Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai
szolgáló egyéni kutatási elgondolásoknak is". 667 A Tudománypolitikai irányelvek kibocsátása voltaképpen első kísérlet volt arra, hogy a pártszervek, illetve a tudományos szféra kompetenciáját meghatározzák, anélkül, hogy a párt ideológiai vezető szerepét megkérdőjeleznék. Nem annak feladásáról volt tehát szó, hanem „az új határok kijelöléséről". Mint az irányelvek kiadásának hátterét vizsgáló kutató fogalmaz: „A politika »visszahúzódása« a tudomány területéről nem a politika vezető szerepének feladását, hanem újraformálását, a vezető szerep másféle gyakorlatát jelenti."'' 68 A szándékok ellenére az irányelvek 1969-es megjelenésétől kezdve egészen a rendszerváltásig voltaképpen meg-megújuló küzdelem folyt egyrészt a párt ideológiai szerepének érvényesítéséért, másrészt a társadalomtudományok körében a tudományos kutatások autonómiájáért. 669 A politikai szféra utóvédharcokkal tarkított, fokozatos kivonulása a tudományos élet területeiről az egyes tudományágak körében különböző időpontokban zajlott. Az egyes diszciplínák részleges autonómiája az MTA kutatóintézeti hálózatának bővülésében is megnyilvánult, ténylegesen folytatódott az MTA kutatóintézeteinek kiépítése. 1963-ban megalakult a Szociológiai, 1967-ben a Néprajzi, 1969-ben pedig a Művészettörténeti Kutatócsoport. 670 667 Az MSZMP Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei, 1969. június 27. Újra közölve: Drabancz- Fónai 2005. Idézet: 192. 668 Balogh 2000. 43. Az MSZMP KB Irányelveinek előkészítő munkálataiban Aczél György előadói beszéde szerint kétszáz tudós, kutató, kutatásszervezö, állami és pártvezető vett részt. Aczél Györgyöt 1967-ben választották meg a KB kulturális titkárává, 1969-ben pedig a KB Agitációs és Propaganda Bizottság vezetője lett. Utóbb sokat vitatott politikáját az értelmiség vezető alakjaihoz fűződő, személyes kapcsolatainak bonyolult hálóján keresztül érvényesítette. A nyolcvanas évek közepéig különböző pozícióiból mindvégig döntő befolyása volt a rendszer kultúrpolitikájára. Révész 1997; Dabancz-Fónai 2005, 211-212. 669 Az utolsó párthatározat, amely a párt ideológiai vezető szerepének érvényesítésére törekedett, 1987-ben született meg. Ez után már az új helyzethez való alkalmazkodásról, a tudományos kutatás és a politika különállásáról volt szó. Balogh 2000, 110 113. 670 1991-től Művészettörténeti Kutatóintézet, ld: Tímár 2000. Az MSZMP 1969-ben kiadott Tudománypolitikai irányelvek címet viselő határozata körvonalazta a tudományirányítás eszközeit, külön hangsúlyt fektetve a társadalomtudományi kutatások felett gyakorlandó felügyelet kérdéseire. Eszerint a társadalomtudományokban a közvetlen pártirányítás érvényesül, hisz e tudományok „valóságfeltáró és ideológiai funkciója elválaszthatatlan". Drabancz-Fónai 2005, 175.
