Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZABÓ Lilla : Albach, Müller, Pesky - egy reformkori portré meghatározása

jában. „Marko Károly a kitűnő festesz, mindjárt fölkereste nagybátyámat, a mint megérkezésünket megtudta, mert Fejérváry volt e híres hazánkfiának első védőé. Markó Pesten az egyetemnél mérnöki pályára készült, és üres óráiban gouache képeket festett, melyeket Müller müárusnak potom áron adott el. Épen ott volt a boltban, midőn látta, hogy Fejérváry egy ily képet háromszoros áron vett meg, elment tehát hozzá s bemutatta képeit az aggteleki barlang szebb részeiről..."

23 De Müller képkereskedőről ír Kazinczy másutt is, Ponori Thewrewk Józsefnek 1828-ban írott levelében olvashatjuk: „Én sorbajárám, amennyire időm cngcdé, a pest Festőjeit, s már Peski által akarnám magamat festetni, midőn egy Müller nevü Képáros boltjában, a Kis-Hid-úczán, megpillantani a Palatínus olajban festett képét."

24 Kazinczy végül nem Peskytől, hanem a nádor megfestöjétől, Richter Filep Antaltól rendel képet. Közvetlen stílusban meséli el e történetet: „Tegnap a Jankovics grádicsán összetalálkozám vele [mármint Richterrel], s kérdést teve, mikor ülendek." Ugyanerről az esetről számol be egy másik, 1828. május 31-én kelt levelében.

25 Lyka Károly is említi Müller képkereskedőt. Lichtlt magasztalja, s nagyságának összehasonlításaként írja, hogy „a többi valósággal kis szatócs hozzá képest, jelentőségük tehát még csekélyebb. Ilyen Müllernek a Nagyhid utcai boltja, amelyben a húszas években Markó Károly szokta volt kiállítani képeit, utóbb Brausch János, Donát, Gschwindt János és Beck Vilmos is." A bolt legjelentősebb eseményeként hozzáteszi Markó már idézett példáját.

26 Nos, itt áll előttünk egy közepes jelentőségű képkereskedő, aki ráadásul jól kihasználja a szegény mérnökhallgató Markot, potom áron veszi képeit, s közben Albach szelleméért lelkesedik. Miért nem egy „jelentős" kép előtt festeti meg magát - akár, most már tudjuk, Peskyvel?! Ki ez a rejtélyes Müller, akit kis híján Albachhal azonosítottak? Schams Müller Károlyt említett, Kazinczy, Pulszky, Lyka csak Müllerként jegyezték le nevét. És Müller után nyomozva „lettek" más Müllerek. A lőcsei festő, Müller János Jakab (1780-1828), ki Markó Károly mestere volt, majd egy másik festő, Müller János, akit Hora János Alajos (1812-1868) is megfestett 1836-ban. Aztán a pesti Müller János műkereskedő, akit festőként is emlegetnek a korabeli feljegyzések. Nos, amint látható, a keresztnév több bizonytalanságot szült. Az OSZK tudományos munkatársa, Veleczei Katalin hívta fel figyelmemet a reformkor Müller nevű könyvkereskedőire. A magyar könyvkereskedés és a kölcsön könyvtárak reformkori kezdeti időszakába és történetébe nyert bepillantás hozta meg az eredményt a portré azonosításához. A kölcsönkönyvtárak, vagy ahogy akkor nevezték őket, az „olvasó-kabinétek" (Lese-Cabinet, LecturCabinet) többnyire könyvkereskedők, könyvkötők létesítményei voltak. A könyvkötők jobb megélhetését is biztosították a meghatározott összeg ellenében kölcsönadott müvek. De kölcsönkönyvtárak terjedését más szempontok is erősítették. A cenzúra által ellenőrzött külhoni folyóiratokhoz, könyvekhez rajtuk keresztüljutottak hozzá az olvasók, másrészt a könyv a magyar nyelvűség előmozdítójává s a világi kultúra hordozójává és terjesztőjévé vált. Éppen ezért a kölcsönkönyvtárak létrejöttét sokan szorgalmazták: „Nem kellene összedugott kezekkel várnunk, hogy az eféléket mindenütt tsak az idegenek tsinálják: hanem magunknak kellene iparkodnunk, s az illyen Kabinétokba bé-szedett Magyar Könyvekkel Nemzetünket az olvasásra tsalogatnunk."

