Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

Függelék

hogy műemlékeink egy része fennmaradjon addig, míg helyreállítására sor kerülhet. Állagmegóvásával népgazdaságunknak több százmilliós értékű épületek állományát mentjük meg, csökkentjük a későbbi helyreállítás költségeit az idejekorán való legegyszerűbb konzerválással. Az ide részletesen felsorolt adatok feltárják ezzel a kérdéssel kapcsolatos előterjesztéscink számszerű, ténybeli részét. Röviden csak három legfontosabb problémára szeretnék rámutatni. 1. Barokk és klasszicista vidéki házaink, kúriáink, kastélyaink háborús kárai az épületek fokozódó romlását okozzák. Még súlyosabb, hogy jelentős épületek, melyek háborús károkat nem szenvedtek, vagy alig sérültek meg, az elhagyatottság, a kártevők, a karbantartás hiánya miatt állagukban napról-napra fokozódó mértékben romlanak. 2. Népi műemlékeink, ipari műemlékeink a falu szocialista átalakulásával, a korszerű építkezések nyomán elhanyagolódnak, az ipari emlékek használaton kívül kerülnek és így pusztulnak. A Horthy-laizmus idején a népi műemlékek problémája fel sem merült. Itt még a feltárás, az állagmegóvás feladata is megoldandó. 3. Legjelentősebb egyházi műemlékeink /Pécsi székesegyház, Budai Mátyás templom, Szt. Anna templom/ a rendszeres karbantartás, a háborús károk kijavításának elmulasztása miatt növekvő mértékben vannak veszélyeztetve. Itt a karbantartás állandó biztosításával, néhány esetben állagmegóvással kell segítenünk. A műemlékvédelemre fordítandó összeg népgazdaságunk hatalmas méreteihez képest aránylag kevés. Több évre ütemezett kivitelével, s a szükséges építési kapacitás megadásával a magyar múlt haladó építészeti hagyományait képviselő, gazdasági és kulturális életünkben jól felhasználható objektumok megmentéséhez kérjük Rákosi elvtárs iránymutató segítségét. Saját kezű aláírás: Pogány 1952. III. 28 14. Magyar Országos Levéltár, XIX-J-5-a-863-02110/1952 (118. d.) 14/1952 Városi Tanács Végrehajtó-bizottságának Bizalmas Budapest Cím VIII. Építési Osztálya f.- hó 3-án kelt s a mai napon kézhez vett 0175/2/1952 számú átiratában arról értesített, hogy a Batthyány-tér szükségessé vált átrendezése maga után vonja a Batthyány-tér, Fő utca, Csalogány-utca és Duna part, valamint a Batthyány-tér, Szent Anna-utca, Fő-utca és Duna part közötti épület komplexumok elbontását. Az első épülettömb magába foglalja a volt Erzsébet apácák templomát és rendházát, valamint a Marczibányi-féle menhely épületét /Csalogány-u. 21. A Közoktatásügyi Miniszter 1951. április 18-án 1620-24/1951. számú rendeletével mindhármat műemlékké nyilvánította. A második épülettömbön áll a felsővizivárosi plébánia-templom, az un. Szent Anna-templom és a hozzácsatlakozó plébániaépület, melyet a Minisztérium ugyanakkor védetté nyilvánított. Tehát mindkét tömb teljes egészében műemlékekből áll. A volt Erzsébet apácák temploma 1731-1741 között épült, a rendház több szakaszban 1703-1777 között. A templom jellegzetes barokk alkotás. Belső berendezése a barokk művészet legjelentősebb budapesti emlékei közé tartozik. A rendház hatalmas épülettömbje, mint városképi egység különös figyelmet érdemel, mert a teret északról harmonikusan zárja le. Ehhez az épületcsoporthoz csatlakozik északról a Marczibányi István hagyatékából épült menhely koraklasszicista épülete 1805-ből. A Csalogány-u. Fő-u. sarkáról tekintve ezt a történeti fejlődés során kialakult egységet, Budapest egyik legértékesebb városképét láthatjuk. Az Anna-templom Budapest legértékesebb barokk templominak egyike. Építészeti kialakítása