Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig

tartozott ezek közé, de hajlékonysága révén alkalmasnak látszott a döntések - a város művészeti mecenatúrájából adódó feladatok - végrehajtására.

326 Törekedett a Fővárosi Múzeum helyzetének javítására. Miután a gyűjtemény a város különböző pontjain volt elhelyezve, Csánky, aki akkorra már a Zichy-gyűjtemény igazgatója is volt, javaslatot készített a képtári anyag elkülönítésére a Főváros tulajdonába került Károlyi Palotában. A Fővárosi Képtár az ő tervei nyomán nyílt meg 1932-ben, az igazgató Csánky lett. A megnyitásig eltelt húsz esztendőben Csánky nem csak a fővárosi művészeti ügyek szereplője, hanem a képzőművészeti élet egyéb területeinek is tevékeny résztvevője. Befolyásos voltáról tanúskodik, hogy őt szemelték ki azoknak a „nemzeti" kiállításoknak rendezésére, melyeket közvetlenül a miniszter égisze alatt szerveztek 1933-tól kezdve.

327 Hóman ugyanis azzal kívánt véget vetni a művészeti szekértáborok között kialakult áldatlan harcoknak, hogy saját hatáskörébe vonta a nemzetinek nevezett műcsarnoki kiállításokat, így biztosítva, hogy ott minden irányzat helyet kapjon. Az első ilyen szemlét Petrovics rendezte, majd lemondott e szerepről, s helyébe Hóman Csánkyt vonta be e feladatba

328 (1934). Miután Csánkyt kinevezték a Szépművészeti Múzeum élére, Kopp Jenő lett a Fővárosi Képtár igazgatója. Kopp igen sokat tett e képtár anyagának modernizálásáért, mely az ő vezetése alatt vált a modern magyar művészet fontos gyűjteményévé.

329 Hóman talán nem érzékelte, hogy a sokak szemében nem szakembernek, hanem inkább festőnek tekintett Csánky kinevezése a Szépművészeti Múzeum élére mennyi problémát vet majd fel. Terveinek ismertetésénél Csánky ugyan melegen megemlékezett elődjéről, és Petrovics örököseként meg is valósította terveinek egy részét, de rendezéseivel nem aratott sikert. Az Új Magyar Képtárat visszahozta az anyaépületbe, a Modern Külföldi Képtárat viszont a régi Műcsarnok épületébe vitette át. Az anyaépületben megszervezte az önálló Régi Magyar Gyűjteményt, illetve Osztályt is. Ez utóbbi különben egyenesen következett abból az általánosan felmerülő igényből, hogy a múzeumok anyaga mintegy a magyar kulturális-művészeti fejlődés kontinuitását is megjelenítse; a Régi Magyar Gyűjtemény megszervezése mondhatni a klebelsbergi és hómani kultúra-felfogás egyenes következménye volt.

330 A régi magyar művészet 1920 után megjelenő új hangsúlyait Gerevich Tibor a maga patetikus módján a Trianon utáni politikai helyzettel indokolta, némi képzavarral szólva: „régi művészetünk feltárásával érveinket szaporíthatjuk a régi ország kultúrai érdemcinek, szellemi fölényének bizonyítására, s Nagy-Magyarország történeti, földrajzi és gazdasági egységének gránitszikláját a művészeti egybeforrottság vaspántjával is megerősíthetjük."

331 A régi magyar emlékanyagot már Csánky fellépése előtt külön teremben prezentálták. Ez a kollekció meglehetősen szerény volt, részben azért, mert az egyes késő középkori oltártáblák nemzetisége és eredete körül a szakirodalomban viták zajlottak.

332 Csánky a harmincas évek közepén fokról fokra átrendezte a múzeum gyűjteményeit. Elsőként a Régi Képtár spanyol és németalföldi képeit, majd a német, osztrák és francia alkotásokat. A magyar gótika emlékeire 1936 után kerül sor. Csánky szokatlan hangot üt meg, mikor e rendezésekről beszámol, amelyeket mint saját kizárólagos munkáit ismerteti. Legfontosabb lépés, hogy a magyar szárnyasoltárokat és a régi faszobrászati emlékeket a múzeum „templomcsarnokra emlékeztető márványtermében" kívánja felállítani, hogy a látogatót már belépéskor „a regi magyar kultúra sajátos levegője fogja fogadni".