27 Az egyház és a világi hatalom a cenzúra segítségével akarta megakadályozni a felvilágosodás szellemét hangoztató könyvek kiadását és terjesztését, ami egyet jelentett a kölcsönkönyvtárak működésének engedélyhez kötöttségével, ellenőrzésével egyaránt. Pontos listát kellett vezetniük a kölcsönkönyvtárak tulajdonosainak a raktáron lévő műveikből. Sőt, 1803-ban „újracenzúráló bizottságot (Rezensurirungs-Kommissiont) szerveztek, amely az 1791 előtt, engedéllyel megjelent könyveket felülvizsgálta, és összeállította a tiltott művek katalógusát. Ez 2500 müvet tar= talmazott, köztük a francia felvilágosodás szellemét tükröző alkotásokat, pl. Montesquieu, Voltaire, Rousseau müveit, ugyanakkor azonban német klasszikus írók (pl. Goethe, Lessing, Schiller) munkáit is. A korábban megjelent nem kívánatos könyvek kiküszöbölése végett tiltották be a kölcsönkönyvtárakat és olvasókabineteket."

28 Az egyház különösen támadta a kölcsönkönyvtárakat: „Kívánná ugyan minden Hazafi, hogy mennél több két kezű, és két lábú állatok olvasnának; mikor egyik Lelki Atya, a Farsangi Vasárnapon a könyvek olvasása ellen prédikált; a másik, a böjti Szeredain nyilván azt mondja, hogy kik illyen s ilyen könyveket szereznek, egy krajtzáron vásárolják a poklot: nem tsuda, ha félszegek el tántorodnak."

29 A Győr városában megjelentetett Mindenes Gyűjtemény fentebb idézett biztató írása a városban akkoriban (1789) megtelepedett Müller Ferenc könyvkötő működése kapcsán született. Szemző Piroska A magyar kölcsönkönyvtárak kezdetei című, a Magyar Könyvszemlében 1939-ben megjelent tanulmánya vezetett el egy másik, Pesten működő, ugyancsak Müller nevü könyvkötőhöz. A Müller József által nyomtatásban közrebocsátott kölcsönzési szabályzatban olvasható közlés alapján pontosan ismerjük a „bolt" helyét is. „In Joseph Müllers öffentlicher Leihbibliothek in Pest, auf dem Franziskaner-Platz, im von Jankovitischen Hause werden Bücher zum Lesen ausgeliehen."

30 Müller József 1812-ben a helytartótanácshoz folyamodott, hogy könyvkereskedését megnyithassa; miközben az előző években már könyvkötőként működött. Az engedélyt megkapta. Ugyancsak ebből a tanulmányból tudjuk, hogy ebben az időben milyen ritkaságszámba mentek a kölcsönkönyvtárak. Müllerével együtt Pesten kettő, egy-egy Pozsonyban és Budán létezett. A történet kerekké vált. Müller József jelentette meg a vizsgált portrén is feltüntetett Albach-köteteket. Kölcsönkönyvtárának a helye ferencesek templomának közelében állt, abban az épületben, amely jeles nagy műgyűjtőnk, Jankovich Miklós tulajdonában volt, s melynek grádicsán Kazinczy találkozott „festőjével", Richterrel. Thury Paulina festménye hátoldalán feltüntette Müller József halálának évét, 1839-et. Tehát a Pesky József festette portré Müller József könyvkötőt és könyvkereskedőt ábrázolja. A kép keletkezésének ideje 1831 és 1839 közé esik. További kérdés az, hogy ki volt Thury Paulina, hol látta meg Pesky Müller Józsefről készült képét, hogy ilyen pontosan lemásolhassa, továbbörökítve Albach József pesti kiadójának emlékét. De mindennél lényegesebb feladat Müller József tevékenységének és reformkori jelentőségének még bővebb feltárása. JEGYZETEK 1 Széchenyi István: Napló. 1819. július 27. Bp., Gondolat, 1978. 131. 2 MNG 7769/1991 műtárgy adatszolgáltatási szám alatt. Jelzés nélküli férfiportré, olaj, vászon; 78,5 x 58,5 cm. BTM Fővárosi Képtár ltsz.: KM 95.1 3 Kérésemre a családtagokról készült hosszú névlistán szerepeltek továbbá Ebner, Gluzek, Gnetz, Károlyi, Klobusictzky, Kubinyi, Lejtényi, Mokcsányi, Müller, Orczy, Strasser, Thury, Táncos, Waldstein stb. családnevek.