Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
II. A nemzeti képtár gondolatának kiteljesedése
Modernista fordulat: „Az öröklött hagyományt a választott hagyomány váltja fel!" (a jelen által determinált múltszemlélet) Az egyetlen olyan kiállítás, amelyben a szorosan vett kronológiai szempontok helyett a különböző korú alkotások szemléleti közössége volt az irányadó, a Szépművészeti Múzeumban valósult meg 1910 végén, éspedig Nemes Marcell mügyűjteményénck bemutatóján. 172 A hazai közvélemény, ha nem is az eredeti dolgozatokból, de a könyv- és kiállítás-kritikákból meglehetős frissességgel követhette a modern művészettel kapcsolatos szemléletváltozást, amelynek fontos mozzanata volt egyes műgyüjtemények jellegének átalakulása is. 171 Ehhez a mélyreható változáshoz a jelen művészi érdeklődése által determinált múltszemlélet megjelenése vezetett. E felfogás legnagyobb hatású élharcosa Julius Meier-Graefe volt, akinek művei nyomán egész sor művészeti író, továbbá - ami szempontunkból figyelemre méltó - műgyüjtemények és közgyűjtemények vezetői Európa-szerte a modern francia festészet irányába fordultak. 174 Meier-Graefe publikációinak újszerű vonása a francia impresszionista művészet „elsőbbségének" elismerése volt, melyben az egykorú német konzervatív sajtó a nemzeti öntudat megsértését, az „ellenséges" francia kultúra dicsőítését látta. A mélyreható szemléleti változáshoz azonban nem Meier-Graefe antinacionalista felfogása, hanem következetesen érvényesített, újfajta múltszemlélete vezetett. Ez a szemlélet a jelenből fordult a múlt felé, s egyetemesnek vélt művészi alapfogalmak mentén vizsgálta annak művészeti eseményeit. MeierGraefe egyfajta fejlődéstörténet keretében ábrázolja - talán nem túlzás azt mondani: meséli el - a festészet történetét. Ez azonban nem a régi értelemben vett fejlődéstörténet, hiszen az ő leírásaiban a régebbi és az újabb mesterek szinte egymás kortársaiként dolgoznak az azonos - időtlen - művészeti problémák megoldásán. Állítása szerint „minden (jó művészet) a saját évszázadához tartozik ugyan, ám egyben a fölé is növekedik, és ezekben a darabokban, melyek nem csupán saját idejükhöz, hanem az örökkévalósághoz is tartoznak, érintkeznek a másik korral". 175 172 Ez Nemes Marcell gyűjteményének második bemutatója volt. Nemes itt mutatta be először a magyar közönségnek a birtokában lévő El Grcco-fcstményeket, illetve francia impresszionistákból álló kollekcióját. Nemes Marcell képgyűjteményének kiállítása a Szépművészeti Múzeumban/Catalogue des Peintures de la Collection Marcel de Nemes. Exposition ait Musée des Beaux-Arts de Budapest 1910-1911. (Térey Gábor bevezetőjével). Budapest. 1910. Nemes érdeklődésének eredetiségét később is figyelembe vették, lásd: Felvinczi Takács Zoltán: Alessandro Magnasco két festménye - Nemes Marcell ajándéka. Művészet 1915,7. szám, 375-376; újabban Németh 2003. 173 Az impresszionista müvek gyűjtéséről, a gyűjtemények kiállításairól lásd: Sinkó 1981; Geskó-Molnos 2003. 174 Meier-Graefe hatásáról, a francia impresszionisták megjelenésről a berlini magángyűjteményekben, továbbá a berlini és müncheni képtárakban, majd a drezdai, a Frankfurt am Mainban lévő, a hamburgi és mannheimi városi képtárakban összefoglaló képet ad a Peter-Klaus Schuster és Johann Georg Prinz von Hohenzollern által szerkesztett katalógus: Kat. Berlin-München 1996-1997. 175 Idézi Meier-Graefe: Vermeer-Chardin-Corot című müvéből: Krahmer 1996-1997, 374. 2S
