Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - PUSKÁS Bernadett: Taraszovics Bazil munkácsi püspök (1633-1651) két antimenzionja.

ura őszentsége megszentelő cselekménye által: megszenteltetik Jézus Krisztus Nagy Istenünk és Megváltónk antimenzionja és oltára, hogy megengedetten történhessen rajta az Isteni Liturgia, adományozva „a Szent Mihály a mennyei erök fővezére temploma számára, Ladomirován Krisztus születése után 1638-ban, február hónap 2 napján"." Aláírás: „Vaszilij Taraszovics munkácsi ... püspök". A másik antimenzion (ltsz.: Ta-170, KB-6176) temperával készült ábrázolás (29,3 x 41,5 cm) 30,2 x 42,4 cm vásznon (2. kép). Az ábrázolás és feliratai, a püspöki szignatúra rendkívül kopottak. A kánoni formulában, mely egyezik az említett fametszetes antimenzion szövegével, fent jobbra a második sorban olvasható „Vaszilij Taras...", illetve az ábrázolás alatti aláírás is kétségtelenül Taraszovics Bazil munkácsi püspöké. Az egyházközség nevét és a szentelés dátumát nem sikerült kibetűzni. Az ábrázolás rendkívül leegyszerűsített, a keretezett képmezőn belül, középen egy körmezőben Krisztus félalakja látható nyitott könyvvel, a keretmező sarkaiba belülről kis méretű üres négyzetes mezők illeszkednek. A metszetek megalkotásának vagy kiegészítésének körülményei ugyanolyan nehezen tárhatók fel, ahogy számos más kérdés a munkácsi egyházmegye 17. századi történetében. A későbbi, 18. századi gyakorlat szerint a munkácsi püspökök püspökké szentelésük helyszínén jutottak hozzá antimenzionjuk nyomólemezéhez. Taraszovics Bazil azonban a jegyzőkönyv szerint így válaszol az ellene 1640. november 12-én tartott első Bereg megyei vizsgálat 19. vádpontjára - tudniillik, hogy az antimenziont drágán adja -: „az antimenst nem magam csinálom, hanem az könyvnyomtatóktól én is drágán veszem".

12 A nyomtatott eljárással készült Taraszovics-antimenzion fametszetének készítőjét az ebben az időszakban működő vezető nyomdák mesterei között kell keresni. Galíciában Lembergben működtek olyan nyomdák (Sliozka és a Testvériség nyomdái), melyek kiadványai irányadó mintákká váltak a régió könyvművészetében, mestereik pedig meghatározó szerepet játszottak a könyvgrafika területén. Hatásuk megfigyelhető Moldvában is, ahol Taraszovics Bazilt püspökké szentelték. Itt ez idő tájt csak időszaki nyomdák működtek rövidebb-hosszabb ideig.

11 A munkácsi egyházmegye egyik középkori eredetű egyházi központjában, a körtvélyesi kolostorban is volt nyomda ekkor, I. Rákóczi György fejedelem anyagi támogatásával itt nyomtatták az első román nyelvű Újszövetséget, amely az egyházi szláv tradícióhoz szokott oláh-rutén környezetben nem aratott osztatlan sikert.

14 (A későbbiekben ezen a helyen őrizték egy 1693-ban készült antimenzion fadúcát.)

15 A munkácsi főpap maga széleskörű - przemysli, lembergi, kijevi, moldvai egyházi - kapcsolatokkal rendelkezett; ereklyekendője stilárisan a legközelebbi kapcsolatot a lvovi, kijevi mesterek könyvgrafikáinak hasonló témájú ábrázolásaival mutat. (Pantokrátor - Böjti Triodion/Énektár, Kijev 1624, tituluslap verzója) (3. kép).

16 A kézzel festett, naiv megfogalmazású példány minden bizonnyal Taraszovics Bazil közvetlen környezetében készülhetett, talán a nyomtatott példány nyomán, annak leegyszerűsítésével. E kezdetleges megoldás a püspök 1640 végén kezdődött hányattatásainak az eredménye lehet. Miután kitudódott, hogy a püspök arra készül, hogy az uniós hitvallást letegye, és ez által a fejedelem befolyása alól függetlenné váljon, a munkácsi várkapitány, Ball ing 1640. december 13-án bebörtönöztette, majd több vádponttal eljárást indított ellene, „minthogy megváltoztatta religióját, és pápistává lön".

17 A börtönből több mint egy évvel később a király, III. Ferdinánd közbenjárására szabadult. Sem a Szentszék, sem az uralkodó nem tudott nyomást gyakorolni a fejedelemre a püspök ügyében, így Taraszovics, aki Bécsben a császári család 2. Taraszovics Bazil munkácsi püspök antimenzionja, 1641 körül, tempera, vászon. Lviv, Nacionalnij Muzej