Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

dozó Kelet-Európa fogalma csak a 19. század elején honosodott meg.

1072 Történetileg nézve kétségtelen, hogy a Közép-Európa iránti érdeklődés jelentős lendületet kapott az észak-itáliai városok értelmiségi köreiben, s különösen Claudio Magris inspiráló írásai nyomán, megteremtve ehhez a Communitá Mitteleuropea, Movimento Mitteleuropeo stb. néven ismert szervezeti kereteket is.

1073 Mások immár nem országok vagy nemzetek, hanem városok: Bécs és Varsó, Prága és Pozsony, Budapest és Berlin nyitott régióinak nyomait kutatva, ezek kapcsolataként vélték megtalálni a hiányzó Közép-Európát.

1074 Abban azonban egységes volt a vélemény, hogy Közép-Európa fogalma egyben kifejezi a terület multikulturális sokszínűségét és identitását, vagy, mint ahogyan Csáky Móric (Moritz von Csáky) fogalmazott, a régiót alapvetően meghatározó „pluralitást".

1075 Akárhogy beszéltek is róla, maga a fogalom világos elhatárolódást fejezett ki a tényleges és valóságos „Kelettől", másrészt azonban a „Nyugattól" is. A hirtelen divattá váló közép-európai szemléletmód nemcsak a Szovjetunió politikusait zavarta, és zavarhatta, hanem NyugatNémetország egyes prominenseit is, akik az éppen aktuális és reális enyhülést hozó „Ostpolitik" eredményeit féltették a felébredő Közép-Európa szellem-lététől.

1076 Annak ellenére, hogy a művészettel foglalkozók többségének önképében nagy súllyal szerepelt a tudomány depolitizált müvelésének éthosza, Közép-Európa imaginárius megkonstruálásának folyamatában jelentős helyet kaptak a művészettörténeti konferenciák, múzeumi kiállítások, mind a hivatalos, mind pedig a magánkezdeményezések nyomán létrejövő művészeti programok is. Közép-Európát mint sajátos művészeti-kulturális régiót, kutatási programot, vagy horizontot mutatta be Vayer Lajos Allgemeine Entwicklung und regionale Entwicklungen in der Kunstgeschichte - Situation des Problems in „Mitteleuropa" címmel tartott előadása a CIHA 1969-ben, Budapesten tartott konferenciáján. A konferencia elnökeként tartott beszámolójában az egyetemes és regionális stílusfejlődés kölcsönhatását mint a kutatás legszélesebb értelmében való keretét írta le. A helyi és az internacionális művészetek viszonyával kapcsolatosan Vayer a népművészet és a „magas-müvészet" egymást megtermékenyítő kölcsönhatásáról, mint speciális közép-európai jelenségről szólt, s - mint ahogyan korábban és későbben oly sokan - Bartók Béla népzenekutatásainak eredményeit hozta fel erre mintaként. Közép-Európa fogalmának, illetve a művészeti szféráknak a viszonyát azok geográfiai és etnográfiai értelmezésén túl, a két diszciplínának, a néprajznak és a művészettörténetnek a história fényében kell vizsgálnia. Vayer nem időtlen értékként, hanem történeti emlékként mutatta be a népművészetet, mintegy csatlakozva ahhoz a tudománytörténeti fordulathoz, amely a népművészet értelmezésénél a néprajzi tudományosságban a hatvanas évektől lezajlott. Nem ez volt az első alkalom, amikor tudományos nézeteit Vayer közép-európai keretek között mozogva fogalmazta meg. 0 is ahhoz a tudósgenerációhoz tartozott ugyanis, amely már a két világháború között, különösen a hazai gótika vagy reneszánsz emlékei kapcsán, szívesen hangsúlyozta a magyar művészet közép-európai: cseh, lengyel, délnémet és főleg itáliai stílusvonatkozásait.

1077 Közép-Európát, mint művészeti összefüggések különös régióját azonban Vayer említett konferenciaelőadása vezette be programszerűen a szakmai nyilvánosság fórumaira 1969-ben.

1078 A CIHA elnökeként felszólaló Vayer, latin közmondásokkal fűszerezett előadásával olyan tudós benyomását kelthette, mint aki a régi Európa, speciálisan a latinos műveltség itteni folyamatosságának képviselője. Sajátja volt ez az ő generációjának, amely időben talán legtovább őrizte ezt meg, éppen nem ódivatúságból, hanem tudatosan, mintegy a klasszikus Európa élő örökségeként.

