Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - Gyöngyi TÖRÖK: Die Madonna von Toppertz, um 1320-30, in der Ungarischen Nationalgalerie und das Phänomen der beweglichen Christkindköpfe

AToporci Első Madonna (1320-30 körül) a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében, valamint a mozgatható fejű gyermek Jézusok ritka példái A szepességi Toporci Első Madonna a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében (ltsz.: 55.900) a 14. századi szobrászat méltó képviselőjeként már régóta a nemzetközi kutatás érdeklődésének előterében áll. Ennek egyfelől az az oka, hogy a francia szobrászat meghatározó típusainak ez az egyik legkeletibb emléke, másfelől a Szepességben és Kis-Lengyelországban egy igen jelentős szoboregyüttes kapcsolódik köréje. A stíluskritikai és datálási kérdésekkel a közelmúltban igen sokan foglalkoztak, nem kapott azonban hangsúlyt az a sajátosság, hogy a gyermek Jézus feje mozgatható és kivehető. A tanulmány a 12. század közepétől a 14. század közepéig terjedő időszakból származó összes, eddig ismert ilyen típusú bel- és külföldi müvet tárgyalja, és magyarázatot keres a szobrok eredeti rendeltetésére. A 115,5 cm magas hársfaszobor állapotának részletezése kapcsán a tanulmány bemutatja a müvet: a gyermek Jézusnak 17,5 cm hosszú csappal egy fából faragott feje van, amely a nyaknál két horonnyal mélyül. A könnyen kivehető, lefelé elkeskenyedő csap átmérője a nyaknál 4,5 cm, legalul 2,2 cm, jól kézbe vehető, felülete használatra utal. A gyermek Jézus nyakkivágásánál testébe illeszthető fejének csapja hátulról, egy a jobb váll alatt 8 cm-re található, 3 cm átmérőjű nyílásból elérhető. A fej erről a néző számára rejtett helyről zsinór segítségével jobbra és balra mozgatható. A Magyar Nemzeti Galéria szobra a poprádi völgyben, Késmárktól 15 km-re északkeletre fekvő Toporc (Toporec) Fülöp és Jakab apostolnak szentelt, 1303 és 1326 között épült plébániatemplomából származik, és igen nagy valószínűséggel a templom legkorábbi berendezéséből maradt ránk. Szomszédságában, Késmárktól 9,5 km-re délkeletre található Ruszkin (Ruskinovce). Az itteni, 13. századi alapokon épült Szent Ágnes-templomban állt 1952-ig egy barokk mellékoltáron az a Madonna-szobor, amely előbb Ménhárdra (Vrbov), majd 1972-ben a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába került (ltsz.: R1700). Ez a 137 cm magas hársfaszobor, melynek festékrétege - a toporci Madonnával ellentétben - Mária és a gyermek Jézus arcán elég jól megmaradt, ugyanazt a típust képviseli, és vele egy műhelyben, körülbelül ugyanabban az időben készült. A gyermek Jézusnak a hasonlóképpen hornyolt csappal egy fából faragott feje szintén kivehető, bár a csapot később valószínűleg megrövidítették. A ruszkini Madonna a toporcinál laposabb, a gyermek feje a mozgatáshoz a Madonna hátán lévő nyílásból érhető el. A fentiekkel rokon típusú a Szepességgel szomszédos kis-lengyelországi Újszandeci (Nowy Sa_cz) Harmadik Madonna, amely az itteni Szent Margit-templomban található. Ez a 120 cm magas szobor 1330^40 körül készülhetett. A fotókon úgy látszik, hogy a gyermek Jézus különböző irányba fordul, tehát a feje igen nagy valószínűséggel mozgatható. A Toporctól csupán néhány km-re fekvő Podolin (Podolinec) Szűz Mária tiszteletére szentelt gótikus plébániatemplomának barokk oltárába kegyszoborként foglaltak egy 1350-60 körüli Madonnát. A stilárisan a fenti csoporthoz lazábban kapcsolódó, de ugyanabból a típusból kiinduló Madonna bizonyítottan egy mozgatható fejű gyermek Jézust tart a karján, a fej csapja 15,7 cm hosszú, a megfestett szemek realisztikusan követik az oldalra pillantást. A Gyermek hátán található nyílásból - a restauráláskor, 1980-ban készült fotó tanúsága alapján - egy zsinórt vezettek ki, hogy a fej mozgatását bemutassák. A ruszkini és podolini Madonnák a barokk oltáron is helyet kaptak, ez pedig arra vall, hogy évszázadokon át kegyszoborként tisztelték, és a többi ismertetett Madonna mozgatható fejű gyermek Jézusa is hasonló kultusz tárgyát képezhette. A dolgozat második része a külföldi emlékeket mutatja be. A legkorábbi Madonna-szobor, ahol Mária és a gyermek Jézus feje is csappal egybe faragottan kivehető, a 12. század második negyedéből vagy közepéről, Franciaország középső részéről származik (Párizs, Musée du Louvre, ltsz.: RF 987). Az ülő Madonna szobra, mely a „Sedes sapientiac"-típus képviselője, egykor ereklyéket őrzött, és a 12-13. századi francia Madonnák egy nagyobb, különös tiszteletnek örvendő csoportjához tartozik. Ezeket a szobrokat nemcsak a körmenetekben vitték, hanem a liturgikus drámákban is alkalmazták, például a Három királyok ünnepén előttük hódoltak. A francia Madonna-szobrok levehető fejének magyarázatául többen is a kegyszobroknak kijáró „öltöztetés" megkönnyítésére gondoltak. Az utóbbi időben a svéd trónoló Madonnáknak egy egész sora vált ismertté a 13. század közepéről, ahol a gyermek Jézus feje hosszú csappal egybe faragottan kivehető. Ezek egyik legszebb példája a svédországi Kiabyban található, ahol a 16 cm hosszú, lefelé keskenyedő csap a toporci Madonnáétól eltérően hornyolatlan, de felülete ugyancsak használatra utal. A svéd restaurátor és művészettörténész Peter Tângeberg tanulmánya (1989) egyértelművé teszi, hogy ez a megoldás semmiképp sem a fa megmunkálásával függ össze, hanem valószínűleg valamilyen kultikus célja volt. Ugyanakkor ő is csatlakozik ahhoz a véleményhez, mely szerint egész Európában a 12. és 13. században a Madonna és a gyermek Jézus fejének levehető megoldása általában az öltöztetés megkönnyítésére szolgálhatott, de más okok is lehetségesek. Végül a legkésőbbi ismert emlék: egy álló Madonna vagy szent szobra az alsó-szász területekről, 1280-90 körűiről