Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008
Galéria szervezésében. 1285 Ez a tárlat a nagybányai festészet 1906 utáni korszakával foglalkozott, s elsőként szemléltette meggyőzően a nagybányai festészet modernista fordulatát. A Magyar Nemzeti Galériában 1996-ban megrendezett centenáriumi tárlat anyagának válogatásakor a kurátorok nem elégedtek meg a művésztelep alapítóinak s későbbi működtetőinek ismertetésével, hanem célul tűzték ki mindazoknak a tendenciáknak és körülményeknek a felsorakoztatását, amelyek a hosszít távú történeti emlékezetben Nagybányával mint művészeti centrummal és irányzattal kapcsolatba hozhatók. 1286 Az évtizedes előkészületnek köszönhetően a tárlaton a nagybányai művészet újszerű arca mutatkozott meg. A rendezők arra törekedtek, hogy a magyarországi kutatás által elhanyagolt, 1920 utáni Nagybánya-kutatás eredményeit, így a román államkeretben működő művésztelep két világháború közötti történetét és jelentős alakjainak munkásságát is feltárják. Ebben jelentős mértékben támaszkodtak a MissionArt Galéria előző évi és újabb szemléletű Nagybánya-kiállításaira. A szervezők a nagybányai eseményeket korántsem csupán a magyar művészet ügyeként kezelték, hanem külön hangsúlyt kapott Nagybánya kisugárzó hatása mind a magyar, mind a német, mind pedig a romániai területeken. 1287 A katalógus tanulmányait nem csak magyarok írták, hanem más nemzetekbeli szerzők is. 1288 Megjegyzendő, hogy a romániai múzeumokból kölcsönzött képek végül nem érkeztek meg a kiállításra. 1289 Talán azért, mert 1996ban a Nagybányai Múzeum a romániai anyagra támaszkodva egy másik, impozáns Nagybánya-tárlatot rendezett. 1290 A budapesti kiállítás katalógusa nem utalt azokra a kiállítás megrendezése körüli nehézségekre, amelyek főként a közös emlékezet oldaláról merültek fel. Amíg ugyanis az avantgárd deklarált univerzalizmusa megkönnyítette a külföldi és magyarországi kutatások közös nézőpontjának megtalálását, ez nehezebbnek bizonyult azoknál a területeknél, amelyek hagyományos interpretációjához a nemzetkarakter ideologikus konstrukciói szolgáltak alapul. Nem csupán azért, mert a nemzetkarakter és művészet öszszefüggéseinek doktrínája kizárólag a magyar vagy a román művészettörténet-írás hagyományai közé tartozott volna. Ellenkezőleg. A nemzetkaraktert, mint a nemzeti művészet fundamentumát a 19. század utolsó harmadától kezdve mindenütt figyelembe vették. Nem volt ez másképp a Nagybánya-jelenség értelmezésében sem. A magyar művészeti modernizmus áttörésének szimbolikus dátuma 1896, a Nagybányai Művésztelep megalakulásának, s egyben az akadémizmussal való szembefordulásnak szimbolikus időpontja is. 1291 Ennek a fordulatnak az értelmezését sokáig Lyka Károly és Réti István határozta meg: szerintük a nagybányaiak modemizmusa nem annyira az akadémiaellenességükből, hanem inkább a nemzeti művészet és nemzeti táj szoros kapcsolatának érvényesítéséből eredeztethető. 1292 A nemzetkarakter alapján kifejtett művészeti sajátosságok, például a „magyar színek" vagy „magyar formák" alkalmazásának igénye, valamint ez utóbbiakkal kapcsolatos magyarázatok és teóriák, mint már fentebb említettük, az 1900 körüli és utáni évek művészeti irodalmának széles körben alkalmazott toposzai voltak, attól kezdve, hogy Hippolyte Taine közzétette a miliőelméletben gyökerező, s a művészet nemzeti determináltságával kapcsolatos írásait. Táj és nemzet szoros kapcsolatának hosszasan tovább élő képzetei alkalmanként itt és ott még 1990 után is a territoriális igényekkel kapcsolatos asszociációkat hívtak elő. Végső soron ez húzódhatott meg a romániai Nagybánya-kiállítás halogatásának hátterében is. 1293 Az évtized végére aztán sikerült az akadályokat lebontani, s sor került a Bukaresti Nemzeti Művészeti Múzeumban is a müvészteleppel foglalkozó kiállításra. Ennek azonban csupán alcíme utalt magára a helyre, Nagybányára, főcímként a „Fények és színek" kifejezések szolgáltak. 