1079 Vayer mondandójának lényege: „mi az egyetemest és a regionálist nem elkülönülő, önmagukba zárt »ellenpolusoknak«, hanem inkább egymást kölcsönösen kiegészítő, korrelativ kategóriáknak tekintjük. És most mintegy eliminálásként: a regionális alatt mi nem provincializmust, sem valamiféle penférikust értünk, azonban nem is olyat, amit müvészetföldrajzi terminológiával a fejlődés helyi vonásaként vagy sajátosságaként szokás jellemezni."

1080 Vayer szerint a „regionális" az egyetemessel kapcsolatban álló, ám külön művészettörténeti kategóriának, értékviszonynak tekintendő. Ez a felfogás nemcsak a kelet-nyugati tömbszemléletnek mondott ellent, hanem az ötvenes évek „nemzeti haladás"-programjaként leírt - nemzeti művészettel kapcsolatos - marxizáló elképzeléseinek is. 1072 Hans Lemberg: Zur Entstehung des Osteuropabegriffes im 19. Jahrhundert. Von „Norden" zum „Osten" Europas. In: Jahrbücher für Geschichte Osteuropas 33. 1985, 48-49. 1073 Claudio Magris nevét először az 1966-ban megjelent // mito absburgico neila letteratura austriaca moderna [Magyarul: A Habsburg-mítosz az osztrák irodalomban. Részletek. Ford. Székely Éva. Budapest: Európa Könyvkiadó 1988] című kötete tette ismertté, amely mintegy kiinduló pontja lett a Habsburg Birodalom iránti itáliai nosztalgiáknak. Bariska István Mihály 2007, 15-22; Ormos, 2007, 239-240. 1074 Konrád György: Mein Traum von Europa című írását 1985-ben olvasta fel a Herder-díj átadásakor Bécsben. Magyarul: Konrád 1990. A városok alkotta KözépEurópáról: 166. 1075 Csáky Móric: Pluralitás a közép-európai régióban. Világosság 30. 1989, 579-583; Moritz von Csáky: Pluralität. Beiträge zu einer Theorie der österreichischen Geschichte. In: Geschichtsforschung in Graz. Festschrift zum 125-Jahr-Jubiläum des Instituts für Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz. Hg. von H. Ebner - H. Haselsteiner - I. Wiesflecker-Friedhuber. Graz 1990, 19-28; UŐ: Übereinstimmung und Konflikt. Mitteleuropa - seit dem Zerfall der Habsburgermonarchie. In: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Budapest 1993, 321-331; Uő: Geschichtlichkeit und Stilpluralität. Die sozialen und intellektuellen Voraussetzungen des Historismus. In: Der Traum vom Glück. Die Kunst des Historismus in Europa. Hg. von Hermann Fillitz. Wien 1996, 27-33; Csáky Móric: Pluralitás. Az osztrák történelem egy lehetséges elméleti megközelítése. Aetas 1998. 2^1. szám, 2-14. 1076 Nyugat-Európában a nyolcvanas években ismételten felvetődő németországi Mitteleuropa-gondolatot a franciák, olaszok, svájciak és britek is szinte kizárólag elítélően fogadták. Ormos 2007, 265-266. 1077 Vayer 1966-ban tartott konferencia-előadásában is már e körben mozgott: Avant-Propos. Actes des journées internationales de l'histoire de l'art. Les problèmes du gotique et de la renaissance et l'art de „Europe Centrale". Acta Historie Artium 1967, 3-8. Programszerűen jelenik meg a közép-európai kapcsolatok rajza Gerevich László ötvenes évek végén megjelenő tanulmányaiban, majd Marosi Ernő gótikával foglalkozó műveiben, nemegyszer a korábban hangoztatott itáliai vonatkozásokkal szembe állítva, egyben elutasítva a „fáziskésés" szemléletét is. Ld. Marosi Ernő: A XIV-XV. századi magyarországi művészet európai helyzetének néhány kérdése. Az 1972 májusában kelt előadás kibővített szövege: Ars Hungarica 1. 1973, 25-66. idézett hely: 52. 1078 Vayer 1972, 20-21; Mindez nem a politikai szféra „háta mögött" történt, hiszen a CIHA konferencia állami forrásokra támaszkodó esemény volt. Prokopp Mária: A XXII. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus Budapest 1969. szeptember 15-20. MTÉ XX. 1971, 38-46; Marosi Ernő szerint, míg Vayer Bécsben Herder-díjat kapott, otthon nem számíthatott elismerésre: Marosi 2001. 1079 Tapasztalatom szerint a tízes-húszas években született értelmiség egyes képviselői, s ekkor még a katolikus papság egy része is, beszélte a latint, nemegyszer levelezve is e nyelven. 1080 Vayer1972,21-22.