Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

,, Noé pedig földmüveléi kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivek a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. Khám pedig, Kánaánnak atyja, meglátó az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá a künnlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vallókra vetek, és háttal menve takarók be atyjok mezítelenségét; s arcczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. " Móz. I. 9. 20-23. Károlyi Gáspár A történet folytatása szerint Noé felébredvén, örökre megátkozta Khámot, hogy kinevette az ö elesettségét. Hogy mi történt Noé halála után? - nem tudjuk. Khám talán továbbra is megemlékezett Noé bűnbe eséseiről, nevetve és gúnyolva azokat. Talán félt, hogy atyja bűnei miatt az Úr őt is hetedíziglen sújtani fogja. Sém és Jáfet, siratva atyjukat, a leplekkel együtt, amelyekkel holttá vált testét gyöngéden betakarták, talán vétkeit is átadták a végső feledésnek. Noé fiainak története olyan dilemmát hordoz, mellyel minden generációnak - ha felnőtté akar válni - meg kell birkóznia. Vajon kamaszokként nevetjük, gúnyoljuk-e az elődök bűneit, vagy immár megemberesedve átemeljük azokat, a maguk pőre voltában, a szemérmes és gyöngéd emlékezet helyére?