Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
II. A nemzeti képtár gondolatának kiteljesedése
sailles-i francia történeti képtár esetében megvalósult. A javaslat megvizsgálására a szokásoknak megfelelően bizottságot hívtak össze, melynek tagjai: Pulszky Ferenc, a múzeumok országos főfelügyelője, Pulszky Károly, az Országos Képtár őre, Szalay Imre minisztériumi osztálytanácsos, Bubics Zsigmond apát, az Esterházy-gyüjtemény korábbi megbízottja és a Nemzeti Múzeum metszettárának felolgozója, és Ligeti Antal, a Nemzeti Múzeum képtárának őre, valamint képviselők voltak. Ipolyi Arnold az Országos Képtár gyűjteményének donátora, különben pedig a Képzőművészeti Társulat elnöke. A Magyar Történeti Képcsarnok modern alapelveit az ő számukra fogalmazta meg Pulszky Károly. 104 Ellentétben P. Szathmáry javaslatával, Pulszky nem egy magyar panteon, hanem egy történeti szempontból hiteles, illetve csak forrásértékű műveket magában foglaló képcsarnok felállítását javasolta. Véleménye szerint egy ilyen intézményt a történetiség kívánalmaihoz kell igazítani, elhatárolva egymástól a történelmi kultuszok, valamint a művészet és a história értékeit. A Történelmi Képcsarnok megnyitóján mondott szavai mintha leszámolnának a historizmus történelemképével, azzal a történelemszemlélettel, amely a múlt eseményeiben és alakjaiban a mának szóló morális üzenetet és példát szeretne látni: „A történet feladata nem az, hogy a múlt szereplőit megjutalmazza, vagy elítélje, hanem hogy a múltról igaz ismeretekhez jusson, számot adjon úgy a külső viszonyokról és alapokról, melyekben a nemzetek élete megnyilatkozott, mint a körülményekről és okokról, melyek a változásokat előidézték". 105 Viszont e meghatározásból ered az intézetnek a rokongyűjteményektől való különbözősége. Ott a művészeti érték a mérvadó, ezt itt háttérbe szorítja az ábrázolt tárgy jelentősége és hitelessége. Talán nem túlzás azt mondanunk, Pulszky szavaival született meg a képzőművészet modern magyar múzeuma. A képtárat végül a Pulszky Károly-féle koncepciónak megfelelően valósították meg. A Történeti Képcsarnok a többi képtárnál lényegesen több teret biztosított a régi magyarországi műtárgyaknak. Míg az Országos Képtárban a Pulszky Károly-féle felállítás - a műtörténelem akkori értékvilágának megfelelően - csupán egyetlen teremben mutatta be a régi magyarországi emlékanyagot (mindösszesen 11 művet), a Történelmi Képcsarnok első kiállításának 11 termében 161 mű került a falakra, köztük számos magyarországi eredetű, régi alkotás. 106 De nemcsak a régi portrékat szállították át a Nemzeti Múzeumból, hanem az újabbakat is, így például a Nemzeti Múzeum művészképmásokból álló, 19. századi sorozatát, söt a történelmi, uralkodói allegóriákat, valamit egyes városok látképeit is. A Nemzeti Múzeum portrégalériáinak panteon-jellegét csupán egyetlen terem, a „Királypavilon" őrizte tovább. Pulszky ide tétette át az éppen „futó" hivatalos portrékat, Ferenc József koronázására készült allegóriákat és a hasonló müveket. 