Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - TÓTH Sándor: A Magyar Nemzeti Galeria 11-12. századi kőfaragványai (részlet)

játját is említi, és ígéri, hogy a palotát minden kivétel mellőzésével („omni prorsus exceptione remota") adja át. Bár Imre intézkedéséről egyik esetben sincs szó, az 1198-as oklevélben az idézett motívumok már benne vannak: a király „pro discordia uitanda" és a befogadás kikötésével („tarnen tempore necessitatis nostre ipse dominus Archiepiscopus nos in eadem recipére teneatur") adományozza a palotát. A három oklevél minden bizonnyal ugyanazt a folyamatot szemlélteti: III. Béla rezidencia-megújítási törekvésének a kudarcát, egészen a végkifejletig. A szövegeket közölte G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IL, IV/2. Budae, 1829, 324-325, ill. 37-39, 374-377; és F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. Strigonii, 1874, 156, 375-376, 439-441. 26 A töredéket (Itsz. 34/1924) a Nemzeti Múzeum műkereskedőtől szerezte. Az óbudai palotával, illetve az ennek területén 1923-ban végzett feltárásokkal Marosi Ernő hozta összefüggésbe (Kiáll. Szfvár 1978 208-209: 139. sz.). E feltárások azonban éppen nem az Árpád-kori részeket érintették: ld. Magyarország műemléki topográfiája. VI. Budapest műemlékei II. Szerk. Pogány F. Bp., 1962, 374. A prépostság időrendi kérdéseiről az 5. fejezetben lesz szó. 27 Medvevár keletkezéséhez ld. Fügedi E.: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp., 1977, 166. A zágrábi kőtár bárányfejes oszlopfőjét Valentic Djuro Szabó által 1908-ban lelt és 1913-ban múzeumba került darabbal azonosította (vö. 14. jegyzet). A Medvevárral foglalkozó szerzők azonban - mellőzve az utalást megállapítására - e lelettel más darabot azonosítanak, amely jobban beleillik a medvevári nyolcszögű kápolna faragványos anyagába. Ld. Horvát 1979 175,181 : V. tábla 1 ; D. Miletic - M. Valjato-Fabris: Kapela Sv. Fiiipa i Jakova na Medvedgradu. Zagreb, 1987, 11-12, 33. Újabban Marosi zágrábi oszlopfőről írt (Marosi-Wehli 38); valójában nyilván ismeretlen eredetű és ezért csak stílusa alapján keltezhető darabról van szó. Vö. Raffay 39: 2. jegyzet is. 28 Az együtteshez Id. pl. Enciclopedia VIII. 524-528. 29 A negyedik szint fejezeteinek stílusviszonyait részletesen vizsgálta Raffay 2838, az együttes székesegyházi rokonságát elsősorban a Porta Regia emeleti szintjén, másodsorban a rekonstruált pontilén lelve fel. A felirathoz Id. Lanfranco e Wiligelmo. II duomo di Modena. H. n., é. n., 401^102 (A. Campana; E. 14.). Ennek további értelmezéseihez és a különféle keltezési javaslatokhoz ld. uo. 835-845 (G. Pezzini). A pontilét - előzményéül fogva fel a Ghirlandina domborműveit, köztük ötödik szinti részleteket - összefüggésbe lehet hozni a székesegyház 1184-ben III. Lucius pápa által eszközölt felszentelésével, amiről a déli falra vésett felirat tudósít, de az ahhoz tartozó szószéket 13. századinak tartják, stilisztikai megfontolásokból éppúgy, mint egy ehhez kapcsolható, készíttetőül „massaro Bozzalino"-t (1208-1225) megnevező felirat alapján (uo. 545-565, R. Grandi). Az. epigráfus véleménye - azzal a különbséggel, hogy a torony ötödik szinti részletei szerinte inkább párhuzamai, mint előzményei a pontílének - hasonló, és - szemben az előbbivel - futólag érinti a Porta Regiát is, ennek feliratai számára az 1200 körüli éveket jelölve ki (uo. 395-400, 402-403. A. Campana). Hasonló időrendi összefüggéseket állapított meg már Géza de Francovich is, bár ő a pontilét kissé régebbinek (1160/65-1170/75) gondolta: a Ghirlandina ötödik szinti fejezeteihez a felirat évszámának 1179-re szóló megfejtését vette alapul, a szószéket a Bozzalino-felirat alapján keltezte, a kaput pedig, emeleti szintjével együtt, építészeti megoldása alapján a 13. század elejére tette, a pontilével és Antelami 1178-as évszámú parmai reliefjével fennálló ornamentális egyezései ellenére (Benedetto Antelami. Milano-Firenze, 1952, 53-57). Raffay a pontilére és a kapura, sőt, az oszlopos főoltárra nézve is az 1184-es évszámot tartja mérvadónak - bizonyára helyesen. 30 L. Castelnuovo-Tedesco: Romanesque Sculpture in North American Collections. XXIII. Gesta 24-1985, 161. 31 Ehhez ld. főleg Kiáll. Bp. 1994 85-86. 32 Az óbudai dombormühöz (10) vö. 24, 26. jegyzet. E dombormű és a korai stíluskör különbségeiről a szőlőt csipegető madár motívumával kapcsolatban már volt szó [1. fejezet]. 33 Gerevich T. 1938 145; a székesfehérvári korlátpillérhez: 8-9. Erről részletes leírást adott I. Bojár: Le pilier de pierre à Székesfehérvár. AR 8-9-1967-68, 43; képek: VI. tábla. 34 Az alakzatot egy-egy spanyol- és lengyelországi példa esetében felirat határozza meg szirénnek (SERENA, SIRENA): ld. Leclerq-Marx 99-101: 51-52. kép. A halak az efféle ábrázolásoknak szokványos kísérői: vö. uo. 131-133. 35 Gerevich T. 1938 142-143 (Esztergom); 145 (Pécs); 219 (Pécs, festett töredék). Az előbbihez és az utóbbihoz ld. még Kiáll. Bp. 1994 96-98 (1-40. sz., bizonytalanabb keltezéssel), 219-220 (III-3. sz.). A dombói vállkő: Nagy 1987 21,43, XXXVII. t. (90. sz.). 36 A dombói faragvány függeszkedő közepü palmettái a kétsoros palmettafríz egyik fő lelőhelyéről, a szekszárdi vállkőről ismert formák eldurvult, széteső változatai: ld. Kiáll. Pannonhalma 2001 407^408 (V.2. sz.). A dombói fejek egyes stílusváltozataihoz ld. uo. 419 (V.16. sz.). Ezek közül a szirénfővel rokonítandók: Nagy 1987 21-22, 40, 42-43, XXV, XXXI, XXXV. tábla (71, 79, 87. sz.). 37 Dercsényi D.: Az esztergomi királyi palota. H. n., 1975, 22. kép. Az oroszlános darabhoz vö. 35. jegyzet. 38 Vö. 5. jegyzet; ld. még Kiáll. Bp. 1994 85-86. 39 Az elrendezést szabatosan szemléltette Gosztonyi Gy.: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete. Pécs, 1939, 225 (17. sz. rajz). Ö Schmidt felvételeire hivatkozott (vö. uo. 224, 226), de a két alakos darab és a két nyugati féloszlopfő Henszlmann leírásából (idézve uo. 220), illetve a belső fennmaradt fényképéről (Gerecze P.: A pécsi székesegyház különös tekintettel falfestményeire. Bp., 1893, 31) azonosítható, az északi mellékhajó gyámkövét viszont a rajz kérdőjellel mutatja. A rajzon ezzel szemköztinek jelzett féloszlopfőre nézve Szőnyi 1906 meghatározását - „A székesegyház énekkari diadalívének északi pilléréhez délről odatámasztott féloszlopon volt" (49-50: 28. sz.) - Gosztonyi (216) joggal cáfolja, de saját rajzi meghatározását nem indokolja. Szőnyi egyébként az északi pillérnek a fényképen látható fejezetét tette e helyre („A székesegyház szentélyi diadalívének északi pilléréhez északról hozzátámasztott féloszlopán volt" - 56: 32. sz.). A fejezetek fényképeihez vö. 40-41. jegyzet. 