Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai

lett az osztályvezető, az agitprop területén pedig Szirmai István a meghatározó személy. A párthatározatok előkészítse céljából még Orbán idejében munkaközösségeket hoztak létre: a „Kultúrpolitikai Elméleti Munkaközösség" tagjává kinevezték Pogányt is.

641 A Munkaközösség terveinek egyes pontjai régimódi, balos művészeti politika érvényesülését vetítették előre, olyan kitételekkel, mint a „tömegek művelődésének kérdései", vagy „a dolgozó tömegek élete és a művészet kapcsolata". A pártirányításban erőteljesen érvényesült az értelmiségellenesség. Végső soron ez tükröződik a pártdokumentumok modern irányzatokkal szembeni, elutasító állásfoglalásaiban is.

642 Az ötvenes évek végének és a hatvanas évek elejének párt- és minisztériumi dokumentumait, ezek nyelvezetét és szemléletét szinte alig lehet megkülönböztetni az ötvenes évek elején kiadottaktól. Ismét előtérbe kerültek a sematikusan felfogott tömeg-, illetve népnevelés és az ideológia kérdései.

643 Az „offenzív" kultúrpolitika A történeti korszakolások az 1963. esztendőt általában a „megtorlás és konszolidáció" (1956-1963) periódus végeként, illetve az „érett Kádárkor", másutt az „offenzív kultúrpolitika és reformok" kora kezdeteként tárgyalják.

644 Ellentétben az 1970-es évek végén bekövetkező defenzív kultúrpolitikával, az offenzív kultúrpolitika azt jelentette, hogy a pártirányítás előbb a gazdasági válságok kezelését célzó reformokkal, majd a keményvonalas erők felülkerekedése, és a reformok bukása után, ismét erőteljes beavatkozó, irányító kultúrpolitikával próbálta a válságok áthúzódó hatásait megszüntetni.

645 1958. októberben a minisztérium múzeumi osztálya, élén Lakatos László megbízott osztályvezetővel, mintegy Szigeti József miniszterhelyettes kíséreteként, értekezletet tartott az országos múzeumok főigazgatói számára. Az értekezlet témája: „A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikája irányelveinek alkalmazása a múzeumi munkában. " A meghívó mellékletéül kiadott brosúra szerint „egységes vonalvezetést" szándékoznak a jövőben biztosítani, a cél „az anyag teljes tudatosítása a vezetésben, és az irányítás körébe tartozó minden egyes tudományos, adminisztratív és fizikai dolgozóban".

646 Az „anyag" alatt a minisztériumi bikkfanyelv a párt fentebb idézett „irányelveit" értette.

647 A visszarendeződés jeleihez sorolhatjuk azokat az 1959-ben megjelentetett dokumentumokat is, melyeket A Múzeumügy eredményei és problémái címmel adtak ki két változatban is,

648 az új törvény előmunkálataiként, illetve a „művelődéspolitikai irányelvek" nyomatékosítására. E szerint a múzeumok „a dolgozó nép kultúráját és a kulturális forradalmat szolgálják".

649 A dokumentum hosszabbik változatának szerzője e vonatkozásban történeti visszatekintésre is vállalkozik. Megjegyzései fontosak a későbbi fejlemények szempontjából, A Horthy-korszakról szólva a Hóman-féle múzeumi törvény (1934. évi VIII. törvénycikk, S. K.) elítélendő „anomáliáira" utal, mivelhogy az ellentétként állította szembe „a követendő, úgynevezett »tudomanypolitikai« irányt a »művelődéspolitikai« iránnyal. Szerinte Hómanék öncélú tudományos munkát követeltek a múzeumoktól, tekintet nélkül arra, hogy munkájuk használ-e valamit a közművelődésnek".

650 A régi-új kulcsfogalom: a közművelődés, mely a szöveg szerzője szerint ellentéte a múzeumi tudományosságnak. A minisztériumi dokumentum megismétli a MMOK elleni régi vádakat is: „a múzeumi terület sok rossz, ellenséges elem gyülekezőhelye lett és a munkásosztály és a párt vezető szerepének érvényesülését iparkodtak meghiúsítani."

65

' Az első szövegváltozatban további kifogások merülnek fel: „az ellenforradalom hatására a múzeumi területen megerősödött a nézet, hogy a múzeumok elsődleges feladata a múzeumi és tudományos munka, melynek következtében háttérbe szorultak az ismeretterjesztő, népművelő feladatok."

652 (Súlyos szavak ezek. A tudományos munka, mint ellenforradalmi következmény!) Mindezeket a mozzanatokat ki kell emelnünk, hiszen választ adnak arra a kérdésre, hogy miért nem jelent meg az 1957-ben már megfogalmazott múzeumi törvény. Ennek bevezető sorai ugyanis leszögezik „a múzeum tudományos intézmény, amely meghatározott működési körben az ország egész területén, vagy annak egy részén tudományos feladatokat lát el...".

653 Az 1959-ből idézett dokumentumok szerint a törvénynek ez a korábbi, 1957-es változata nem volt kiadható, mert „a múzeumok tudományos intézményeknek való minősítése tekintetében a minisztérium vezetősége nem értett egyet a tervezettel".

654 A változtatás csak az új múzeumi törvénytől volt várható, melyet még évekig fektettek. Az offenzív kultúrpolitika feltételei tehát már 1963 előtt létrejöttek. 1966-ban a minisztérium felső vezetése kétféle, a minisztériumi munkát segítő múzeumi testületet hozott létre. Egyrészt a miniszter mellett működő tanácsadó szervezetként életre hívták az Országos Múzeumi Tanácsot, mely „a múzeumok szakmai-tudományos irányításának támogatására" volt hivatva.

