Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008
pontját. 1216 Pontosabban Lukácsnak az európai kultúra tragikus állapotáról vallott - Georg Simmeltöl eredő - felfogása, amely már megjelent a Nyolcak kiállításával kapcsolatos kritikáiban is. 1217 Gaßner szerint a „konstruktivizmus" kifejezés, mint az impresszionizmus fogalmi ellentétpárja, elsőként 1911-ben, Lukács és Leo Popper levelezésében fordul elő. 1218 A Nyolcakat méltató kritikákban, s különösen Fülep Lajos Tihanyi Lajosról írt munkáiban merül fel a cézanne-i értelemben vett szintetikus látásmód igénye, mely szemlélet Kállai Ernő későbbi írásaiban is megragadható. Az ember belső világa és a külvilág, azaz az egyes individuum és a kozmosz vágyott egységének megvalósítását célzó müvészetfelfogás Kassák körében Bécsben alakult ki (Kosmismus). Uitz Béla és Komját Aladár ugyanitt jelentették meg 1922-ben a Kassákkal szemben álló Egység c. folyóiratot. A magyar konstruktivista művészek felfogásának politizálódása nyomán 1923 második felében, Berlinben is egyre több szó esett a művészet társadalmi funkciójáról, népnevelő szerepéről, mind a kiállítási nyilvánosságban, mind az elméletek körében, éspedig korábban, mint ahogyan annak orosz képviselői és szervezetei hasonló nézetekkel itt felléptek volna. 1219 Az orosz avantgárd művészek sikeres berlini szereplése nyomán a konstruktivizmus eltérő értelmezései még inkább különböző táborokra osztották a baloldali, s köztük a magyar művészeket. A művészet szerepével kapcsolatos kérdések törésvonalai mentén egyrészt elkülönültek az egyetemes emberi, esztétikai körben mozgó, s „Kosmismus"-nak is nevezett irányzatok képviselői, másrészt a kifejezetten kommunista szemléletű, a konstruktivizmust a praxis mentén művelő csoportok. 1924-ben a különböző világnézetek mentén végleges törés következett be: az oroszok a konstruktivizmus praktikummal összekötött változatát művelték (produkcionizmus), míg annak holland, francia és magyar változatait az esztétikumot középpontba állító felfogás jellemezte. Ez utóbbiról szólva Gaßner megállapítja: „konstrukció helyett konstruktivitás, az anyagok feldolgozása és összeillesztése helyett, az erőviszonyok organizációja: ez volt az orosz konstruktivizmus magyar alternatívája." Utóbbiak szerint a konstruktivista művész a kommunista társadalom tervezője és építője, és főként: agitátor. 1220 Gaßner szerint tehát 1924-re kialakul a „nyugati" és „keleti" konstruktivista művészet. A konstruktivisták csoportjain belüli, szemléletbeli változásokkal kapcsolatos megállapításai a hetvenes évek óta zajló, és a kasseli kiállítás idején még mindig aktuális „Westkunst-Ostkunst" vitatott kérdését illetően is áthallásokkal terhesek. A Westkunst-Ostkunst elkülönülését Gaßner ugyanis nem konkrét földrajzi keretekhez (pl. Kelet-, ill. Nyugat-Európa), vagy politikai-hatalmi szervezetekhez (pl. a Szovjetunió), hanem elsősorban müvészctszemlélethez köti. 1221 A kasseli tárlat annyiban is újszerű volt, hogy - szemben a korábbi avantgárd kiállítások egy részével - a húszas évek eseményeit a maguk történeti folyamataiban, s nem a hatvanas évek neoavantgárd előzményeként szemléltette, eltávolodva ezzel a korábbi gyakorlattól, amely a modernizmusok hagyományait ideologikus szempontok szerint használta fel. A közép-európai, s benne a magyar avantgárd művészet nem csak a németországi kutatás figyelmét keltette fel, hanem az osztrák múzeumi szakértőkét is, különös tekintettel Bécs internacionális szerepére a húszas évek elején. Bécs centrum szerepe annak ellenére jelentősnek mondható, hogy például Kassák és köre 1920 után meglehetős érdektelenséggel találta itt szembe magát. Mégis pozitívumnak számított a Budapesthez való közelség és az, hogy innen nemzetközi szinteken terjeszthetők voltak az általuk szerkesztett avantgárd kötetek és folyóiratok. 