Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

II. A nemzeti képtár gondolatának kiteljesedése

fel. Diner esetében nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen már egy évtizede, hogy a Freie Bühnében közzétette Friedrich Nietzschéről szóló cikkét, s így bizonyára nem meggyőződés nélkül vitatta az általa terméketlennek tartott „történészkedést".

146 Dinerhez hasonlóan Lengyel Géza is a múzeumok nevelő szempontú berendezését kéri számon. Szerinte a „tömeget nyilvánvalóan csak olyan gyűjtemény elégíthetné ki, amely számol azzal is, hogy aki küszöbén átlép - kis töredéktől eltekintve - a művészetről eddig legfeljebb hallott és minden ismeretét, adatát itt akarja megszerezni. Teljes joggal, hiszen a tudás e készséges közlése avatja igazán közintézménnyé a múzeumot. (...) Kert közepébe kell képzelni ezt az ideális múzeumot. A külseje nem komor görög templom, hanem eleven és lehetőleg színes architektúra. Szobái tündöklők és változatosak. Anyagában az új a túlnyomó, mert munkásember nem ér rá túl sok történelmet tanulni".

147 Hét év múlva Lázár Béla is egy Nemzeti Képtár megalapítása mellett tör lándzsát A magyar művészet jövője című programtanulmányában.

148 Szerinte több célja van egy magyar művészeti múzeum létesítésének. Egyrészt egy ilyen intézménynek az ingó műemlékek védelmét, másrészt a művész és közönség nevelését kell szolgálnia. Elsőként egy nagy kiállításon kell összegyűjteni a még feltalálható régi magyar művészet tárgyait, majd létre kell hozni a „Szépművészeti Múzeum mellett egy Magyar Művészeti Múzeumot", ahol a magyar művészet múltja és jelene kibontakozhat, hogy „fényesen képviselje és mutassa be nemzetünk művészeti kultúráját", s folyamatosságát.

149 Lázár több publikációt is szentelt a magyar művészet európai helyének, elsőként a magyar művészet ezeréves kontinuitásának bemutatását tűzve ki célul nem csupán publikációkban, hanem főképpen az Ernst Lajossal együtt szervezett intézmények, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum kiállítási terveiben.

150 Összhangban a korszak kulturális expanzióval kapcsolatos törekvéseivel, melynek programja Wlassics Gyula fentebb idézett írásaiból is kiolvasható, Lázár szembenéz a „világmüvészet" „magyar művészet" kérdéseivel, főként a „világmüvészet" magyarrá asszimilálásának szándékával.

151 Példaként az Osztrák Nemzeti Múzeum nemrégen történt létesítését hozza fel, melynek gyűjteményezési szempontjai Max Dvoráktól származtak.

152 Lázár javaslatot is tesz a Magyar Művészeti Múzeum elhelyezésére, melynek épületét szerinte a Műcsarnok helyébe kell felépíttetni, a Műcsarnoknak viszont „be kell mennie a belvárosba, a központba". Az állam által megvásárolt művek - a Luxembourg Múzeum mintájára csak bizonyos idő elteltével kerülhetnek be a Magyar Művészeti Múzeumba, pontosabban a francia gyakorlat mintájára, amely 30 évben jelölte meg az időtávot, amelynek elteltével a megvásárolt modern alkotások átemelhetők a (mindenkori) Louvre gyűjteményeibe.

153 Lázár imént felsorolt javaslatainak egyes elemei a következő évtizedekben ismét és ismét felmerülnek. Még 1950-ben is, a Nemzeti Galéria tervei kapcsán, amikor újólag szóba kerül a Műcsarnok átépítésével létrehozandó magyar művészet múzeuma. Erről a későbbiekben szólunk. Bár Lázár életműve inkább a művészettörténet-írás peremvidékéhez tartozik, hatása mégis jelentős volt, mivel nézetei sok ponton kapcsolódtak a magyar nemzeti önelvüség képzeteihez, s bőven épített az annak alapjául szolgáló nemzetkarakterológiai elképzelésekre. A nemzeti karakterből következő festői érzék szempontját nemcsak Lázár használta fel nézeteinek alátámasztásául, hanem a nála sokkal modernebb ízlésű Kállai Ernő is, aki az Új magyar piktúra (1925) című kötetében a magyar avantgárd előzményeképpen a „sajátos magyar stílusjelenségek" kontinuitására hivatkozik a 19. századtól kezdve.

154 Maga a nemzetkarakterológia ugyan soha sem vált tudományos elméletté, azonban egyes fordulatai a szellemtörténeti indíttatású írásokba is beszüremkedtek, mint például a Szekfű Gyula által szerkesztett Mi a magyar? (1939)

155 című kötetben Gerevich Tibor tanulmánya.

156 A művészeti írók nem csak nálunk éltek a nemzeti karakterből eredeztetett művészeti sajátosságok patronjaival, hanem például Romániában is. Néhány évvel ezelőtt Szűcs György tanulmánya hívta fel például a figyelmet arra, hogy a „színesség", illetve a kolorizmus mint a nemzeti festészet sajtossága, menyire párhuzamos nézete volt a magyar és román művészettörténet-írásnak.

157 146 Nietzschétől írt tanulmányát 1890-ben közölte Berlinben, majd Budapesten is. 147 Lengyel 1909. 148 Lázár 1916. 149 Lázár 1916, 122. 150 Róka Enikő 2008. Itt köszönöm meg Róka Enikőnek, hogy betekintést nyújtott doktori dolgozatába. 151 Lázár szerint például Rippl-Rónai alkotásai a „világmüvészet" körébe tartoznak. Lázár 1916, 28. 152 A bécsi Belvedere-palotában 1903-ban nyílt meg a Modern Galéria, mely 1909-ben nyert önálló szervezetet. (Staatgalerie). A modern anyagot 1923-ban kibővítették az osztrák barokk gyűjteménnyel. A középkori osztrák művészet anyagát 1953-ban állították itt fel. 153 Lázár A magyar művészet című röpiratának jelentős sajtóvisszhangja volt, hozzászólt: Fülep Lajos, Bölöni György, és Bálint Aladár is a Világ, illetve a Nyugat hasábjain. Bővebben: Róka 2008. 154 Kállai 1925. 155 Szűcs Jenő és Lackó Miklós tanulmányait idézve Miskolczy Ambrus 1998-ban a Mi a magyar című kötet (1939) megszületésének antirasszista indokait hangsúlyozza. Miskolczy Ambrus: ,, Mi a magyar?". Századok 132. 1998, 6. szám, 1263-1305. 156 Gerevich Tibor: A magyar művészet szelleme. In: Szekfű 1939, 419-488. 157 Szűcs egybeveti Genthon István Új magyar festészet című kötetének (1935) megfogalmazásait George Oprescu ugyanebben az évben a román művészetről írt müvének megállapításaival, mivelhogy mindkettő a kolorizmust a nemzeti tulajdonságokból eredezteti. Szűcs György 2001, 87-91. Oprescu a dákoromán nemzetkarakterológia híve. szerinte a románok, akik az erdők, mezők és éneklő madarak világának emberei, visszaemlékezve római eredetükre, váltak nyitottá a nyugati modern művészetek iránt. (Idézett mű 60-61.) A mű angolul jelent meg Malmőben. George Oprescu: Roumanian Art from 1800 to Our Days. Malmö: John Kroon (Sweden). Itt köszönöm meg Szűcs Györgynek, hogy a kötetre felhívta a figyelmemet.