Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - TÓTH Sándor: A Magyar Nemzeti Galeria 11-12. századi kőfaragványai (részlet)

37. Állatalak töredéke Pilisszentkeresztről. MNG (5.1) egyező összeállítású: lyuggatott szalagból alakított, volutapáros Y-alakzatot a sarkok alatt lent egy-egy szétterülő levél, középen fent kitöltő fonna kísér. Ez az egyiken rozetta, a másikon (34. kép) lenyúló, ujjazott levél. A szétterülő levelek végződése ott rozetta, itt egyszerűbb gumóféle. Maguk a levelek lapos, lyuggatott gerinctagtól kétfelé széles karéjban felívelő, mélyen bevágott közű, középbordás ujjakból állnak. A kompozíció - elsősorban a rozetta nélküli változat - a visegrád-pilisi négyleveles oszlopfőtípusra emlékeztet, függetlenül a méretkülönbségtől, a levélforma pedig a sárvármonostori kőlaptöredékről [említve az 1. fejezetben] ismert alakzat felnagyított alkalmazásának tűnik. Ez a levélalakzat egyszerűbb változatban megjelenik az északi gyámkőnek meghatározható darab sarkán is.

40 E pécsi faragványokat egymással stilisztikailag is össze lehet fűzni a részletezésnek egy visszatérő mozzanata révén. A szirén halpikkelyeit középbordás, íves végű elemekkel jelezték, amelyek - legalábbis a csípőnél, ahol kezdenek kirajzolódni - hajlatosan sorba kapcsolódnak. Két ugyanilyen elem mint térkitöltő tűnik fel az alakos féloszlopfő jobb szélén a kígyó fölött, és efféle elemekből állnak a felülről lenyúló kitöltések is a volutás féloszlopfőn, míg ennek társán a rozettaszirmokat képezték hasonló módon. Ugyanezen séma megnyújtott változatainak tekinthetők mindkettőn a nagy levelek ujjai, amelyeknek szűk köze rendszerint furatos hajlattal kezdődik. A feltételezhető északi gyámkövön a megfelelő levéltípus ujjainak köze csepp alakú: tágabban kezdődik, és feljebb bezárul. Az ujjakhoz hasonló, bár erőteljesebben szélesedő egységek, ugyancsak csepp alakú közökkel, mint levelek borítják a faragvány többi részét, két sorban. Csak a negyedik féloszlopfő még kevésbé tagolt, háromzónás levéldísze nem mutat határozott stíluskapcsolatot a csoport többi tagjával: itt legfeljebb az alsó sor erősen kihajló, három gerezdre tagolódó végződéseinek hajlatos, szűkülve előre tartó közei hasonlíthatók a gyámkőféle megfelelő részleteihez.

41 A borosjenői fejezeten (13) a kerek végű, középbordás, hajlatosan kapcsolt elemek szintén feltűnnek a halfarkakon, de oly módon, ami már a különbséget is jelzi a pécsi gyámkő stílusához képest. A halfarkak itt mindjárt tőben elkülönülnek egymástól és a felsőtesttől, csaknem vízszintesen kezdődvén. Felületüket a pikkelyek végig takarják, eléggé rendezett sorokban, míg Pécsett csak a tő közelében jelentkeznek, és ott is többnyire kuszán. Hasonlóan különböznek a felsőtest idomai. A kisebb fejezeten (13) a törzs duzzadó kebleket sejtetően tág mellkasú, lefelé karcsúsodó, de szinte besüpped a halfarkak közé, és ennek megfelelően a ferde vesétekkel tagolt, osztott hajfonatok is a pikkelyek között tűnnek el. Pécsett a felsőtest nyurgán, kevésbé szélesedve emelkedik ki, a köldök kirajzolódik, a tagolatlan, laza esésű hajfonatok ennél valamivel följebb végződnek, a keblek körülhatárolt, kis, kerek dudorok. További különbség, hogy a szem itt furattalan, és a Dombó körében gyakori kihajló hüvelyk nem tűnik fel. A pécsi figura anatómiailag talán átgondoltabb, a borosjenői (13) viszont jóval élettelibb, energikusabb előadásmódú. Kérdés, hogy melyik a korábbi: lehetett közös előzményük is. A kettős halfarkú szirén külföldi előfordulásainak se szeri, se száma. Az eddig közzétett legnagyobb sziréngyüjteményből kivehető, hogy az alakzat valószínűleg nem jelent meg all. század 38. Töredék állatfejes konzol maradékával, 39. Párkánytöredék faun alakjával 40. Levéldíszes oszlopfő töredéke valószínűleg Pécsről. MNG (18) Eger, Dobó István Vármúzeum Pilisszentkeresztről. Szentendre, Ferenczy Múzeum