Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - BUZINKAY Péter: A magyar aukcióügy kezdeteiről. A művészeti árverések engedélyezése 1910-1925 között

52 Az állami árverési csarnok (illetve jogutódja, a Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának) minisztertől átruházott ellenőrzési joga egészen a világháborúig megmaradt. (Vö. Körmendy József: A magyar postatakarékpénztúr. Bp., 1939, 505.: „A postatakarékpénztár átruházott hatáskörben a Csarnok útján ellenőrzi a kereskedelemügyi miniszter által engedélyezett árveréseket és árverési csarnokok működését. Az ellenőrzési jog az engedélyezett árverések és árverési csarnokok engedélyokirataiban megállapított módon és mértékig az árverések megtartásának szabályszerűségére és az elszámolás helyes megállapítására terjed ki, előbbit a postatakarékpénztár Árverési Csarnokának, utóbbit számvevőségének kiküldöttei eszközli.") 53 Magyar törvénytár. Szerk. Térfy Gyula. 1925. évi törvénycikkek. Bp., 1926, 79-80. 54 A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1925. évi 73.880. számú rendelete a m. kir. postatakarékpénztár Árverési Csarnokának üzletviteli szabályzatáról. [1925. július 15-én] (Magyarországi rendeletek tára. LIX. 1925. Bp., 1926, 536-550.) 55 Magyarországi rendeletek tára. LIX. 1925. Bp., 1926, 515-516. 56 Radványi László alapos kritikája már 1917-ben sürgette az árverési törvény ellen vétőket szankcionáló jogszabályt. ( Vö. Radványi László: i. m. [2. j.] 277.) Megjegyzem, hogy utalást találtam egy 1924-es kereskedelemügyi miniszteri rendeletre is „mü- és régiségkereskedői árverés" tárgyában, de a szövegét sehol sem tették közzé, így tartalmáról nincsen tudomásom. (Az utalás helye: Körmendy József: i. m. [52. j.] 589. A rendeletet azonban sem a Rendeletek tára, sem az 1919 és 1939 közti kereskedelemügyi miniszteri Rendeletek gyűjteménye, sem a Budapesti Közlöny nem tartalmazza.) 57 1925 után egészen a világháborúig más árverező intézményről, mint az állami árverési csarnok és az Ernst Múzeum, nincs is tudomásunk. (A többi vállalkozás - így a Szent György Czéh is - különböző okokból már az 1923-1925 közötti években kivonult az árverési piacról.) A művészeti, illetve műtárgyárveréseket érintő újabb jelentős jogszabályról szintén nincs tudomásunk, sőt, mint hivatkozott forrásunk tudósít, még 1939-ben is a fent leírt állapotok álltak fenn. Vö.: Körmendy József: i. m. (52. j.) 505. PETER BUZINKAY About the Beginnings of Auctions in Hungary HOW ART AUCTION PERMITS WERE OBTAINED BETWEEN 1910 AND 1925 With the help of the history of society, economy, culture and law, the paper aims to survey the history of permission acquisition for art auctions at the initial period beginning of auctioning in Hungary, in 1910-25. Reviewing the initial period of auctioning art objects which goes back to the 18th century, one finds that not only the legal framework with trade (1875), pawining (1881) and trading (1884) acts was early to evolve but Act XXII of 1888 on auction hals was also very early in Hungary. So long as practice, art trade itself, had not filled it with meaning, no detailed regulation was needed. From 1910, however, the St George Guild staged regular art works and antiquities auctions for its society. From 1914 the war boom of the economy gave an impetus to art trade, with various auction houses appearing from 1917 in addition to the pioneering St George Guild (Ernst Museum, MIRT Co., etc.). The number of auctions increased by leaps and bounds - implying all the concomitant preposterousness. Thus regulation in detail became necessary. Since the minister in charge failed to act, the municipality of the capital Budapest - art auctions being a capital-based activity - took things in hand, in protection of the town-dwelling clientele. It is worth emphasizing the municipal council's resolution concerning "the regulation of auctions" which canonized the status quo. Since the issuing of auction permits had a fee in proportion to the auction revenues, the government tried to put a hand on this potential source of income. Preparations were slow to make, and the Republic of Councils in 1919 further halted the procedures. Eventually, the issue of permits was transferred back into the jurisdiction of the minister (of trade) in the spring of 1920. After years of preparations, the government at last brought about the auction hall within the state pawn-office in 1920. Thus, with ministerial permit and the supervision of the state auction hall, various auctioning firms also active earlier could carry on "auctioning business". The all-round regulation of auctioning - for many decades - was to be settled in 1925. The auction hall, as part of the Hungarian Royal Post Savings Bank, was finalized and sanctions were enacted against violators of the law. As our sources reveal, this situation prevailed until the second world war: in this period the only rival of the Post Savings Bank in auctioning was the Ernst Museum.