ovális kupolájával egyedülálló, belső téralakítása megkapó, amit az is fokoz, hogy eredeti berendezése eléggé változatlanul használatban van. Kéttornyú homlokzata, finom ízlésű lendületes megoldású, amit mozgalmas rajzú, eredeti barokk sisakok tesznek teljessé. A magyarországi barokk építészetnek e számottevő alkotása 1740-1762 között épült, a mellette álló egyemeletes plébániaépület a templom építési idejéből való és arányaival szerencsésen kíséri a templom tömegét. Az Annatemplom műemléki értékéről a magyar és idegen nyelvű szakirodalom, több tanulmány és monográfia szól. Az előadottak alapján kétségtelen, hogy a tervbe vett rendezés által érintett épületek Budapest műemlékei között kivételes jelentőségű értéket képviselnek, azok megsemmisítése Budapest történeti fejlődését bemutató emlékanyag érzékeny s magától érthetően pótolhatatlan veszteségét jelentené. A felsorolt öt műemlék jelentőségét fokozza az a tény, hogy oly teret öveznek, - a barokk idők Bomba-terét-, melyen még két világi műemlék áll, a Batthyány-tér 3. és 4.-es számú ház. Ezekkel együtt a téren összesen hét műemlék van, a tér tehát nemcsak a Vízivárosnak, hanem egész Budapestnek egyetlen megmaradt történelmi tere. Az átiratban említett öt épület ma oly műemléki együttes része, melyben a két világi műemlék értéke is fokozódik s ennek az együttesnek szétbontása minden megmaradó emlékre döntő kihatással lesz. A szóban forgó műemlékek lebontása tehát a Főváros utolsó történelmi terének megszüntetését jelentené. A Szovjetunió példamutató műemlékvédelme fokozott gonddal ügyel a műemléki együttesek, a történetileg kialakult városképek fenntartására és ennek köszönhető, hogy teljesen épen állnak ma is Leningrád Rossi által tervezett utcaképei és terei. A magyar főváros számára az ismertetett adatok alapján műemléki szempontból a Batthyány-tér olyan értéket képvisel, mint a Szovjetunió fővárosának Vörös-tere a Kreml-lel és a Vassszily Blazsenni templommal. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa által hozott 13/1949 sz. tvr. értelmében a műemlékké nyilvánított épületek lebontása csak abban az esetben engedhető meg, ha „ingatlan műemléki jelentőségét elvesztette", s a Közoktatásügyi Minisztérium annak a műemléki nyilvántartásból való törlését elrendelte. Nem kétséges, hogy a Városi Tanács bejelentése ezzel a törvényes rendelkezéssel formai szempontból is ellentétben áll, de tartalmában különösen súlyos következményekkel jár, műemlékvédelmünknek igen érzékeny sérelme. Az előadottak alapján nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a Batthyány-tér rendezésével kapcsolatban érintett épületek bontásához hozzájáruljunk. Az említett épületek műemléki értéke teljes egészében és változatlanul fennáll, mint arra a fentiekben röviden utaltam. A 13-as törvényerejű rendelet nem ad jogot sem az épület tulajdonosának, sem a helyi hatóságoknak műemlékek lebontására, részükről történő egyszerű bejelentés alapján, hanem a műemlékké nyilvánított épület védelmét törvényes kötelezettségnek minősíti. Ily körülmények között, annál kevésbé járulhatunk hozzá az említett épületek lebontásához, mert a Népköztársaság Elnöki Tanácsának egyik legelső törvényerejű rendeletével védett értékek sajnálatos mellőzéséről van szó, amelyeknek a műemlékvédelem más területein is előre nem látható következményei lehetnek. Jelen iratomat egyidejűleg, azonos intézkedés kiadását kérve, megküldöttem a Közoktatásügyi, Építésügyi és Népművelési minisztereknek. Budapest, 1952. X. 6 Pogány Ö. Gábor Elnök h. A másolat hiteléül: Vayerné