Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében

leveléből kiviláglik, a káderek kiválogatásánál alapvető szempontja a megfelelő munkás- és parasztkáderek megtalálása volt.

412 A minisztérium művészeti ügyeivel a Művészeti Főosztály foglakozott.

413 Révai magának tartotta fenn az elnöki, az ellenőrzési, a személyzeti, az irodalmi és a film főosztályok irányítását, a többi szervezet felügyeletét Losonczy látta el. Az 1949 utáni évek művelődéspolitikája leginkább Révai beszédei és írásai alapján tárul fel. „Mit jelent a kultúrforradalom? (...) Jelenti azt, hogy népünk szocialista átnevelésének szolgálatába kell állítanunk minden eszközt: az iskolát, az agitációt és a propagandát, a művészetet, a filmet, az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának minden formáját."

414 Elvi kérdés továbbá a szovjet és a magyar kultúra viszonya. „Az új magyar kultúra nemcsak mintaképnek tekinti a szovjet kultúrát, hanem - nemzeti jellegzetességeinek megtartása és fejlesztése mellett - egyre inkább összeforr vele."- hangsúlyozta Révai. 415 A szocialista realizmus követelménye valamennyi művészeti ágban uralkodóvá vált. Révai a következő évben már elégedetten nyugtázhatta a változásokat az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás megnyitásán. Beszédei a Szovjet képzőművészeti kiállításon a Nemzeti Szalonban (1949. október) és az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon (1950. augusztus, Műcsarnok) nem hagyhattak kétséget senkiben a követendő célok és módszerek iránt. A múzeumi élet szereplői kisebb-nagyobb mértékben, de alkalmazkodtak a kulturális forradalom beszédhasználatához, ideológiájához. Nem kívánjuk most ennek személyi okait keresni. Az események súlya, feltáratlansága és drámai volta, a források nem kellő mélységű ismerete szerintünk nem is teszik lehetővé a moralizáló értékeléseket.

416 A múzeumügy szempontjából az egyes ember magatartásának kérdésénél nagyobb jelentőségű, hogy maga a rendszer hogyan viszonyult a történelmi múlthoz. Kitekintés: a jövő által determinált múlt Sok jel mutat arra, hogy a kommunista ideológia a nemzeti kulturális örökség múzeumi anyagának egészével nem sokat tudott kezdeni. Az elmúlt dolgok emlékezete az új rendszer számára nem rendelkezett önálló értékkel, számára az csak példa és agitprop eszköz volt. A kultúrpolitika irányítóinak retorikájában külön hangsúlyt kapott az igény, hogy a művészek a múlt helyett inkább forduljanak a jelen felé. Révai szavai szerint: „művészetünk túlnyomó részben a jelen felé fordult vagy kezd fordulni, és még akkor is, ha a múltat ábrázolja, igyekszik azt, mint a jelenhez vezető lépcsőfokot, mint népünk fejlődésének szakaszát érthetővé tenni."

417 (Kiemelés tőlem, S. K.) Horváth Márton, az MKP Központi Vezetősége propagandaosztályának vezetője, a Szabad Nép felelős szerkesztője is ezt tartotta legfontosabbnak: „Nem elég a múlt hagyományainak büszke ébresztgetése. Az új népi-nemzeti öntudat felkeltésében foglaltassanak benne a jelen eredményei és a jövő perspektívái."

418 Ennek megfelelően az MKP múzeum-elképzelései - voltaképpen egy új múzeumeszmény - kifejezetten a jelen igényeit szolgálták, az agitprop közvetlen eszközei voltak. Jól példázza ezt a párt által életre hívott, és vezetése alá tartozó Munkásmozgalomi Intézet és annak Múzeuma. A Magyar Munkásmozgalminak nevezett - lényegében a pártok, illetve a Párt történetével foglalkozó - Intézet létesítésének terveit Réti László dolgozta ki. Réti textilmunkásból lett a két világháború közötti kommunista pártmozgalom egyik tényezőjévé. A harmincas és negyvenes években többször letartóztatták. 1931-1937 között a Szovjetunióban élt, ahonnan 1937-ben illegális pártmunkásként hazaküldték. 1945-től az MKP budapesti bizottsága agitációs és propaganda osztályának lett vezetője. Az általa életre hívott Munkásmozgalom-történeti Intézet hamarosan kiállítóhelységekkel, „múzeumokkal" is rendelkezett. A múzeum előbb a Városház utcában, majd a Fő utca 1. sz. alatt működött. Első nagyobb kiállítását 1948. november 20-án, a Kommunista Párt megalakulásának harmincadik évfordulóján nyitotta meg négy teremben Révai József. Megnyitó beszédében hangsúlyozta az intézet megalapításának aktualitását. Mint mondta, a „hivatalos" történetírás addig elhallgatta, vagy elferdítette a munkásmozgalom történetét, „ideje, hogy ezen változtassunk és kidolgozzuk, megmutassuk a munkásság osztályharcának döntő szerepét a magyar történelem keretében".

419 Már 1949-ben a múzeum bővítésére került sor. A kilenc teremben létrehozott új kiállítást Kállai Gyula akkori külügyminiszter mutatta be az újjáépített Lánchíd megnyitó ünnepségét követően.

420 Megnyitó szavaiban Kállai a marxizmus-leninizmust mint egyedüli tudományt méltatta. Beszédét a Századok című folyóiratnak az a száma közölte, amelynek bevezető tanulmánya mintegy summáját is adta a sztálini történetfelfogásnak.

