Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000
láthatóan helyezkednek el egyfajta hatalmi-intézményi struktúrában. Művészként és kritikusként leginkább Perneczky Géza értette meg a posztmodern szemléletéből eredő új helyzetet, rátapintva a kiállításon feldolgozatlanul maradt problémák fájó hiányaira. 1030 Noha a megszólalók szinte mindegyike az élő emlékezetre hivatkozott 1031 , maga a helyzet végső soron mégis az emlékezés és történelem Nora által leírt, és a bevezetésben általunk már idézett konfliktusát jelenítette meg. 1032 A Pierre Nora-i értelemben vett kétféle - emlékező, illetve történelmi - időszemlélet konfliktusai mellett a Hatvanas évek kiállítása kapcsán további ellentmondások is kitapinthatóak lettek; nevezetesen, hogy az idő-határon „túlról", azaz a korszakhatárról innen, a posztmodernből nézve tekintettek a hatvanas évek modernizálódási ambíciókkal telt, ám 1991-re már végleg lezárult világára. 1033 „Hommage" A művészek emlékének őrzése, felidézése, életmüvük gondozása mindig is a múzeumok feladatának számított. Az emlékkiállításformának saját műfaji tradíciói is voltak: az soha nem szakadt el egészen a müvészkultusz 19. századi gyökereiről. 1034 Ez az hommage-jelleg megmutatkozott a Szépművészeti Múzeum első állandó kiállításain éppúgy, mint az annak örökségét részben megőrző, kúriabeli Nemzeti Galéria tárlatain, ahol a hagyományoknak megfelelően egy-egy önálló teremrészt kaptak a kiemelkedő alkotók. A Nemzeti Galéria várbeli termeiben 1978-1983 között megrendezett életmü-tárlatok némelyike már címében is kultusz-mozzanatokra utalt, így például a monografikus kiállítássorozat elnevezése „Hommage" volt. Az „hommage" kiállítások általában nem voltak nagy terjedelműek, gyakran csupán egyetlen termet töltöttek be, füzetes katalógussal vagy leporellóval kísérve. 1983 után a retrospektív életmü-tárlatok terén jelentős fordulat következett. Az Hommage-sorozat megszűnt, s ettől kezdve a múzeumban inkább a jubileumoktól független, átfogó, reprezentatív életmű-kiállítások bemutatására törekedtek. Olyan életműválogatások kerültek a közönség elé, amelyeket megelőztek az újabb szempontokat is felvető művészettörténeti kutatások. Az első ilyen nagyobb szabású, lehetőleg teljes emlékanyag bemutatására törekvő kiállítás Kondor Béla hagyatékát tárta közönség elé, oeuvre-katalógus számba menő kiadvány kíséretében. 1035 A teljes életmüvet vette számba Kassák Lajos képzőművészeti, illetve irodalmi munkásságával foglalkozó monografikus kiállítás is 1987-ben. 1036 A rendezők itt is célul tűzték ki az oeuvre lehető teljes feltárását, beleértve az ismert kópiákat és hamisítványokat. A korábbi évtizedek monografikus tárlataihoz képest ezek az újabb rendezvények nem csak hogy jóval szélesebb körű emlékanyagot mutattak be, hanem tartalom tekintetében is újat hoztak: elmozdulva a kultuszmozzanatokat őrző „emlék"-kiállítás jellegtől, a kegyeleti mozzanatoktól megfosztott, és a történeti szempontokat inkább előtérbe helyező, retrospektív felfogást érvényesítettek. A kiállítások szemléletének ez a „kultusztalanítása" egyenes következménye volt az ideológia-mentességre való törekvésnek. A kiállítások rendezői, és az életművet feldolgozó kutatók immár nem tekintették a művészt a kultúra „hősének", vagy az időtlenség szféráit szimbolizáló „géniusznak", hanem inkább olyan alkotónak, aki saját korának képviselője. A 19-20. század művészetét bemutató, állandó kiállítást is újrarendezték a nyolcvanas évek második felében. 