Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében

IV. Múzeumok a szocializmus államszerkezetében A MÚZEUMÜGY KORSZAKAI 1945 UTÁN A fejezetcímben szereplő „korszakai" kifejezés arra utal, hogy az egyes múzeumok életét nemcsak a történések sorrendjében lehet leírni, hanem a művelődésben számukra kijelölt szerep változásainak alapján is. Ezek között a legfontosabb a múzeum és a népművelés, a múzeum és a közművelődés viszonyának alakulása. Kezdve a sort a 18. század végével, beszéltek felvilágosításról, az értelem világának terjesztéséről, a nép neveléséről, majd a 20. század elejétől nemzeti művelődésről, továbbá nemzetnevelésről, modernebb formában: felnőttoktatásról. A 20. század elején a tanítók már népművelővé is válhattak, 1918-ban létrehozva a Népművelők Társaságát. Gróf Zichy János kultuszminiszter 1910 után megalakította az Országos Szabadoktatási Tanácsot, amely összefogta a felnőttoktatással foglalkozó szervezeteket.

353 Ezzel szemben Klebelsberg Kunó 1921-ben a népmüvelés körében intézkedik, megalakítja az Iskolán kívüli Országos Népművelési Bizottságot. Ettől kezdve főállású népművelők is működhettek az országban. A közművelés vagy a népmüvelés fogalmának értelmezése tovább módosult az idők során. A népmüvelés vagy közművelődés fogalmán belül a „művelő" az állami körben munkálkodót vagy intézményt jelenti, míg a „művelődő" maga az autonóm személy. A műveltség terjesztésének állami formái és szempontjai az 1945-öt követő évtizedekben jelentősen megváltoztak. Míg a negyvenes évek végén, és az ötvenes években „a nép" - állami feladatként felfogott - „nevelésére" helyezték a hangsúlyt, a későbbi évtizedek fogalomhasználatában már megjelent az önmagát művelő - a művelődő - szubjektum is. Az 1945 utáni évtizedekben a múzeumokat alapvetően a ,,köz" művelésében, a közművelődésben betöltött szerepük alapján ítélték meg. Közvetlenül a háború után még a századelőről ismeretes „szabadtanítás" fogalmát használták szívesebben; ekkor jöttek létre az „iskolán kívüli népművelés", valamint a „szabadművelődés" intézményei.

354 A VKM 1945-ben olyan rendeleteket adott ki, melyek célja az öntevékenységen alapuló szabadmüvelödés támogatása volt.

355 A fordulat évét követően viszont már népnevelésről vagy népmüvelésről beszéltek: ez utóbbi számára egy egész minisztérium szolgált, míg a népnevelői feladatok a nép „átnevelője" értelmében kifejezetten politikai agitációs tevékenységgé alakultak át. A népművelés szervezése az állami szervek és a tömegszervezetek feladata lett, színtere pedig leggyakrabban a kultúrotthon, a kultúrház és a múzeum. A művészet társadalomban betöltött szerepe is e kontextusnak megfelelően alakult át. Mint a korszak kutatója fogalmaz: „a művészetpolitika ekkor vált a kultúrpolitika önálló ágazatává."

356 Annak ellenére, hogy bizonyos művészeti irányzatok korábban, már a millennium idejétől kezdve „hivatalos" elismerésben részesültek, továbbá a miniszterek mellett kifejezetten képzőművészettel foglalkozó hivatalnokok is működtek, sem ekkor, sem pedig a Horthy-rendszerben nem beszélhetünk a kultúrpolitikán belül önálló, meghatározott államideológiát követő, és a miniszteriális szerkezetben is intézményesülő, azaz tényleges „müvészetpolitikáról". Ezt csupán a szovjet kultúrpolitika mintái nyomán alakították ki, mivel a művészeteknek kiemelt szerepet szántak a rendszer propagandájában. Ekkortól kaptak nagyobb teret az amatőrök, mivelhogy állami eszközökkel támogatták a „nép" fiainak művészi öntevékenységét. A művészet szélesebb értelmű - a korábbi „magas" művészettel szembeni - felfogására az is utal, hogy a nép müvelése céljára szervezett intézményt nem annak eredeti, iskolázással, olvasással vagy művelődéssel kapcsolatos fogalmai szerint nevezték el, hanem kifejezetten a népművészethez kötötték. Az 1951-ben életre hívott, központi népművelő institúció ennek a szellemnek megfelelően: Népművészeti Intézet volt.

357 A művészet szóhoz ekkortól kapcsolódik a „kulturális tömegmozgalom" képzete, az utóbbi szervezésével kapcsolatos feladatokat pedig a Népművészeti Intézetben fogalmazták meg.

358 A művészeti kultúrának ez a tömegmozgalomként felfogott jellege a forradalom után sem tűnt el egészen, noha megjelenési formái finomodtak. A cezúra itt is az 1957-es év. A Népművészeti Intézet átalakult Népművelési Intézetté. Ám 353 Szabad Lyceum, Erzsébet Népakadémia, L'ránia Tudományos és Közművelődési Egyesület, Magyar Gazdaszövetség, Széchenyi Szövetség, Budapesti Országos Központi Katolikus Kör, és Közművelődési Tanács. Az Országos Szabadoktatási Tanács nevét 1921-ben Országos Közművelődési Tanácsra változtatták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) véleményező, tanácsadó és felügyeleti szerveként működő Iskolán kívüli Népmüvelés Országos Bizottsága alá az analfabéta-oktatás, az ifjúsági egyesületek, a népkönyvtárak, a népházak és az egyéb formában folyó felnőttoktatási, népművelési szervek egész sora tartozott. 354 1945 decemberében hívják életre az Országos Szabad Művelődési Tanácsot, ami a VKM tanácsadó szervezete. 1946-ban a Magyar Népi Művelődési Intézet alakul meg Illyés Gyula elnökletével, 1947-ben alapítják meg a Szabadművelődési Akadémiát. Ezeket Ortutay Gyula szünteti meg 1948-ban. T. Kiss 2000. 20-40. 355 T. Kiss 2002, 98. 356 Mármint 1949 után. T. Kiss 2002, 127. 357 Egyes vélemények szerint ennek mintájául a szovjet Népi Alkotások Háza szolgált. 358 Egyrészt szó van a „dolgozó nép soraiból származó tömegmozgalom művészeti vezetőinek" továbbképzéséről, másrészt a „hivatásos művészek részvételének elősegítéséről a kulturális tömegmozgalomban". A Népművészeti Intézet első igazgatója Széli Jenő. Szélit 1951-ben bízták meg a Népművészeti Intézet megszervezésével. 1955 végén leváltották, ekkor rövid ideig a Műcsarnok igazgatója volt. 1956-ban a Szabad Kossuth Rádió kormánybiztosa lett. 1959-ben letartóztatták, és ötévi börtönbüntetésre ítélték. T. Kiss 2000, 65. A Népművelési Intézet 1986. június l-jén alakult át Országos Közművelődési Központtá.