Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai A NEMZETI GALÉRIA MINT „NEMZETI MÚZEUM" Még 1957 decemberében Pigler főigazgató levélben kéri Pogány „Igazgató Kartársat", hogy - megbeszélésük szerint - a különválással kapcsolatos további teendőket írásban együttesen rögzítsék.

619 Ilyen összefoglaló iratra eddig még nem sikerült rábukkanni. A Nemzeti Galéria berendezésének, az anyag átszállításának, a leltárkönyvek másolásának feladatai mellett eleinte talán nem is tünt fel a múzeum alapítása körül ekkor még fennálló, jogi bizonytalanság. Ifj. Rudnay Gyula, aki már a MMOK időszakban is Pogány munkatársa volt, fedte fel a problémákat pro domo-jában. Rudnay jogértő ember, s mint aki már sokat látott, aggályos is. Feljegyzésében rámutat arra, hogy országos múzeum alapításához nem elegendő a miniszterhelyettes rendelete, ehhez kormányhatározatra van szükség.

620 Pogány eljárt a minisztériumban, s megnyugtatták, az új múzeumi törvény majd intézkedik a Magyar Nemzeti Galéria jogállásáról is. Ekkor még abban reménykedhettek, hogy az 1949. évi 13. tvr.-t felváltó új „múzeumi törvény" hamarosan megszületik, hiszen már 1957 elején megfogalmazták annak szövegét. Ennek a tervezett törvényerejű rendeletnek szellemét még áthatotta a forradalom körüli hónapok bizakodó légköre.

621 Visszatér benne az országos múzeumok azon új névhasználata, amelyet eredetileg a Hóman-féle, 1934-es törvény alkalmazott, s amelyet a Nemzeti Múzeum fennállásának 150. évfordulója tiszteletére 1952-ben rendeletileg ismét bevezettek.

622 Ez azzal járt, hogy az illető országos múzeumok neve elé mindenütt odaillesztették a Magyar Nemzeti Múzeum nevet is. A törvényjavaslatban szereplő felsorolás szerint tehát immár két „nemzeti" képzőművészeti múzeum létezik: Magyar Nemzeti Múzeum - Szépművészeti Múzeum; illetve Magyar Nemzeti Múzeum - Nemzeti Galéria. Ez a törvénytervezet feltehetően azonos a Korek József osztályvezető által még januárban említettel.

623 A Nemzeti Múzeum neve szerinti besorolás úgy tűnik, nem mindenki számára volt kívánatos. Pigler mindenesetre 1957 júniusában a minisztériumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a múzeum ismét felvehesse alapításkori nevét: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. A múzeumi osztályról csak szeptemberre kapja meg a választ: Dobrovits Aladár levelében elutasítja kérését.

624 Decemberben Pigler a múzeumi törvény vitájához fűzött megjegyzéseit továbbítja a minisztériumba. Ebben újólag kifejti a névváltoztatás iránti igényét: „változatlanul fenntartom a Magyar Nemzeti Múzeum - Szépművészeti Múzeum elnevezésének megváltoztatására, illetve visszaváltoztatására (...) tett javaslatomat, mely szerint intézetünk neveztessék újból Országos Magyar Szépművészeti Múzeumnak. Ez visszatérés lenne egy igen hasznos és tekintélyes hagyományhoz, melyet a »Magyar Nemzeti Múzeum - Szépművészeti Muzeum« elnevezés behozatalával csak a Hóman-féle rendszer szakított meg."

625 Mint láttuk, nem csak az, hanem a Közoktatásügyi Minisztérium is 1952-ben, persze anélkül, hogy a Hóman-féle szabályozásra visszautalt volna. Pigler szándéka mögött aligha csupán saját hagyományaik tisztelete húzódott meg. A Hóman-féle centralizációt elítélő hangnemben írott sorai mögött voltaképpen a múzeum igazgatásbeli autonómiájával kapcsolatos igénye olvasható ki. A jelek szerint Pogány sürgős lépéseket tett a Nemzeti Galéria végleges jogi státusának rendezésre. Ám eltelt egy esztendő is, mire a kormány határozata megjelent a Művelődésügyi Közlönyben. A 2018/1958 (III. 9) kormányhatározat, tudomásul véve az alapítás korábbi tényét kimondja: hozzájárul ahhoz, „hogy a »Magyar Nemzeti Galeria« nemzeti múzeumi jelleggel működjék".

626 Azok az 1956-1957-ben készült tervezetek és rendeletben szereplő felsorolások, melyek a Nemzeti Galéria működését ismertetik, nem térnek ki a múzeum tényleges működési területeire, illetve a régi magyar művészet körüli, majdani feladataira. Ezekben csupán a magyar művészet 19-20. századi alkotásairól esik szó. Való igaz, hogy a Kúria épülete nem is volt alkalmas nagyobb műtárgymennyiség befogadására. Ha azokat a nemzetközi példákat vesszük sorra, melyeket a Nemzeti Galériáról írt cikkeiben Pogány felsorol, - berlini Nationalgalerie, a leningrádi Eremitage és Orosz Múzeum, a moszkvai Tretyakov Képtár és a Puskin Múzeum -, érezhető, hogy a döntő lökést a Nemzeti Galéria tervéhez mégis inkább az Österreichische 619 Pogány is Kartársnak nevezi öt leveleiben. (Ha már ugyanis nem elvtársa neki.) SzM Irattár, 863-01-114/1957. 620 Rudnay Gyula feljegyzése 1957. július 27. MNG Irattár, 863-12-52; Rudnay feljegyzését Pogány továbbítja a minisztériumba, 1957. július 30. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 123. dosszié/10. 621 A tervezet egy példánya fennmaradt a Szépművészeti Múzeum Irattárában is, Pigler kommentárjával együtt. 1957. XII. 7. SzM Irattár, a 863-01-121/1957. és mellékletei. A törvénytervezet címe: „Az új múzeumi tvr. tervezet szövege". Gépírás. 1-14. oldal. 622 1952. november 28. OL 863-0110/1952. K. M. 623 Pogány hagyatékában fennmaradt egy dátum nélküli, de valószínűleg 1957-böl eredő múzeumi törvénytervezet, amely a Nemzeti Galériát a Nemzeti Múzeumok sorában említi. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006. 126. dosszié/l. Korek helyzete a múzeumi osztályon már korábban megrendülhetett, mert 1957. május 15-én otthagyja a minisztériumi osztályvezetői posztot, s visszamegy a Nemzeti Múzeumba, ahol, feltehetően azért, hogy kevésbé legyen szem előtt, az Adattár munkatársa lesz. A forradalom alatti „helyes" viselkedéséről később Fülep Ferenc ad számára „igazolást". Korek kilépett az MDP-ből, s később sem lépett be az MSZMP-be. Korek József önéletírása 1971. dec. 1. MNM Történeti Adattár, személyi akták. Az 1970-es években azonban az Országos Múzeumi Tanács elnöke, számos muzeológiai könyvet is írt. 624 MNM Történeti irattár, Másolatok az MOL iratokból jelzete: M 2715. 625 Pigler levele: SzM Irattár, 863-01-121/1957. Másolata: MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 126. dosszié/4. 626 Művelődésügyi Közlöny II. 1958, 6. szám, 1958. március 15.