1222 így volt lehetséges, hogy a Kassák által szerkesztett Ma tájékoztatni tudott az avantgárd eseményeiről „Amszterdamtól Moszkváig". 1223 A magyar avantgárd külföldi bemutatását a Nemzeti Galéria 1983-tól kezdve fontos feladatának tartotta. Az elsőként Innsbruckban megrendezett Klassiker der Avantgarde. Die ungarische Konstruktivisten című tárlat, némi módosításokkal, az évek során eljutott Mürzzuschlag (1984), Linz (1985), Szófia, Berlin, Bécs (1987), Prága (1988), Tokió (1993-1994), Ingelheim (1995), Wertheim (1996) múzeumaiba és galériáiba, hogy végül az 1999-ben Brüsszelben, az Europalia keretében megrendezett tárlatnak is témájául szolgáljon. 1224 Hogy a kilencvenes évek bécsi kiállításainál maradjunk, 1991-ben Uitz Béla grafikáiból az Albertinában rendezett kiállítás is a müvek közép-európai sajátosságait hangsúlyozta. Konrád Oberhuber, az Albertina igazgatója úgy mutatta be Uitz műveit, mint az expresszivitással átitatott kubizmus leginkább figyelemre méltó teljesítményét Közép-Európában. 1225 Szerinte különösen fontosak voltak Uitz 1922 táján, részben Bécsben készített ikonanalízisei. A művész sorsa valóságos közép-európai művészsors volt, hiszen a Tanácsköztársaság bukása után egy ideig Kassán élt, majd megfordult Bécsben, ahol kiállítására is sor került, majd Párizsba ment. 1921-ben Moszkvába utazott, ahonnan visszatért Bécsbe, hogy ott az Egység címen kiadott folyóiratban elsőként publikálja az orosz szuprematisták és konstruktivisták manifesz1216 Hubertus Gaßner: „Ersehnte Einheit" oder „erpreßte Versöhnung". Zur Kontinuität und Diskuntinuität ungarischer Konstruktivismus-Konzeption. In: Kat. Kassel-Bohum, 1986-1987, 183-220. 1217 Gaßner cikkének utalása Georg Simmel: Der Begriff der Tragödie der Kultur című művére vonatkozik (1911), Gaßner 1986-1987, 183, 187. A kiállítás időpontjában a magyarországi Lukács-kutatás is jelentős eredményeket mutatott fel. Levelezését német nyelven a katalógusban is közreműködő Karádi Éva tette közzé 1982-ben (Stuttgart, Fekete Évával). A katalógus két tanulmányt is közölt a Vasárnapi Körről, Karádi Éva és Wessely Anna tollából. 1218 Popper és Lukács levelezése magyarul csak 1993-ban jelent meg, részletek azonban korábban is ismertek voltak. Ld.: Perneczky Géza: Leó és a formák. Dialógus a művészetről. Popper Leó írásai. Popper Leó és Lukács György levelezése. Szerk. Hévizi Ottó, Tímár Árpád. Budapest. BUKSZ 4. 1993. 4. szám, 406. 1219 Gaßner szerint az első kifejezetten „agitprop" szemléletű folyóirat az Egység című lap volt, amelyet Bécsben szerkesztettek, és korábban jelent meg, mint a Lissitzky és Ehrenburg által kiadott „Gegenstand". Gaßner 1986-1987, 210. 1220 Gaßner 1986-1987, 211-212; A szemléleti változás jól követhető Kállai Ernő Berlinben élő mükritikus írásaiban: lásd: Éva Forgács: Der Konstruktivismus von Ernő Kállai. In: Kat. Kassel-Bohum 1986-1987, 158-163. 1221 Gaßner szövege nem használja az Ostkust Westkunst fogalmakat, hiszen azok csak 1968 után válnak ismeretessé, hanem keleti és nyugati avantgárdról beszél. A katalógus nem maradt adós a szocialista ideológiák és az autonóm művészet-szemlélet antagonizmusának bemutatásával, melyet Passuth Krisztina foglalt össze: Autonomie der Kunst und sozialistische Ideologie in der ungarischen Avantgardekunst. In: Kat. Kassel- Bohum 1986 -1987, 12-26. 1222 Szabó Júlia: „A címlap fontos". Kassák kiadványainak címlapjai 1912-1934. In: Kat. Budapest MNG 1987a, 83-94. 1223 A kiállítás koncepciója, a katalógus szerzője Bajkay Éva. Idézet: Magdalena Hörmann: Vorwort. In: Kat. Innsbruck 1983. 1224 Bajkay 2004, 26. A brüsszeli kiállítás címe: Avant-Garde Hongroise / Hongaarse Avant-Garde 1915-1925. A tanulmányt Bajkay Éva írta. 1225 Az Albertina Hans Tietze közreműködésével vásárolt Uitz-lapokat a húszas években. Kat. Wien Albertina 1991, Vorwort.