1294 Ezt a voltaképpen semleges címet (hiszen festészetről van szó!) aztán több külföldi kiállításon is megismételték, melyeket immár nem csupán a nagybányai alkotásokból, hanem az alföldi festészet és más irányzatok műveiből összeállított válogatásokból rendeztek. 1295 A többségükben a Nemzeti Galéria rendezésében vagy közreműködésével megvalósuló Színek és fények címet viselő kiállítások esetében ez utóbbi fogalmak többnyire már nem a korábbi, háború előtti, a nemzeti karakterrel is összefüggésbe hozott értelmezések, hanem a kolorizmus és fényfestészet nyugati kiállításokon használatos és a plein air-rel kapcsolatos felfogása nyomán kerültek ismét forgalomba. 1285 Kat. Miskolc MissionArt 1992. 1286 Kat. Budapest MNG 1996. 1287 Szatmári Gizella: Külföldi növendékek Nagybányán. Almási Tibor: Epizódok a román akadémiák növendékeinek nagybányai továbbképzése történetéből. In: Kat. Budapest MNG 1996, 167-178; 195-205 1288 Németországból Claudia Müller, Jugoszláviából Gulyás Gizella működtek közre, a romániai szerzők közül említsük meg Murádin Jenő és Negoita Láptoiu nevét. 1289 Sümegi 1997, 101. 1290 A kiállítás: 1996 december - 1997 augusztus. Tiberiu Alexa -Traian Moldovan - Mihai Muscä: Centrul Artistic Baia Mare 1896-1996. Kat. Muzeul Judctean Maramures, Baia Mare 1996 1291 A nagybányai művészet és a művésztelep historiográfiáját összefoglalja: Csorba 1996; Az akadémia-ellenességet, mint fömotívumot főként Fülep Lajos nyomán kezdték külön is hangsúlyozni. Fülep először a Nyugatban, 1918-ban fogalmazta meg a magyar festészettel kapcsolatos felfogását, majd 1922-ben ugyanitt össze is foglalta azt, 1923-ban pedig külön kötetben is közzé tette. Fülep 1923; A kötet keletkezéstörténetéről: Marosi 2007. 1292 A nemzeti táj és nemzeti művészet viszonyának összefüggéseit fejtette ki Hollósy Simon Münchenből, 1894-ben K. Lippich Elekhez írt levelében. Hogy nézeteit kifejezetten Lippich miniszteri kulturális tanácsnok felkérésére fogalmazta volna meg, források hiányában nem tisztázható. Boros Judit megkérdőjelezi, hogy „privát" festőiskola létesítéséről lett volna szó. Ld.: Boros 1996, 113. Feltehető, hogy Lippich, akárcsak Szolnok esetében, az állami oktatás részként gondolhatott a festőiskolára, hiszen Hollósy már az első időktől minisztériumi támogatást kapott a korrigálásért, magát a festőiskolát azonban csak Réti és Ferenczy kinevezése után (1912) támogatta ösztöndíjakkal a VKM. Sümegi György: Müvésztelepek (Nagybánya, Kecskemét) fönntartása és finanszírozása (1896-1945). http://www. Symposion.hu/cms/index.2php?option - 2009-03-10 1293 Feltehetően ezért nem volt megvalósítható a Monarchia utódállamaival közös történeti kiállítás. 1294 Kat. Bukarest Muzeul National de Artâ 1999. A tárlat anyagát teljes egészében a Magyar Nemzeti Galériában állították össze. 1295 Seele und Farbe. Nagybánya: Eine Künstlerkolonie am Rande der Monarchie. Collegium Hungaricum, Bécs. 1999. március 26 - május 21. (Rendezte: Jurecskó László, Kishonthy Zsolt.); Svetlo a farby. L'melecká kolónia v Nagybányi. Galéria mesta Bratislavy. Pálffyho palác, Pozsony. 2000. március 13 - április 30. (Rendezte: Gergely Mariann, Plesznivy Edit); Lumières magyares. Les tendances coloristes de la peinture hongroise entre 1870 et 1914. Salle Saint-Jean, Hôtel de Ville de Paris. 2001. október 11 - 2002. január 13. (Rendezte: Szűcs György, Gustave de Staël); Kolonie der Träume: Nagybánya. Collegium Hungaricum, Berlin. 2002. február 14 - március 14. (Rendezte: Boros Judit, Méhes Márton); Alla ricerca del colore e delta luce. Pittori ungheresi 1832-1914. Galleria d'Arte Moderna di Palazzo Pitti, Firenze. 2002. október 4 - 2003. január 6. (Rendezte: Szinyei Merse Anna); Farben und Lichter. Nagybánya - die Wiege der modernen ungarischen Malerei. Galerie der BASF Schwarzheide Gmbh. 2003. június 14 - július 20. (Rendezte: Jurecskó László, Kishonthy Zsolt.). Összefoglalóan ezekről: Szűcs György: Egy közép-európai művésztelep. (A Nagybánya-kutatás oldalnézetben). In: Boros-Szücs (szerk.) 2008, 21-31.