40 A szóban forgó pécsi fejezetekhez ld. Szőnyi 1906 49-56: 28-29, 31., 33. sz. (78, 10-12, 14. kép); vö. még Szőnyi 1929 529. A dombói féloszlopfőhöz vö. 5. jegyzet. A Krisztus-fő az ottani szirénfej párhuzamainak egyike (vö. 36. jegyzet: 87. sz.). A fejezet titeli és pécsi rokonságához ld. Tóth S. 1995 228, 230; vö. 8. jegyzet is. A fehérvári töredékhez: Kiáll. Bp. 1994 69-70 (1-8. sz.; itt említve dömösi vonatkozása is). A saroksasos kompozíciók itt említett példáihoz és a nagy dömösi oszlopfőhöz (16) ld. uo. 59-61. Az utóbbin látható sasszárnyak függélyes rovátkolásának esztergomi megfelelője: Gerevich T. 1938 CXI. tábla. A sárvármonostori töredék: Kiáll. Pannonhalma 2001 412-413 (V.7. sz.). A visegrád-pilisi fejezettípushoz vö. 23. jegyzet, 40. kép. 41 Vö. 40. jegyzet, ld. még Szőnyi 1906 55: 32. sz. (13. kép). 42 Leclercq-Marx (főleg:) 173-175, 201, 215-216, 222, 225. 43 Ld. Leclercq-Marx 223: 178. kép, 224 (Pécs); 132: 189. jegyzet, 135: 72. kép, 184 (Saint-Dié); a pikkely-formulához 183: 129. kép (Aguilar de Campoo), 186: 132. kép (Coimbra; levelek), 272: 137-138. kép (Bitonto, Trier). A bitontói ábrázoláshoz, amely a székesegyházi kripta bejáratánál oszlopon helyezkedik el, ld. még 197-198. A székesegyház építésének kezdeteit a 12. század középső évtizedeire teszik (ld. Enciclopedia III. 515). A pécsi fejezetek, ill. konzolok keltezési lehetőségeinek felső határát Tóth Melinda javaslatával („nem sokkal a [12.] század közepe előtt": Kiáll. Bp. 1994 123) lehet kijelölni. 44 Gerevich T. 1938 CLIV, CLXXXV. tábla. 45 Az MNG feltehetően Pécsről származó, 1150-1170 tájára keltezhető faragványáról (18) egyelőre nincs bővebb közlés. Egerhez ld. Havasi K.: „1200 körüli" faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból. Agria XXXI. Eger, 2003, 115, 145, 163: 5. kép, 175-176: 1/b-c. ábra. Pilishez vö. 23. jegyzet, a vállkőtípushoz ld. Kiáll. Bp. 1994 76 (1-15. sz.), vö. még Gerevich L.: A pilisi ciszterci apátság. Szentendre, 1984, 7, 9-11, 13. kép. 46 Kiáll. Bp. 1994 11 (1-18. sz.). 47 Vö. 18. jegyzet. 48 Vö. Kiáll. Bp. 1994 83, 86: 1.18. és 28. kép. 49 Az idézett somogyvári töredékhez ld. Kiáll. Pannonhalma 2001 423-424 (V.22. sz.). Óbudához vö. 32. jegyzet. 50 Asasos oszlopfők: Kiáll. Bp. 1994 60 (1.11. kép: Dömös), 172-173 (1-86. sz.: Esztergom). A lépcsőzött zárólemez késői példái Vértesszentkereszten: uo. 174175 (1-89. sz.), továbbá Marosi, E. 1984 132. kép. A korai fehérvári példához vö. 46. jegyzet. 51 A párkánytöredék: Kiáll. Bp. 1994 108 (1-52. sz.). A történeti és a régészeti adatokhoz ld. Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. Bp., 1987, 277-278, 280; Magyarország régészeti topográfiája. 5. Komárom megye régészeti topográfiája. Szerk. Torma I. Esztergom és a dorogi járás. Bp., 1979, 185-189. Az esztergomi Balassi Bálint Múzeum fejezettöredéke a keresztes rendház 1895-96-ban feltárt templomának ásatási anyagából való (ltsz. említve uo. 189: 23. jegyzet). Györffy feltevése szerint ebben a térségben Szt. istvánkori királyi lakhellyel lehet számolni.