Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

LÓRÁND BERECZKY: The First Fifty Years - 50™ ANNIVERSARY OF THE HUNGARIAN NATIONAL GALLERY - Krisztina PASSUTH: Back Home Again: The Paris-Budapest Odyssey of the Tihanyi Estate

FÜGGELÉK Kedves Desnos-m! Ahelyett, hogy megkeresném az életrajzi adataimat, inkább ahhoz próbálok kedvet csinálni, hogy írjon rólam. Legszebb reményeim szerint a könyve felkelti majd az érdeklődést irántam, származásom és életem iránt. 1885-ben születtem - idén 50 éves leszek! -, de minthogy ezt senki nem akarja elhinni, minek erősködjek? 11 éves voltam, amikor elkaptam egy náthát, és az agyam „megégett" az influenza miatt. Az utolsó iskolai bizonyítványom az elemi negyedik osztályából való. Ez minden intellektuális neveltetésem. Később Budapesten jártam egy városi iskolába,' ahol festő-dekoratőr növendék voltam, de már előbb elkezdtem festeni, és ezt a két évet csak késlekedésnek éreztem, annyira lefoglalt a geometrikus rajz, a díszítőrajz stb. Nem emlékszem pontosan a dátumokra. Márpedig ez nem volt elveszett idő, mert később úgy találtam, hogy ez a legjobb módszer, kockák, négyzetek stb. után kezdeni a rajzolást, amit különféle ceruzákkal, szénnel és akvarellel csináltunk. A terveim - dekorációk - a legjobbak között voltak, mindet elküldték egy kiállításra Milánóba, ahol egy nagy tűzvész során mind elpusztultak.

2 Amikor befejeztem ezt az iskolát, szerettem volna természet után készíteni tanulmányokat és aktokat - az apám hallani sem akart róla -, így azután kénytelen voltam kívánsága szerint a festészeti tanulmányok előtt mesterséget tanulni. Fényképész-tanonc lettem. De utáltam a fotókat retusálni, így a tanulás 3 évét könyvtárakban töltöttem. Amikor festéket tudtam szerezni, tájképeket és a családom barátainak arcképeit festettem. Több évet töltöttem el így, és 2-3 évig egyfajta potyázó [„resquilleur"] voltam a szabadiskolákban, a hivatalos és magániskolákban. Egy rövid, vidéken, a nagybányai festőkolónián töltött idő után, meghívtak egy kiállításra, ahol a legjobb impresszionista magyar festők állítottak ki (Szinyei-Merse vezetésével).

3 Tisztes erkölcsi sikerem volt. Ez (azt hiszem) 1908-ban vagy 1909-ben volt Budapesten, tehát pontosan 27 [?] éve számítok festőnek. A kritika egyből forradalminak mondott, és később, 1919-ben, első kollektív kiállításom alkalmából egy barátom, az író Fülep Lajos ezt írta rólam: „Tihanyit mindeddig s még ma is »tehetseges kezdő«-ként kezelték. Attól tartok, még sokáig így lesznek vele."

4 Ez a jóslat bevált, még ma is így látom. A kritika és a közönség szerint a portréim spirituális, metafizikus, sőt szimbolikus „víziók". Mint már több ízben hangsúlyoztam, az igazság az, hogy én soha nem az emberi lélekkel foglalkoztam, hanem csak a vásznammal és a festékkel,

5 de annyi igaz, hogy mivel magányra kényszerülök egy társadalomban, ahol nem hallom a szavakat, de megfigyelem a mozdulatokat - a gesztusokat -, gondolkozom és észreveszek sok mindent - talán ez okozza a portréim mély kifejezését. Én azonban nem számolok ezzel, annyira elfoglal a képem festése! És ha a modclljeim teste ott is volt, fogalmam sincsen, hogy a lelkük ott volt-e vagy távol. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Földi Eszter Tihanyi Lajos levélfogalmazványa Robert Desnos-nak. 1936?. MNG Adattár, lis/.: 18791/1973 1 Tihanyi 1903-1905 között a Székesfőváros Iparrajziskolájában tanult. 2 Az 1906-os milánói nemzetközi iparművészeti kiállításról van szó. ahol a magyar pavilon leégett. 3 Tihanyi 1909-ben a Nemzeti Szalonban, a MIÉNK második tárlatán állított ki. 4 Fülep Lajos: „Tihanyi Lajos - Az arckép festőjéről." Nyugat, 1918. 21-22. sz. A kiállításra 1918 októberében, a MA kiállító helyiségében került sor. 5 A „les couleurs" egyaránt jelenthet színt és festéket is.