1037 A 19. századi rész koncepcióját pedig - a közreműködők tanúsága szerint - az európai múzeumok újabb, posztmodern berendezésének szempontjai is befolyásolták, s tudatos döntés volt az is, hogy ezeken az állandó tárlatokon a tradicionális „hommage"-szemlélctct az irányzatok, művészcsoportok szerinti rendezés váltsa fel. 1038 A kilencvenes évek újabb szemléletű, monografikus kiállításai közül említsük meg az 1990-ben sorra kerülő Szinyei Merse Pál és kortársai című tárlatot, de ehhez a típushoz tartoztak a kilencvenes évek nagyobb monografikus bemutatói is: a Csontváry(1994); Rippl-Rónai- (1998); Székely- (1999), majd - az évszázad fordulója után - a Mányoki- és a Mednyánszky-kiállítás, e két utóbbi 2003-ban. 1039 Már nem csupán arról esett szó ezeknél, hogy a rendezők lehetőleg részletes keresztmetszetet adjanak az életműről, hanem hogy újabb szempontokat vezessenek be a korszakkal kapcsolatos művészettörténeti diskurzusokba, így tárultak fel például Székely Bertalan életmüve kapcsán az akadémizmus munkamódszerének eszmei kapcsolatai a modernség bizonyos képzeteivel, 1040 s változott meg Mednyánszky életmüvének súlya és jelentősége a századforduló művészeti közegében. Egyrészt azáltal, hogy szlovák és magyar múzeumok anyaga együttesen szemlélhető volt, másrészt azáltal, hogy a művész eddig nem teljesen ismert írásos hagyatékának feltárása és ismeretlen képei új értelmezés lehetőségét kínálták. 1041 Az „hommage", mint kiállítási műfaj, érdekes transzformáción esett át a Szépművészeti Múzeum 1991-ben megrendezett Hommage à El Greco című kiállításán. 1042 A múzeum az El Greco saját gyűjteményében lévő képeiből rendezett tárlatot kibővítette az El Greco-képck motívumait felhasználó, kortárs magyar festők által az alkalomra készített müvek sorozatával. 1043 1030 Perneczky Géza: Hideg víz. Vita a „Hatvanas évek " című kiállítással. Kritika 1991. 6. szám, 22-23. 1031 Forgács Éva: Egy korszak hűlt helye. A hatvanas évek művészete. Magyar Napló III. 1. szám, 1991. május 3. 37-48; Uő.: Mától kezdve így volt? Hatvanas évek. Budapesti Könyvszemle 3. 1991. 2. szám, 156-160; György Péter: Mától fogva ez lesz amúlt. Hatvanas évek. Holmi III. 1991. 6. szám, 789-800. 1032 Ld. a 26. jegyzetet. Nora, 1999 (http://www.aetas.hu/1999_3/99-3-10-2009-02-17). 1033 Vajda Mihály bevezető tanulmánya: Posztmodern beszéd a gyönyörű HATVANAS évekről, amikor utoljára még- akár szép, akár csúnya - minden olyan egyértelmű volt, a címben is bevallott álláspontról elemzi a modern és posztmodern szemlélet egybetorlódásából adódó helyzetet: Vajda 1991. 1034 A múzeumi müvészkultuszról lásd: Sinkó 1995. 1035 A katalógus 1992 művet sorol fel. A katalógust összeállította, írta és a kiállítást rendezte Bolgár Kálmán és Nagy T. Katalin. 1036 760 mű. A rendezők a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen: Gergely Mariann, György Péter és Pataki Gábor. Kat. Budapest MNG 1987a. 1037 MNG XIX. századi állandó kiállítás 2004. Az első 19. századi állandó kiállítást Pogány Ö. Gábor és Bodnár Éva rendezte, a szoborkiállítás kurátora Csap Erzsébet volt. Szinyei 1993. 1038 Az új 19. századi állandó kiállítás koncepciója Bakó Zsuzsanna és Szinyei Merse Anna nevéhez fűződik. A koncepcióról: Szinyei 2005-2007, 27-28; MNG XIX. századi állandó kiállítás 2004 (Bakó Zsuzsanna). 1039 Rendezők: Csontváry 1994: Romváry Ferenc és Bellák Gábor; Rippl-Rónai 1998: Bernáth Mária, Földes Mária és Plesznivy Edit; Székely 1999: Bakó Zsuzsanna; Mányoki 2003: Buzási Enikő; Munkácsy 2005: Bakó Zsuzsanna és Boros Judit. 1040 Szőke 1999-2000. 1041 Kat. Budapest MNG 2003-2004, rendezte Bakó Zsuzsanna és Hessky Orsolya, a katalógust szerkesztette Markója Csilla. 1042 Kat. Budapest SzM 1991. 1043 A kiállítás kurátora Barkóczi István volt. El Greco különböző nemzetckbeli értékelését Barkóczi István, Fernando Marias, Jose Alvarez Lopera foglalta össze. Németh Lajos, Néray Katalin és Hegyi Lóránd tanulmányai mellett a magyar kortárs alkotások elemzését Babarczy Eszter, Hudra Klára, Szűcs György, Zwickl András írták.
