Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - JÁVOR Anna: Összeírás, leltározás... Kracker-képek nyomában a szerzetesrendek II. József-kori feloszlatásának idején

radt- „Schatzunginstrument"-jén, akárcsak Schrott Erasmus kassai rajztanáré és festőé rontott formában bár (Emericus Schroth, Schratl), de felismerhetően. A cseh származású, jozefinus, „felvilágosult" freskófestő, tájrajzoló és grafikus, az eperjesi szabadkőműves páholy tagja

34 jelentős megbízáshoz jut a helyreállításkor. Miután felméri a károkat, és jelenti, hogy sürgős beavatkozásra van szükség (annál is inkább, „weil der grosse Künstler todt ist und selbe zu ersetzen können nicht mehr möglich"), maga vállalja el jó pénzért a komplex restaurátori feladatot. Megbízója a Kamara, munkájáért 2280 Rf-ot nyugtáz 1802. május 28-án. Schrött elszámolása egyfelől értékes dokumentuma mindannak, ami már korábban elkészült (tehát leéghetett) az apátság és a templom dekorációjából, másfelől - elvben - a festő önálló műveinek bizonyítéka. Valójában ellentmondásos a forrás: míg elhisszük Schröttnek, hogy kijavított 50 szobrot a rokokó műalkotás-együttesből (talán a fehér-arany festés megújítása írható számlájára), az új főoltár-tabernákulum kifizetése érthetetlen, hiszen máig Krauss müve áll a szentélyben. A könyvtárfreskó renoválása Kracker mennyezetképének - ami aligha sérülhetett a tűzben - átfestését jelentette, amin azután 1895ben tovább rontott Mirkovszky Géza munkája. A templomtető újból leégett 1970-ben, a mennyezet átázott; a napjainkra nagyobbrészt rekonstrukció útján helyreállított freskók közül az orgonakarzaté még ma is több ponton konzerválja Schrött ügyetlenebb keze munkáját.

35 Új kifestésként számolja el Schrött a nyári terem, a házi kápolna, a konvent refektóriuma, a prelatúra főlépcsőháza és a téli ebédlő kifestését; ezek közül ma csak kettő látható. A prépost hálószobája melletti kápolna Szent Norbert-freskóját általában Schrött müveként tartja számon a szakirodalom; előzményéről nem tudunk. A prelatúra téli ebédlőtermének kifestésé elsők között dokumentált Krackertól: a Heródes lakomáját ábrázoló mennyezetképről már 1752-ben tudósít egy levélben Sauberer. A ledőlt toronysisak miatt - állítólag - beszakadt födémmel erősen megsérülhetett ez a freskó; merész perspektíváját, nagyvonalú kompozícióját, regényes, színpadi decorumát mégis Kracker müvének tekinthetjük, még ha Schrött beavatkozására emlékeztet is az egyes figurák és arcok hangsúlyos kontúrvonala, mértani modellálása. E freskónak - ezek szerint még a 19. század elején is - létezett egy pendant-ja a másik, a nyári ebédlőben, melyet még épségben („zierlich gemahlt") konstatál az 1791-es „Conscriptio bonorum", s amelyet feltételesen összefüggésbe hoztunk Kracker Ábrahám megvendégeli a három angyalt-tárgyú, kisméretű mennyezetvázlat-rajzával. A prelatúra északra néző, gótizáló átalakításon átesett emeleti dísztermében ma látható, hasonló témájú mennyezetkép talán valóban Schrött kompozíciója - utánérzése Kracker „eredeti"-jének -, amelyet később is átfesthettek a 19. század folyamán. A Heródes-freskóval együtt szólnak a korai források arról, hogy Kracker már 1752-re a lépcsőházat is kifestette (s ez is megvan még 1791-ben), ennek azonban még a témája sem ismert, és a Schrött-féle változat is nyomtalanul eltűnt a 20. századra. A konvent földszinti, nagy refektóriuma (a könyvtárterem alatt) viszont aligha lehetett kifestve a feloszlatás, illetve Schrött megjelenése és az újrafelállítás előtt - a régi restaurátor invencióját egyszer még napvilágra hozhatja egy korszerű falkutatás s vele az épület teljes rekonstrukciója. Jegyzéke szerint Schrött megfestette még - talán tényleg K