655 Elnöke Lakatos László, a minisztérium 641 1958 októberében Aczél György neve szerepel az Elméleti Munkaközösség Pogánynak küldött meghívóján. 1960-ban a MSZMP KB Agitprop Osztálya meghívója Orbán László elnök aláírással érkezett hozzá, mellékelve a munkaközösség tagjainak névsorát és az éves tervet. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 82. dosszié/ 6. 642 Levél Pogány Ö. Gábornak, az MNG igazgatójának 1959. július 16. az MSZMP Tudományos és Kulturális osztályától. Szecsödi László aláírással, mely szerint megküldik neki az értelmiség helyzetéről szóló jelentéstervezetet, melyet egy szűkebb értekezleten tárgyalnak meg. Melléklet: Jelentés az értelmiség helyzetéről. Tervezet, jobbra fenn: szigorúan bizalmas. Készült 75 példányban (Tu/976, stencil), 1- 4L „A szakmai igények egyoldalú előtérbe nyomulása, a régi nevelésű értelmiségiek szakmai felkészültsége és tekintélye, bátortalanná teszi a fiatalokat. (...) A legsúlyosabb a helyzet az írók és művészek világnézeti nevelése terén. (...) A »Nyugat-imadat« az értelmiség nyelveket is tudó, széles polgári műveltséggel is rendelkező részében elsősorban a divatos reakciós burzsoá filozófiai áramlatok révén hat. (Pragmatizmus, egzisztencializmus, neotomizmus, a képzőművészet területén a »modern« irányzatok művészetelméleti alátámasztása, stb.) (...) A legkülönbözőbb művészeti ágakban eltérő formákban jelentkeznek az ellemetettnek vélt izmusok. (...) A tudományos intézetekben (...) a tudományos eredmények értékelésénél még mindig a polgári szemlélet az irányadó, (...) azok döntik el, ki a szakmailag jó, a tudós, akik a felszabadulás előtt. (...) Ezeknek az erőknek tudománypolitikája sokszor a fehér asztal mellett alakul ki, és erőteljesebben érvényesül, mint a hivatalos tudománypolitika. (...) A művészeti főiskolákon az új fiatal generációt többségében régi szellemű, rendszerünktől idegen, gyakran szembeálló polgári műveltségű és felfogású tanerők oktatják." MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 93. dosszié/16, 17, 21, 38, 40. oldalak. 643 „A nagy túlsúlyban lévő régészeti és néprajzi kiállítások mellett a legújabbkor történetének, a forradalmi munkás- és parasztmozgalmaknak, népi demokratikus államunk fejlődésének is el kell foglalnia az őt megillető helyet múzeumaink kiállításai között" fogalmazza meg Molnár János miniszterhelyettes. Művelődési Minisztérium Levéltári és Múzeumi Főosztály 86284/61. Irányelvek az 1962. évi munkához. 1961. december 16. Kézirat, 1-4. oldal. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 126. dosszié/5, sz. 2. oldal. 644 T. Kiss 2002, 172; Drabancz-Fónai, 2005, 172. 645 A kultúrpolitika „offenzív" és „defenzív" korszakai szerinti tagolását T. Kiss és Drabancz-Fónai összefoglaló kötetei nyomán használom. 646 Az ötoldalas írás kifejti az „irányelvek érvényesítését" a múzeumi élet egész területén, így a tudományos munkában, a kiállítások rendezésénél és a gyűjteménygyarapításban. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikája irányelveinek alkalmazása a múzeumi munkában, 1-5. oldal. MNG Irattár, 863-08-34/58. 647 A 646. jegyzetben idézett irat felsorolja, hogy Budapesten 15 múzeumban 232 tudományos dolgozó és 417 technikai munkatárs közül 95 párttag van. Az arány vidéken rosszabb, mindösszesen 2 párttag van. 648 A Múzeumügy eredményei és problémái 1-11. Mindkettő a Pogány-hagyatékban maradt fenn. Az első, 1959. október 16-án továbbított változat 31 lapos rotakiadvány, Balassa László, a minisztériumi titkárság vezetőjének küldeménye; a másik dátum nélküli, 62 oldalas hasonló kiadvány, melyet a Múzeumok Rotaprint Üzemében sokszorosítottak. A dokumentumokat a minisztérium Kollégiuma tárgyalta. Szerzőik ismeretlenek. MNG Adattár ltsz.: 24.400/2006, 126. dosszié/8-9, sz. 649 A Múzeumügy eredményei és problémái, II. 1959, Bevezetés, 4. 650 A Múzeumügy eredményei és problémái, II. 1959, 8. 651 A Múzeumügy eredményei és problémái, II. 1959,14. 652 A Múzeumügy eredményei és problémái, I. 1959, 10. 653 Az új múzeumi tvr. tervezet szövege. SzM Irattár. 863-01-121/1957. melléklete. 654 A Múzeumügy eredményei és problémái II. 1959,22. 655 A 167/1966. (M. K. 20.) MM utasítás az Országos Múzeumi Tanács létesítéséről. (A továbbiakban: OMT.) Az Országos Múzeumi Tanács alakuló ülését 1966 decemberében tartották. Múzeumok ügyrendi szabályzata: 136/65 MM. sz. utasítás. Az Országos Múzeumi Tanácsot alapító rendeletet Magyar Bálint helyezte hatályon kívül 2006 januárjában.