333 Ennél különösebbek a művészettörténeti és a kiállítás-esztétikai elvek elegyéből kevert rendezései, melyektől, mint írja, „sem most, sem a jövőben nem kívánok eltérni".

334 Csánky ugyan a gótikus táblaképekkel kapcsolatosan néhány tudományos cikket is közölt, a múzeum e területtel foglalkozó szakértői, mint például Balogh Jolán vagy Radocsay Dénes ebbéli működését utólag úgy kommentálták, hogy „kisajátította" az emlékanyagot.

335 Balogh Jolánt e tárgyak feldolgozásával ugyanis még 1935-ben Petrovics bízta meg.

336 Ami a modern magyar művészet gyűjtését és kiállításait illeti, Csánky nem rendelkezett Petrovics előrelátásával. Hiába figyelmeztették egyes kritikusai, hogy „az idő jobban rostál, mint a kortársak, ezért külföldön is szokásos a legújabb anyagot külön érlelni".

337 Modern képtári rendezéseiben Csánky meglehetős szűkkeblűén bánt az irányzatok anyagával. Publikációi ellenére sokan nem is tekintették másnak, mint rossz ízlésű festőnek.

338 Az Új Magyar Képtár átrendezéséről, Rippl-Rónai és más modernek háttérbe szorításáról Kárpáti Aurél tett közzé epés cikket, melyet Medgyessy Ferenc a maga darabos módján még meg is toldott: „aki múzeumi főigazgató, az ne legyen piktor, s különösen ne rossz piktor és nagyon fontos, hogy ne kerüljön egyetlen 326 A Főváros mecenatúrájának új programját Szabó Ervin fogalmazta meg 1913-ban. Földes 1998, 11, 327 Elsőkent 1933-ban, majd évenként. A Magy. Kir. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter által rendezett Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás képes tárgymutatója 1934. április-június. Műcsarnok. Rendezte Csánky Dénes. Budapest. 328 „Előrelátható volt, hogy Hóman Bálint Nemzeti Művészeti Kiállítása a Műcsarnokban nem fog támadások nélkül lezajlani. A Műcsarnok táborát ezzel a kiállítással súlyos erkölcsi vereség érte, hiszen majdnem egész mai alkotó művészetünk bevonulhatott azokba a termekbe, ahonnét évtizedek óta minden olyan művészi megnyilvánulás ki volt zárva, mely nem az epigonkodás jól megszervezett táborához tartozott." Farkas 1933a; Farkas 1934. 329 Gyűjtési szempontjait a Képtár új szerzeményeinek kiállítása kapcsán fejtette ki; írásából kiviláglik a különféle irányzatokkal szemben megnyilvánuló nyitottsága is. Kopp 1937. 330 „Új csak egy terv: de alapjában ez sem új, mert ez a kívánság is elégszer hallható volt: a régi magyar művészet anyagának egyesítése. Ez ma szét van szórva a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Prímási Képtár között. Eddig ezeket az együvé való kincseket nem lehetett egy helyre csoportosítani. Mindenesetre örvendetes, hogy a kérdés egyedül helyes megoldását eddig halogató tényezők végre bölcsebb belátásra jutottak." Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle. Nyugat XXVIII. 1935. 12. szám; Kenessey Péter: Nagyvonalú fejlődés, új tervek a Szépművészeti Múzeumban. Magyarország 1940. március 2., 4. 331 Gerevich Tibor: A magyar művészet jelentősége című, a Magyar Szemlében 1927-ben megjelent dolgozatából idézi Szakács Béla Zsolt 2006, 198. 332 Fenyő-Genthon 1928. 333 Csánky 1936, 240. 334 Csánky érvelésében a stílusfejlödés, terjedés, átvitel szempontjai kapják a legnagyobb hangsúlyt. A szakirodalom megállapításait figyelembe véve először állított fel a régi osztrák emlékanyagból külön kiállítási részt. Csánky 1936. 241-242. 335 Csánky 1937; a Régi Magyar Osztály történetéről: Radocsay 1956. 336 Mikó 2006, 422. 337 Nyugat XXVIII. 1935. 12. szám: Farkas Zoltán Csánky programjáról. 338 Fontosabb publikációnak listáját lásd: MMA. 153. (Papp Katalin.) Egyelőre nem tisztázott, hogy Csánky mennyiben támaszkodott olyan jobboldali érzelmű munkatársaira, mint pl. az 1934-ben a Modern Osztályra került Balás-Piry László.