklós, Schaar Erzsébet, Nádler István, Jovánovits György, Bak Imre és Konkoly Gyula nem a semmiből kerültek elő. Néhányan közülük szereplői voltak a Fiatal Művészek Szövetsége akcióinak is, úgyszintén elszenvedői mind a kulturális élet prominenseitől, mind pedig magától a Képzőművészeti Szövetségtől eredő támadásoknak.

767 Ez az esztendő a múzeumot illetően is bővelkedett fordulatokban. A Művelődésügyi Minisztérium 1972 januárjában vizsgálatokat folytatott a művészeti múzeumokban. Felszólították az intézményeket, hogy részletesen ismertessék gyűjteményezési koncepciójukat, kiállításaikat - nota bene, épp a minisztérium engedélyezte ezeket -, a látogatási adatokat, a kiadványok eladási példányszámait stb.

768 A vizsgálatok a Nemzeti Galéria esetében az élő művészettel kapcsolatos tárlatokat, illetve csoportkiállítások rendezését hiányolták. Pogány Ö. Gábornak a miniszterhelyetteshez írott válaszából kiderül, a Galéria tágabban értelmezi munkáját „a napi politika egyes fordulatai alkalmával felvetődő szempontoknál", s pl. a gyüjteményezés terén a „szocialista hagyományt jelentő alkotások megszerzésén túl" az állami vásárlásokon „nem támogatott művészektől" is vásárol. Ez utóbbiak részben a művészeti életből hagyományos stílusuk miatt kiszorult művészek, részben olyan modernek, akik kultúrpolitikai okokból nem részesülnek állami támogatásban. Az élő művészek kiállításai elől a Galéria azért igyekszik elzárkózni, mert a szabályozás az országos múzeumokra vonatkozólag elfelejtett kivételt tenni a lebonyolítást, illetve zsűrizést illetően, „így olyan szervek között állapít meg az eljárás alá és fölérendeltséget, amelyek között ez nem áll fenn".

769 Pogány itt arra utal, hogy az élő művészek számára a múzeumban rendezendő tárlatok esetében is megkívánták a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrijének beleegyező véleményét. Pogány pedig nem tartotta a lektorátusi felügyeletet a múzeum által követett történeti szempontokkal összeegyeztethetőnek. 761 Jelentés, 4. oldal. 762 Somogyi József szobrász 1968-77 között a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke. 763 Jelentés, a 757. jegyzetben idézett irat, 11. oldal. 764 „(...) természetesen nem a Művészet és a Szövetség megromlott viszonya az alapkérdés, hanem az, hogy a Művészet szerkesztői érdemi módon nem vállalják a folyóirat kulturális politikai feladatát, és nem figyelnek kellőképpen művészet és társadalom valóságára." Ld.: Jelentés, a 757. jegyzetben idézett irat, 11. oldal. 765 Pándi Pál, a Kritika felelős szerkesztője azzal küldi el a cikk kefelevonatát Pogánynak, hogy a szöveget az MSZMP illetékes bizottsága juttatta el hozzá, ő pedig felajánlja, hogy a Művészet szerkesztősége reagáljon a benne megfogalmazottakra. Pándi Pál felelős főszerkesztő levele Pogánynak 1972. május 12. Melléklet: a cikk kefelevonata. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 72. dosszié/2. A Kritika a Jelentés nyomtatott szövegéhez magyarázatul még annyit fűzött hozzá, hogy a Párt illetékes bizottsága „neves művészettörténészek és elméleti szakemberek" bevonásával készítette azt. Az érintett ügy iratai között fennmaradt a szerkesztőnek, Solymár Istvánnak a Kritika-beli hivatalos jelentésre írott válasza, mely végül nem jelent meg. (Pontosabban: Solymár válaszának nyomtatott változatát eddig nem sikerült fellelni.) Ebben Solymár kifogásolja a megfogalmazók névtelenségét, valamint utal bizonyos korábbi tárgyalásokra és ígéretekre, miszerint a Művészet folyóiratot mentesíteni fogják a napi kritika feladatai alól, s „összegző, elemző profilt" kaphat. A Jelentés a Kritika 1972. 4. számában jelent meg, 16-17. 766 Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, Dr. Várkonyi Péter levele Pogánynak, 1972. június 22.; Csuhai Cs. Géza, Lapkiadó Vállalat igazgatóhelyettes levele Pogánynak 1972. július 3. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 72 dosszié/3a; 3b. 767 Aknai-Merhán 2002, 215-216. 768 Garamvölgyi József miniszterhelyettes körlevele a főigazgatókhoz, 1972. január 4. MNG Adattár, 1972-es vizsgálatok anyaga. MNG Irattár, ikt. sz.: 46007/72. 769 Pogány Ö. Gábor levele Garamvölgyi László miniszterhelyettesnek 1972. február 25, 1-5 oldal. A vizsgálatok folytatódtak, mint az kiderül Pogány december 5-én Gönyei Antalnak írt válaszából. Válasz a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályának 48.353/72. sz. levelére. Pogány ebben az iratban bejelenti, hogy külön osztályt hoz létre a kortárs művészet gondozására. MNG Irattár, iktató szám: 46006/72.