rackert másolva - IV. Béla és öccse, Kálmán herceg egész alakos képmását, ám nyilván később, és már a premontreiek kontójára működött a homlokzati timpanonok Kracker által 1763 és 1768 által készített, majd 1897-ben ismét megújított freskóján. Közülük a prelátusi szárny két kisfigurás, tájképes oromképének még a kompozícióját is Schröttnek tulajdonítanám - a kert végében álló „Glashaus" oromzati freskójával együtt -, míg a déli konventépület két homlokzati képe Krackertől mintha nagyobb épségben maradt volna ránk.

36 Más összefüggésben fordul elő Lieb Ferenc a leleszi premontreiek feloszlatási aktáiban: a szerzetesektől bérelt házának árendálását 1788-ban újabb két évre meghosszabbítja a Kamara. Ez az adat az 1765-ös edelényi szerződésből megismert rokokó vándorfestő működésének utolsó dokumentuma, amely személyének azonosítására, különös életművének felgöngyölítésére vezetett.

37 O maga nem vett részt az összeírásban (Leleszen nem alkalmaztak festőt), eddig megismert leleszi munkái, az 1783-as, jubileumi Nepomuki Szent János-mellékoltárkép a templomban s a sekrestye 1787-ben, közvetlenül a feloszlatást megelőzően elkészült mennyezetképe - Szent Norbert miséje mellé viszont besorolhatjuk restaurátori-átfestői tevékenységét a szomszédos Királyhelmecen. Kracker szintén nemrég meghatározott, s sajátos ikonográfiája miatt külön figyelmet érdemlő főoltárképét - a Szentlélek apoteózisa a hódoló világrészek megszemélyesítőivel -, melyet a leleszi premontreiek megrendelésére, a jászói mellékoltárképekkel egyidejűleg festhetett 1762-1764 között, utóbb szemmel láthatóan megnagyobbították. Fehér-arany, klasszicizáló, „copf kerete a 18. század legvégére vall (nem ebben írták össze a feloszlatáskor), a vásznon átnyomódik egy keresztirányú ácsolat, s a szakszerűen kiegészített képen idegen kéz, mégpedig Lieb jellegzetes művei a felső régióban felhők közt bujkáló, kékesen modellált, puhány angyalfejek és -alakok.

38 A feloszlatási iratok egy nagyobbrészt elveszett kultúrkincs dokumentumai, de olykor hozzásegíthetnek az egyházi műalkotások nyomon követéséhez, meglévők meghatározásához. Anélkül, hogy általuk minősítenénk magát a II. József-i egyházpolitikát, meg kell állapítanunk azt is, hogy korszakos változást jeleznek a műtágyak funkciója, rendeltetésük, szemléletük történetében. A szerzetesrendi abolíció következtében műemlékké lényegül a kolostor és a templom, s a szekularizáció folytán kényszerűen „autonómmá" váló műtárgy bekerül a privát vagy közösségi muzeológia vérkeringésébe. Ettől kezdve lesz a gyüjtéstörténet, vele a művészettörténet tárgya, azé a tudományé, melynek éppen a forráskutatáson alapuló, proveniencia-centrikus, egzakt művelésére az Ünnepelt ad számunkra példát. JEGYZETEK 1 Sinkó Katalin: Kazinczy Ferenc és a műgyűjtés. Ars Hungarica XI. 1983. 2. 271. Széchényi Pál képe töredék; olaj, vászon, 50 * 43 cm, restaurált (1982). Sárospatak, Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma, ltsz.: E 1950.31. 2 Kazinczy Ferenc: Festés, faragás nálunk. Széphalom, 1812. In: Kazinczy Ferenc művei. I. Szerk. Szauder Mária. Bp., 1979. 847; vö. Kazinczy Ferenc: Magyarországi utak. Eger. Eger, 1789. In: uo. 556. Kazinczy Jászó-élményeire (pl. „Négy esztendővel ezelőtt, 1775-ben [valójában 1776-ban] láttam Jászon a Lauberer [recte: Sauberer] András praemonslratensis szerzetbeli prépost