Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig

múzeumok anyagát, s így „gyümölcsöztesse az e gyűjteményekben rejlő művelő erőt".

247 A Klebelsberg-féle intézmény legfőbb önkormányzati szerve az Országos Magyar Gyüjteményegyetem Tanácsa, mely jogi személyiség, s mely adományokat és hagyományokat is elfogadhatott. A Gyüjteményegyetem önkormányzatot és autonóm módon kezelt vagyont biztosított az egyetlen szervezetbe foglalt múzeumoknak. A korábban miniszteriális szinten érvényesülő ellenőrzési feladatokat is annak tanácsára bízta. Klebelsberg megfogalmazása szerint a miniszteriális ellenőrzés átruházása „az adminisztrációnak a tudomány előtt való tiszteletteljes meghajlását van hivatva kifejezésre juttatni".

248 A tanács szervezete az intézetek első tisztviselőiből és a Nemzeti Múzeum osztályainak vezetőiből állt, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter által öt évre meghívott, összesen tíz egyetemi vagy műegyetemi tanárból.

249 A tanács elnökét (az első években ez maga Klebelsberg) ötévente az általuk jelölt múzeumvezetők közül a miniszter nevezte ki, az alelnöki tisztséget pedig a törvényben felsorolt intézmények vezetői töltötték be, melyek kétévente váltották egymást. A múzeumok, illetve könyvtárak igazgatóin kívül a tanács tagjai közé tartozott tíz egyetemi tanár, továbbá öt, a miniszter által meghívott műgyűjtő is. Meghívásuk feltételei között szerepelt, hogy korábban nagyobb értéket adományoztak a múzeumoknak. Mint Klebelsberg kifejti, a műgyűjtők „ízlésüket és társadalmi függetlenségüket hozzák a Tanácsba", s a „szabad társadalmi elemet" képviselik ott, arra vannak hivatva, hogy a nagyközönség kívánságait közvetítsék.

250 Klebelsberg a műgyűjtők efféle szerepeltetésével az elit tagjaira s azok anyagi áldozatvállalására is számított.

251 Elsőként gróf Bánffy Miklós írót, politikust, a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsát, továbbá Kollányi Ferencjáki apátot, valamint báró Kohner Adolf és Majovszky Pál műgyűjtőket hívta meg a tanács tagjai közé.

252 A Gyűjteményegyetem Tanácsa nagy társadalmi presztízzsel rendelkezett, egyetlen tagot delegálhatott is a parlament Felsőházába.

253 A törvény indoklásában Klebelsberg hangsúlyozta, hogy az állam csak olyan intézményeket támogathat, melyek fejlődésre és valós tudományos produkcióra képesek: a szakszerűség elérésének célját szolgálta a törvény 7. §, mely a munkatársak alkalmatlanságáról, azaz a „meddőségről és megférhetetlenségről" szólt.

254 Éppen ez volt az egyik mozzanat, amely miatt a múzeumok ténylegesen megvalósuló autonómiáját egyesek kétségbe vonták, sérelmezve, hogy ezen túl a múzeumok személyzeti ügyeire az egyetemek felső káderei döntő befolyást szereznek.

255 Ha sorra vesszük, hogy 1922 után kiket neveztek ki a Szépművészeti Múzeum munkatársainak sorába - Oroszlán Zoltán. Pigler Andor, Balogh Jolán, Gombosi György - ma inkább úgy vélhetjük, az aggályoskodás fölösleges volt. A Gyüjteményegyetem struktúrája ugyanakkor lehetőséget nyújtott arra, hogy megbontsák a gyűjtemények tradicionális egységét.

256 A Gyüjteményegyetem nem csupán a múzeumokat fogta össze egyetlen szervezetbe, hanem a későbbiekben ide sorolták a külföldi magyar intézeteket és a Tudományos Akadémia személyzetét is, mely igencsak megnövelte a Gyűjteményegyetem kereteit és megnehezítette ennek működését.

257 Klebelsberg művészeti kultúrpolitikáját a legtöbb kritika konzervativizmusa miatt bírálta. A modern művészet hívei főként az állami építkezések és egyéb megrendelések terén érvényesülő, „eklektikus historizmusát" vitatták. Farkas Zoltán a Klebelsberg-emlékkiállítás kapcsán vonta meg a miniszter működésének mérlegét: „A festészetben Klebelsberg nagy pompát kifejtő, monumentális stílusról álmodozott. Ehhez a témakört persze nem a mai emberi életből kívánta meríteni, hanem itt is a múlt csodálatából táplálkozott, itt is történelmieskedett, olyan időben, mikor Európában a történelmi iskola régen halott."

258 Farkas Zoltán szavai némileg ellentétben állnak Klebelsberg megfogalmazásával, aki tagadta, hogy saját ízlését érvényesítené az állami megbízásokkal kapcsolatban.

259 Az egyes országos múzeumok életében a Gyüjteményegyetem megszervezésén túl is jelentős változások történtek az 1920-1930 közötti években. A Nemzeti Múzeumban nem csupán a szervezeti keretek változtak meg; ennél lényegesebb volt az egyes osztályok átalakítása, és a múzeumot illető programváltozás is. Ezek részben belső, szaktudományos okokra, részben a kultúrpolitika újabb céljaira vezethetők vissza. A múzeum, illetve gyűjteményezés új koncepciója az intézmény 1906-ban kelt jelentésében tűnik fel először, mely felveti, hogy az addig „gyűjteményraktárakra" emlékeztető kiállítások helyett „modern igényeknek megfelelően berendezett", azaz „interieur-szerű" termeket kellene felállítani, hiszen „egy-egy kápolna, lakószoba, egy lovagterem vagy fegyvertár, mi egészen más, mívelő hatással van a látogatóra, mint az időrendi csoportosításban szekrénybe helyezett műtárgyak".