421 Ez utóbbi dolgozat szerzője B. D. Grekov, a Szovjetunió Akadémiájának tagja, címe pedig Sztálin és a történettudomány volt.

422 Mind Kállai beszédéből, mind Grekov szövegéből kiderül, a történelemmel való foglalkozás szerintük csupán akkor nevezhető tudománynak, ha célja a történeti folyamatok törvényszerűségcinek megállapítása, mivel csupán ez vezet a jövő megtervezéséhez. Nem csupán a politikusok vélekedtek így. Molnár Erik történész szerint a történeti kutatások célja „nemcsak az, hogy a magyar múltat végre híven rekonstruáljuk, hanem az is, és elsősorban az, hogy a magyar jelent a jövő előkészítésében, a szocializmus építésében a történetírás eszközeivel támogassuk".

423 (Kiemelés tőlem, S. K.) A történelemnek ez a pártos felfogása végső soron a múltat 412 Az 1949. július 14-én írt levél szerint kezdeti káderpolitikájuk hibás volt. „Rákosi elvtárs ezen a 2-3 héttel ezelőtt történt megbeszélésünkön a leghatározottabban szembeszállt azzal a káderpolitikával, amit ez a javaslat kifejezésre juttatott. Szirmairól, Kendéről (mint csoportfőnökről), Saláról, Rostáról, Vértesről (akit különben szintén nem javasoltunk régi helyén való meghagyásra) és Antalnérói kijelentette, hogy szó sem lehet. Néhányról az említettek közül - főként Rostáról és Saláról - olyan éles megjegyzéseket tett, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy a kritika jóval meghaladja a szokásos határokat és nemcsak hivatali állásukat nem tarthatják meg alkalmatlanság miatt, hanem politikailag is a legsúlyosabban megbízhatatlanok. Rostát és Salát azóta letartóztatták. (...) Altalánosságban Rákosi elvtárs azt a tanácsot adta, hogy minél erőteljesebben vegyünk irányt ebben az ideológiai minisztériumban is képzett munkásokra. Hangsúlyozta, hogy a Rajk-ügynek a tanulságait ezen a téren is le kell vonni és a kulturális élet vezető frontján »örségváltást« kell végrehajtanunk. Helyeselte azt, hogy használható parasztpárti kádereket akarunk bevonni. Nyomatékosan aláhúzta, hogy óvakodjunk az »ügyes kispolgári zsidó intellektuelektöl«. Ezekkel - mondotta - legalább ugyanannyi bajunk lehet, mint azokkal az értelmes munkásokkal, akiket be fogunk hozni, azzal a különbséggel, hogy míg a munkáskádereknél néhány évi keserves-verejtékes munka az esetek többségében meg fogja hozni a maga gyümölcseit, addig az előbbi kategóriánál soha nem tudhatjuk, hogy mikor válnak belőlük kémek, és mikor teszik tönkre erőfeszítéseinket éppen a pártvonal végrehajtásának az ürügyén." A levelet teljes egészében lásd: Standeisky 1995; a Népművelési Minisztérium szervezéséről: Bolvári-Takács 2002. 413 A minisztérium III. osztályának beosztása: Képző- és Iparművészeti Osztály, Zene- és Táncművészeti Osztály, Művészetoktatási Osztály. 414 Révai 1952, 5. 415 Révai 1952, 34. 416 Földes Emília és Végh Katalin a Főváros múzeumairól írt, egyébként kiváló köteteikben arra utalnak, hogy egyesek - főként Pogány és Végvári - „messze túlmentek az íratlan múzeumi törvényeken, aktív kultúrpolitikai szerepet vállaltak a kortársművészet formálásában és a kor szellemének megfelelő magyar festészeti hagyományok felkutatásában". Földes 1998, 17; a MMOK-ról lásd: K. Végh 2003, 81-97. 417 Idézet: Révai Józsefnek az MDP. II. kongresszusán mondott beszéde. Ld. Révai 1952, 19; T. Kiss 2002, 134. 418 Idézi György 1992, 14. 419 Idézet: Útmutató a Magyar Munkásmozgalom Történetét bemutató állandó kiállításhoz. Budapest: Magyar Munkásmozgalmi Intézet 1950. Címlap után. A Rétifélejavaslat 1948. október 7-én kelt: Javaslat a Magyar Munkásmozgalmi Intézet létesítésére. Ea.: Réti László. Az MDP Központi Vezetősége üléseinek napirendi jegyzékei 79. oldal, 1948. okt. 7., 8. pont. Ugyanez a szervezet határozott a múzeumot megnyitó személyről, Kállai Gyuláról is. 1949. nov. 9.; Munkásmozgalomtörténeti Intézet volt a neve, később mégis Párttörténeti Intézetként említik, pl. a KÖZELBIZ határozataiban, lásd: 607. jegyzetet. 420 Meghívó a Magyar Munkásmozgalmi Intézet újjáalakított múzeumának f. hó 20.-án a Lánchíd felavatása után kb. fél órával történő ünnepélyes megnyitására. Ünnepi beszédet mond Kállai Gyula elvtárs. Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény B 331/1/1949. XI. 20/15. 421 Kállai Gyula külügyminiszter a Munkásmozgalmi Intézet kiállításának megnyitása alkalmából tartott ünnepi beszéde. Századok 83. 1949, 1-4. szám, 24. 422 B. D. Grekov: Sztálin és a történettudomány. Századok 83. 1949, 1-4. szám, 3-23. 423 Idézi 1952-ből Apor 2005. 19.