Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)
STUDIES - TÓTH Sándor: A Magyar Nemzeti Galeria 11-12. századi kőfaragványai (részlet)
18. Kosfejes oszlopfő Modenában, a székesegyház harangtornyának ikerablakában 19. Kosfejes oszlopfő Dél-ltáliából (?) New York, Metropolitan Museum 20. Oszloplábazat félpalmettapáros sarokmezeje Zselicszentjakab, templomrom, a szentély előtt a déli oldalon sűek. Különbözik e példa - és a monrealei - a hazai csoporthoz tartozóktól abban is, hogy a középső szár függélyesen barázdált, a füzérszerü levelek a nódusz fölött, enyhén domború ívvel kezdődnek, a legelő állatfőket nagy fül és kosszarv jellemzi, és a fejezetet tagolt abakusz zárja (18. kép). 17 A pécsi darabhoz (7) a monrealei és a modenai az esztergomiaknál közelebb áll a fejek szarvas megjelenítése és a füzérszerü levelek tövének domborodó hajlani alakítása tekintetében, de a részletképzés ezekben az esetekben is szembeötlően különböző. Míg a monrealei és a bájos frufruval is ellátott modenai kosfőkön a szarvak lefelé görbülnek, a pécsieken (7), ahol tán a füleket is rejtik, fölfelé állnak. A harapdált növényi részek ugyan - amelyek rendszerint középről, nóduszfélétől indulnak - Monrealéban és Pécsett (7) egyaránt takarásból, oldalt jönnek elő, de a takaró motívum ott felfelé növő levélcsokor, itt pedig domborúan előrebukó levél. A szarvak állása és talán a fejforma tekintetében is hasonlóbb a pécsi darabhoz (7) a New York-i (19. kép). De a további részek megoldása ezen is teljesen eltérő: a magas alsó sávot négy sarokra növő akantuszféle borítja, köztük szár nem látszik, de fölöttük az oldalak közepén széles gallérszerüség terpeszkedik, amelyhez felfelé, a fejek közét teljesen kitöltve szétterülő levéldísz, oldalt pedig, az akantuszfélék vége elé lehajlóan, majd felfelé türemlően az állatok által rágcsált növényi alakzat csatlakozik. így az elrendezés egészében véve mégis inkább az esztergomi féloszlopfőre és csoportjára emlékeztet, éspedig ezeken túl abban is, hogy a fejek és a harapdált növényvégek aláfaragottak, és zárólemez nincs. Ugyanakkor a növényi elemek részleteikben éppoly különbözőknek tűnnek az esztergomi darabon és csoportján láthatóktól, mint a fejek. A pécsi növényi alakzatokon (7) az oldalra nyúló részek domborodva kezdődő és homorodva végződő hátvonalukkal lehajló félpalmettapárokra emlékeztetnek. Ilyenek az említett [1. fejezet] zselicszentjakabi lábazatokon (20. kép) kívül zalavári töredékeken szokásosak, és egy-egy példányuk néhány más helyen is kimutatható. A zalavári példák egy része - akárcsak a zselicszentjakabiak - kör és négyszögsarok, más részük (21. kép) körpár és egyenes közének kitöltésére szolgál. A további példányok mind az utóbbi szerepet töltik be, szarkofágfedél székesfehérvári darabján (22. kép), valamint egy-egy somogytúri, pélmonostori és dombói töredéken. A zselicszentjakabi lábazatoktól eltekintve valamennyi példa körfonattal kapcsolatos, amelynek fő mezőit, amennyire megállapítható, alakokkal népesítették be. 18 Ide számítható még egy székesfehérvári töredék, a bazilika központi részéről, amelyen körív és egyenes szakasz között egyetlen félpalmettányi részlet jelenik meg, a sarokmezőt kitöltő páros alak21. Kőlaptöredék oszlopos és körfonatos mező 22. Körfonatos szarkofágfedél töredéke 23. Kőlemez félpalmettás töredéke részletével Zalavárról. Keszthely, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum Székesfehérvár, Szent István Király Balatoni Múzeum Múzeum (kiállítva: MNG)