107 A legnagyobb feladat minden bizonnyal a metszetállomány rendezése volt. A Pulszky Károly által kialakított rendszer - a metszetek az őáltala öszszeállított portefeuille-ökbcn - egészen 1934-ig létezett, annak rendjét ekkor Vayer Lajos szervezte át. 108 Az Országos Képtár megalakulásának másik fontos következménye a modern képzőművészeti állomány elkülönített felállítása volt. A ,,modern" gyűjtemény ugyanis, értve ezen az 1800 után készült magyar és külföldi alkotásokat, egyelőre a Nemzeti Múzeum képtárában maradt. A tervek erre már az Országos Képtár felállításával megszülethettek, hiszen visszaemlékezésében Pulszky Ferenc saját terveinek véghezviteleként tárgyalja az elkülönítés dolgát; visszatekintve az Esterházygyüjtemény megszerzésére és arra, hogy a miniszter igazgatót keresett az Országos Képtár élére. Felidézi, mit is mondott akkor a miniszternek: „ha van Pulszky Ferencetek, kinek müértelmét külföldön is meg tudják becsülni, miért kerestek bukott mágnást igazgatónak, ki legjobb esetben dilettáns. A képtárt másnak nem adhatjátok, mint nekem, úgy sem kérek ezért fizetést." Pulszkyt ki is nevezték, ugyan nem igazgatónak, hanem a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjének. Mint írja, „én pedig tüstént áthelyeztem a múzeumban lévő régi képeket, főleg a Pyrker-féléket, az akadémiába, onnét pedig áttétettem a modern képeket a múzeumba; így alakúit meg az elkülönzés (sic) a régi és modern képtár közt". 109 A képek korszakok szerinti szétválasztásával a magyar múzeumügyben is meghonosodott az a külföldi gyakorlat, mely a művészettörténeti gyűjteményeket elkülönítette a modern képtárak anyagától, mely utóbbiak időbeli kezdetét általában 1800-ban határozták meg. 110 Amíg az 1800 előtti művészetet stílusok és iskolák szerint, lehetőleg a művészeti fejlődés szemléltetésének igényével mutatták be, addig a modern képtárakat többnyire nemzeti alapon szervezték. Ez utóbbi azonban csak nagy vonásokban igaz. Az olyan, a „nemzeti" feliratot homlokzatukon viselő, „modern" képtárak is, mint például a berlini (Alte) Nationalgalerie, noha 1876-ban deklaráltan a porosz aktuális művészet pártolásának céljából nyílt meg, hamarosan a 19. századi müvek bemutató helyévé vált, függetlenül az alkotók nemzeti hovatartozásától. A „nemzeti" itt sem jelentett mást, mint nálunk: az intézmény fenntartója az állam. Pulszky Ferenc szavait tarthatjuk e vonatkozásban meghatározónak, aki a Nemzeti Múzeum elnevezése - nemzeti - kapcsán a londoni National Gallery példáját hozta fel, amely „kezdettől fogva a nemzeti tulajdon jellegét viselte". „Az angolok az által, hogy képtárokat nemzetinek nevezik, csak azt akarják kifejezni, hogy az nem királyi, hogy a nemzet adja reá a pénzt, nem a civillista". 1 " 104 Pulszky Károly fogalmazványa. 1884. márc. 15. Szépművészeti Múzeum irattára. Fejős szerint Trefort 1883 júniusában kérte fel Pulszky Ferencet a tervezet elkészítésére, aki ezek szerint fiára osztotta a feladatot. Fejős 1959, 13. jegyzet. (Az irat nem volt kezemben.) 105 Idézi Fejős 1959, 287. 106 Az első kiállítás 1886. január 17-én nyílt meg: Századok XX. II. füzet, 1886, 204. A múzeum raktári állománya 15301 grafikai lapból (a Széchényi Könyvtár grafikai anyagából és a Nemzeti Múzeum képtárából) és 403 képből állt. Rózsa 1984a, 173-174; Basics 2002, 283. 107 Kat. Budapest Történelmi Képcsarnok 1894, X. terem. 108 Rózsa György megfigyelése. A portefeuille-ök vignettái alapján Pulszky két nagy csoportba osztotta a metszeteket: „Magyar érdekű személyek" és „Magyar érdekű tárgyak" csoportjába. Rózsa 1984. 109 Pulszky Ferenc [1879?], 235-236. 110 Az első ilyen elkülönített képtárat a Luxembourg-palotában alakították ki 1818-ban. (L'art vivant au Palais du Luxembourg). Innen csak bizonyos idő elteltével kerülhettek át a műalkotások a Louvre gyűjteményébe. Lásd: Bénédite 1923, 1818-1885, 9-17. 111 Pulszky Ferenc 1875, 227.
