Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - PUSKÁS Bernadett: Taraszovics Bazil munkácsi püspök (1633-1651) két antimenzionja.

6. körül már használaton kívül volt. A figurális ábrázolás az 1690-es években készült, Varlaam Szeptycki szentelésekor, egy korábbi előkép pontos másolataként. Az előképet az 1760-as évek ismert lvivi mestere, Luka metszette.

39 Ezeket a kompozíciókat az ukrán irodalomban Krisztus sírbatétele szimbolikus megfogalmazásának nevezik.

40 Ezt úgy pontosíthatjuk a keleti liturgikus szövegek, illetve az ismert liturgiaábrázolások ismeretében, hogy ezzel az ikonográfiával az adott kontextusban a liturgikus cselekménysor által szimbolizált sírbatétel megjelenítése történik.

41 Taraszovics Bazil munkácsi püspök antimenzionjai kétségtelenül az újkori ereklyekendők sorozatának korai darabjai, ábrázolásuk ikonográfiája nem nevezhető szokványosnak. Mindazonáltal - még ha a nyomtatott antimenzion más főpap megrendelésére készült volna is - a püspök kérésére kézzel festett példány továbbra is a Pantokrátort jeleníti meg, annak ellenére, hogy a főpapok nem minden esetben ragaszkodtak szükségképpen az általuk egyszer már kiválasztott mintához. A Deészisz, illetve a Pantokrátor ábrázolása a keleti keresztény művészet egyik központi ábrázolásaként az antimenzionikonográfiába több forrásból is átkerülhetett. A négy apokaliptikus lény közt trónoló Pantokrátor mindenekelőtt az Utolsó /7e/e/-ábrázolásokon jelenik meg, együttesen a Hetimászia trónján látható az antimenzionéval megegyező keresztmotívummal.

42 Trónoló Pantokrátor-ábrázolások más liturgikus funkciójú textileken is megjelennek, így a felon, a palást vállrészen.

43 Különös szakrális jelentőséggel bírt a korai keresztény művészet időszakától a körmezőben, clipeusban megjelenített kereszt-, illetve Pantokrátor-ábrázolás ,

44 A képtípus antimenzionon való ábrázolásának teológiailag értelmezett eredetére ismét a liturgiamagyarázatok világíthatnak rá. A keleti liturgia szerint az oltár nemcsak az áldozatbemutatás helye, Krisztus sírja, valamint trapéza, asztal, melyről a lelki táplálékot szolgáltatják ki. Ez jelképes ítélő hely is, ahol az Evangélion, az Isten igéje kap elhelyezést, a tudás eszköze, de a megmérettetés mércéje is. Ezekkel együtt az oltár mindenekelőtt Isten trónja, a Szentek Szentje, a Mindenható Krisztus jelenlétét jelképezi. Az oltár négy oldala Krisztus személyiségének négy vonására utal, ő a Nagy Tanács Angyala, az emberi nem bűneiért bemutatott Áldozat, a világ Királya, a tökéletes ember.

45 Ez a négy tulajdonság felel meg a Jelenések könyvében leírt lényeknek, a sas a magasságbeli, angyali természet jelképe, az ökör az áldozati állat, az oroszlán a királyi hatalom szimbóluma, az ember az emberi természet jelképe, az oltár négy oldala együttesen így az Evangéliumokra is utal. Elsődlegesen ennek a gondolatnak a hordozójaként jelenhetett meg a Pantokrátor Krisztus és a négy evangélista ábrázolása, az ún. „Megváltó a dicsőségben"- (Szpasz v szlave) ábrázolás az antimenzionon mint az oltárt helyettesítő tárgyon. A Taraszovicsantimenzionokon az áldozat és a dicsőség gondolati kettőssége, a Pantokrátor Krisztus által tartott evangéliumos könyv szövege révénjelenik meg: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én meg őbenne." (Jn 6, 56) A Taraszovics-féle antimenzion a győzelemhez vezető krisztusi áldozat és az Eucharisztia közti azonosság gondolatának hangsúlyozásával tartalmilag egy csoportot alkot korának ereklyekendöivel. A 17. század első feléből a „Dicsőség királya" (a sírban álló Krisztus) antimenzion-ábrázolások eucharisztikus 8. Ilia: Antonij Vinnickijprzemysli püspök antimenzionja, 1650, fametszet, vászon. Lviv, Nacionalnij Muzej vonatkozásai ismertek. Ezt a gondolatot folytatják a liturgikusszimbolikus megfogalmazású sírbatétel-kompozíciójú antimenzionok. Itt kell megjegyezni, hogy eredetileg az antimenzionokkal egykor szoros összefüggésben fejlődő epitáfioszok, a nagypénteki szertartásban használatos sírleplek sem csak a passió tárgyi emlékeztetői voltak (így például a szaloniki epitáfiosz, [14. sz.], ahol a siratás központi jelenetéhez kétoldalt az apostolok két szín alatti áldozásának jelenete kapcsolódott).

46 Az antimenzionok ikonográfiájának további történetében a 17. század közepétől jóval nagyobb számban terjedt el a sírbatétel ún. történeti megfogalmazása. Ezeken a 4-9 szereplős ábrázolásokon Krisztus sírja körül az evangéliumból ismert személyek gyűltek össze - Mária, János, Arimateiai József, Nikodemus, a másik két Mária (Jakab anyja és Kleofás anyja), illetve Mária Magdolna - néhol arkangyalok társaságában. Az antimenzionok, melyek ezt az ikonográfiát követik, összefüggést mutatnak más, hasonló tárgyú ábrázolással díszített liturgikus textilekkel, az epitáfiosszal és az aerionnal (a kehely és diszkosz nagy takarójával). Míg azonban 15-16. századi epitáfioszok és a sírbatétel-témájú ikonok kompozíciójában az Istenszülőt mindig Krisztus fejénél ábrázolják, a 17. század közepétől a lembergi mesterek körében megjelenő változatban Mária a keresztfa alatt, középen helyezkedik el.

47 A kompozíció megváltozását a kutatás a nyugati ikonográfia hatásának tulajdonítja.

48 Legkorábbi ilyen ikonográfiájú fennmaradt antimenzion Arszenij Zseliborszkij lembergi püspök ereklyekendője, BFZ mester 1642-ben készült fametszetével. Ezen az antimenzionon a téma történetiségét nemcsak a megjelenített szereplők jelzik, hanem a háttér keresztje körül hangsúlyosan megjelenő két felirat is: „Levétel a keresztről", „A mi Urunk Jézus Krisztus sírbatétele". Az evangélistákon kívül pedig további szentek is megjelennek, többek között Szent Arszenij, a megrendelő védőszentje, s így itt a liturgia szakrális ideje, a kairosz a történeti idővel, a kronosszal érintkezik. A szimbolikus és a történeti sírbatétel-siratás-kompozíciók kontaminálódnak Ilia mester két antimenzionján, Antonij Vinnickij przemysli-szambori püspök (1650) (8. kép) és Lazar