2

''" A közönség ezt a modern bemutatási módot különben már megismerhette a millenniumi történeti kiállításon. Az első történeti enteriőr egy 1916-ban kialakított „gótikus szoba" volt.

261 Hampel József halála után, 1913-tól Varjú Elemér lett az Érem- és Régiségtár vezetője. Varjú 1920-ban írt programjavaslata már nem az egyes tárgyak vagy tárgysorozatok gyűjtését és bemutatását, hanem a történeti 247 1920. május 14-én elmondott közgyűlési megnyitó beszéd. In: Klebelsberg 1927, 38. 248 Klebelsberg 1927, 83. 249 1922. évi XIX. törvénycikk. Indoklással, valamint az alelnökök beszámolóival együtt lásd: OMGY kiadványai, 1923-24. év VII. füzet. A Gyűjteményegyetem Tanácsának alakuló ülését 1922. november 18.-án tartották a Tudományos Akadémián, ahol Klebelsberg mondott elnöki megnyitó beszédet. A Tanács nevében Concha Győző, a meghívott műértő tanácstagok nevében Kollányi Ferenc válaszolt. Concha Győző egyike volt azoknak a szakértőknek, akik a klebelsbergi koncepció kidolgozásában részt vettek. A megnyitóról: Iparművészeti Múzeum Irattár 286/1922. A Tanács tagjai az alapításkor: Csánki Dezső, Fejérpataky László, Petrovics Elek, Végh Gyula, Melich János, Varjú Elemér, Horváth Géza, Filarszky Nándor, Zimányi Károly, Bátky Zsigmond. A tudomány-, és műegyetemi tanárok: Angyal Dávid, Buday László, Concha Győző, Domanovszky Sándor, Entz Géza, Hekler Antal, Lukinich Imre, Mágócsy-Dictz Sándor. Pauler Ákos, Schafarzik Ferenc. Csánki Dezső levele 1922. nov. 13-án Végh Gyula főigazgatóhoz. Iparművészeti Múzeum Irattár, 287/1922. 250 Az Országos Magyar Gyüjteményegyetem Tanácsa 1922. évi november hó 18-iki alakuló ülésén mondott elnöki megnyitó beszéd. In: Klebelsberg 1927, 116. 251 A Gyűjteményegyetem arisztokrata és nagypolgári mecénásairól lásd: Glatz 1988, 155-162. 252 A műértőkre vonatkozó fejezet: 1922. XIX. tc. 1§ 3. pont. 253 így például 1922-ben a múzeumok nemzetközi szövetségének tagjait budapesti ülésük alkalmából az Iparművészeti Múzeum igazgatója kísérte el Herzog Mór. Ernst Lajos, Hatvány Józsefné és Delmár Emil magángyűjteményeibe. 254 Az alkalmazottakkal kapcsolatos követelményekről lásd: Tőkéczky 1994, 33 40. A tudományos előmenetelt az ösztöndíjak is segítették. Az 1927-ben kelt törvény szerint az Országos Magyar Gyüjteményegyetem tudományos tisztviselőinek legalább 5%-a részére minden évben ösztöndíj biztosítandó. 255 „Az autonómia hamis cégére mögött az a nyíltan meg nem vallott szándéka bújik meg a törvénynek, hogy tudományos gyűjteményeinket és múzeumainkat bizonyos függésbejuttassa az egyetemmel." Elek 1922; Supka 1922. 256 1922. évi XIX. törvénycikk nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről. „Az Országos Magyar Gyüjteményegyetem és annak Tanácsa. - Nemzeti nagy közgyűjteményeink úgymint 1. a Magyar Királyi Országos Levéltár; 2. a Magyar Nemzeti Múzeum közös címébe foglalt a) Országos Széchényi-könyvtár, b) érem- és régiségtár, c) állattár, d) növénytár, c) ásvány- és őslénytár, f) néprajziak tára; 3. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum; 4. az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és 5. a budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetem könyvtára (ez utóbbi csak a 10. §-ban megjelölt feltétel bekövetkezése esetén), egy különálló önkormányzati testet alkotnak, mely az Országos Magyar Gyüjteményegyetem nevét viseli. 257 1927. évi XIII. törvénycikk a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról. 258 Farkas 1933. 259 Művészeti politikáját az Országos Nemzeti Klub kérésére fejtette ki. Állítása szerint soha sem volt szándékában a saját ízlésének megfelelő művészetet pártolni. „Konzervatív barátaim közül többen kérdezték, hogy ha ez a meggyőződésem, akkor miért nem léptem fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen? Azért nem, mert hiábavaló lett volna, és mert ehhez nincs is jogom. (...) A magánmecénás, aki saját pénzén vásárol, olyan képekkel akasztja tele termének falait, amelyeken örömmel legelteti szemét. (...) A kulturpolitikus ellenben közpénzekkel sáfárkodik, (...) s ezért nincs joga a saját egyoldalú ízlését az államhatalom eszközeivel másokra oktrojálni." 260 Idézi: Körmöczi 2002, 357. 261 Varjú Elemér: A régiségtár gótikus szobája. Közlemények a Nemzeti Múzeum Erem- és Régiségtárából. I. 1916. 20-38.