Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZŰCS György: „Pictura irredenta". Egy Csók István-kép értelmezése

rabbi riportban maga Csók említi, hogy be szeretné fejezni a „Hiszekegyet", amelyet Züzü lányáról kezdett el.'

9 A festmény végül nem szerepelt a Szinyei Társaság január 24-től látható kiállításán az Ernst Múzeumban,

40 valószínűleg nem érkezett haza időben, viszont bemutatták a következő hónapban nyíló Téli tárlaton a Műcsarnokban. A IV. terem elrendezése a nem túl nagyméretű kép kiemelését szolgálta. Csók mindössze hat képet mutatott be, amelyből öt virágcsendélet volt, a terem többi részében pedig csák szobrokat és plaketteket helyeztek el.

41 „A csendéletek közepén, kissé túlzottan pompázatos környezetben - két lebegő angyallal megkoronázott csavaros barokk oszlop között - függ a »Hiszek egy Istenben«." - villantotta fel a környezetet Elek Artúr.

42 Pár nappal korábban szintén az Újság hasábjain már részletesen elemezte a művet, amelyet Csók „külön főpróbán", a „pazar régi bútorokkal" berendezett epreskerti műtermében tárt a meghívottak elé: „Köztük remekmívű aranyos keretben egy leányka ülő alakja. A mester évtizedes modellje, annyi bájos alkotásának sugallója, immár serdülő leánykája, a legendás kis Züzü. Magyar pruszlikban 6. Márton Ferenc: Emléklap lord Rothermere számára, 1928 Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Evkönyve 1929, nyomán és vállingben ül, szőke haja szétbontva hull a vállára, kerekre nyílt nagy, szürke szemében csendes szomorúság és vágyódó hit. O a magyarok Hiszekegye. Vele testesítette meg művészapja a maga irredenta-álmát. Ez a kép szimbolikus jelentése, melyet jelképesen a kép felhős hátterében a halványan fénylő kettős kereszttel, a kép aljában pedig a cikázó villámok szintén igen diszkréten jelzett vonalával tesz láthatóvá a művész."

43 Az Est kritikusa mintegy továbbfűzi a gondolatot: „Ez a fiatal lányalak, akit a művész a komor háttér elé ültetett, a megcsonkított, meggyötört Magyarország Hungáriája. A remény, a hit megtestesítése, akinek szelíd szépsége a mögötte dühöngő viharnál is hangosabban és velőkig hatóbban mondja a szöveget: »Hiszek egy istenben, aki el fogja söpörni a vihart a mi egünkről és visszaadja az ártatlanul megraboltnak kincset.« [...] Az irredentának olyan eszközévé lett a nagy művész ecsetje, amely előtt megszégyenülve kell a sarokba bújnia az ordító demagógiának."

44 Tóth Aladár írásában éppen azt emelte ki, hogy a revíziós gondolatot hirdető festmények, freskók, levelezőlapok időlegesen érvényes „plakátok", melyek általában kevés művészi értéket hordoznak. Szembeállítja velük Csók István képét, jó érzékkel rátapintva a megőrzött festőiség és a propagandisztikus mondanivaló egyensúlyára: „A hazafias téma itt teljesen feloldódik a festőiségbe. S mert Csók István festőiscgébe oldódott fel: magán viseli ennek minden sajátos egyéni kiválóságát és jellegzetes erényét. Mindenekelőtt diszkrét és bámulatosan finom ízlésű színekbe, alakokba öltözött. Az ízléstelen rikító szimbólumokat, a szónokias álpátoszt ezúttal száműzi Csók ecsetje."

45 Ma már nehezen rekonstruálható a két változat elkészítésének sorrendje. Az 1926-ban a Hiszek egy Istenben címmel kiállított, általánosabb értelmű kép még eladó volt, a művész feltehetően csák Lord Rothermere 1927-es szerepvállalása után döntött úgy, hogy felajánlja a magyar revízió mellett kiálló sajtómágnásnak, s a végső változatot ekkor láthatta el az ajánló sorokkal. A Tolnai Világlapja 1927. karácsonyi riportjának illusztrációja a dedikáció nélküli - íves záródású - változatot, tehát az itthon maradt képet mutatja a művész műtermében

46

, mivel a küldöttség már november 10-én felkereste a lordot londoni otthonában.

47 Az ajándékot Rothermere elfogadta, sőt a kép annyira megtetszett neki, hogy kijelentette, három unokájának arcképét a magyar művésszel fogja megfestetni.

4S Arról sem áll rendelkezésünkre adat, hogy vajon a kép hogyan került a küldöttség érdeklődésének homlokterébe. Lehetséges, hogy a mű kedvező sajtóvisszhangja, a kiállítás alatt árusított színes reprodukciók elterjedése miatt, de az is elképzelhető, hogy Herczeg Ferencnek, a kultuszminisztérium kebelében működő Képzőművészeti Tanács elnökének hathatós közbenjárása révén került be a Tanács müvésztagjának az alkotása az ajándékok közé. Csók István képe mindenesetre nem egyedüliként jutott a lord birtokába, mivel Udvary Géza is neki ajándékozta a szintén Papp-Vary Elemérné verse nyomán készített festményét. Az itthoni hozzáférést segítette a Magyar Hiszekegyet Terjesztő Országos Bizottság debreceni kirendeltsége, amely „a festmény fény-nyomású többszörösítésének intenzív és céltudatos terjesztését tűzte ki feladatául", kérte, hogy az általuk ingyen megküldött reprodukciót Lord Rothermere fiának debreceni látogatása alkalmából minél többen függesszék ki ablakaikban, kirakataikban.

49