Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - RÓKA Enikő: Ernst Lajos és Rippl-Rónai József. Még egyszer az Ernst Múzeum üvegablakáról

kastély száméira címen. A müvek ilyetén megnevezése csak növelte a zavart, és különböző következtetésekre adott okot. Felmerült, hogy eredetileg más célra készített tervet ajánlott a művész Ernst Lajosnak, de ez valószínűtlen. A cím megváltoztatását indokolhatta Rippl anyagi helyzete, hiszen szinte könyörögnie kellett Ernstnek, hogy végre kifizesse munkáját. Feltehetően abban reménykedett a művész, hogy a tervek alapján valaki megrendeli nála a müveket. így az Ernst Múzeum számára készített terveket még értékesíteni akarta, bízva abban, hogy esetleg mindhárom variáció megvalósulhat. Ideális helyszínnek pedig egy vidéki kastélyt képzelt el, ahol az idilli kert az ablakon túl valós kertben folytatódhat. De feltételezték azt is, hogy Rippl a három tervet az Ernst Múzeum számára készítette, a lépcsőház és a kiállítótér közötti hármas ablakba. Ugyanakkor 1911 decemberében írott, fent idézett levele inkább utal arra, hogy egy helyre, az Ernst Múzeumba, egy témára különböző variációkat készített, melyekből a későbbiekben a megrendelő választhatott. Ez a levél többféleképpen is értelmezhető; egyrészt hogy két: egy ruhátlan és egy ruhás nőalakokat ábrázoló tervet látott Ernst, de úgy is, hogy egy ruhás és két mezítelen tervet, ami megfelelne a fennmaradt három tervnek. Mindenképpen úgy tűnik, a három terv inkább három vázlat, variáció ugyanahhoz az egy ablakhoz, és nem egy konkrét helyszínre készített összefüggő sorozat. Elképzelhetetlen, hogy ilyen, aprólékosan kidolgozott színes üvegablak érvényesült volna a viszonylag kis méretű, hármas nyílásban a múzeum lépcsőházában. A lépcsőházból nézve igen magasan vannak a nyílások, a kiállító térben pedig a Vezérek kora terméből kilógott volna, ami ellentmondana a múzeum felépítését, a termek összefüggő rendszerét kidolgozó Ernst következetességének. Lásd az e tanulmány lábjegyzeteiben említett leveleket, valamint Lázár Béla: Rippl-Rónai József. Magyar Iparművészet XV. 1912. 88. és III. melléklet.; Prékopa Ágnes: RipplRónai Jéizsej iparművészeti tevékenysége, valamint Csenkey Éva: Dekoratív festmény egy magyar kastély számára, 1910-11, in: Rippl-Rónai József. Katalógus. MNG, 1998. 95. 486-487. 9 Rippl-Rónai József levele Ernst Lajosnak. 1911. december 5. PIM Kézirattár V.4320/66/9. 10 A dátum a levélen nem olvasható. Ernst Lajos Rippl-Rónai Józsefhez. 1912. MNG Adattár 5118/1950/III. 71. A levelet lábjegyzetben idézi Csenkey Éva: i. m. (8. j.) 487. 11 Rippl-Rónai József levele Lázár Bélának. 1912. febr. 14. MNG Adattár 3651/ 939.32. 12 Rippl-Rónai József levele Lázár Bélának. 1912. febr. 14. MNG Adattár 3651/ 939.32. 13 1912 augusztusában Rippl így írt: „Munka közben - amikor már (Ernst) bizonytalankodásának a motívum meghatározását illetőleg - végét vetettem, most már se vége, se hossza nem volt határozatlanságának, ami nekem időbe és pénzembe került." Rippl Rónai József levele Lázár Bélához. 1912. augusztus 19. MNG Adattár 3651/1939/36. 14 Feleky Géza: Rippl-Rónai ablaka. Nyugat V. 16. 1912.11.271. 15 Lázár Béla: Az Ernst Múzeum első tíz éve. Bp., 1922. 4. 1921-ben ugyanő így ír: „Mi a magyar művészet egységét akartuk bemutatni; amint a magyar lélek megszólal festészetünkben." Magyar remekmüvek. Első sorozat. Az Ernst Múzeum kiállításai XLVII. Bp„ 1921. 3. 16 A Magyar Nemzeti Múzeum Munkácsy-szobájáról: Sinkó Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900, in: Aranyérmek-ezüstkoszorúk. Katalógus. MNG, Bp., 1995. 27. Ernstre ifjúkorában nagy hatással volt a Nemzeti Múzeum kiállítása, itt találkozhatott először a művészek kultuszával is. Részletesebben: Róka Enikő: Az eleven múlt. Ernst Lajos múzeuma, in: Egy gyűjtő és gyűjteménye. Ernst Lajos és az Ernst Múzeum. Bp., 2002. 15-16. 17 Maga Ernst levelezett Sedlmayerrel, így sikerült hazahozatnia azt a kis kollekciót, melyet ezen a tárlaton bemutattak. Munkácsy Mihály 12 képe. Nemzeti Szalon 1903. dec 20.-1904. Jan. 22. 18 Munkácsy Mihály jubiláris kiállítása 1864-1914. Az Ernst Múzeum kiállításai XVI. Bp., 1914; Munkácsy Mihály és Paál László emlékkiállítás. Az Ernst Múzeum kiállításai LXXVI. Bp., 1925. 19 Ernszt Lajos: Munkácsy Mihály levele. Modern Művészet 1. I. 1905. október, 17-18., valamint fakszimile-melléklet. 20 Ernszt Lajos: Iványi Grünwald Béla. Nemzeti Szalon. Bp., 1906. 6. 21 Ernst nemcsak neves magyar képzőművészek portréit, önarcképeit gyűjtötte, de múzeumában otthont adott különböző művészünnepélyeknek, alkotói jubileumoknak. Lásd az erre vonatkozó dokumentumokat Egy gyűjtő és gyűjteménye, i. m. (16. j.) 298. 22 Rippl-Rónai József levele Ernst Lajosnak. 1914. április 16. PIM Kézirattár V.4320/66/7. ENIKŐ RÓKA Lajos Ernst et József Rippl-Rónai ENCORE UNE FOIS DU VITRAIL DU MUSÉE ERNST Au début du mai 1912, le Musée Ernst, récemment construit, a été inauguré. A cette occasion, le magazine Vasárnapi Újság a publié une photo dans son édition du 19 mai, qui représente le vitrail en couleur de József Rippl-Rónai dans l'escalier, cadré d'une ornamentation peinte d'Elek Falus. Ici, sous le vitrail se trouve un piédestal en marbre sur lequel est posée la statue de Mihály Munkácsy. A nos jours la decoration de Falus est disparue, le postament est vide, en promenant vers l'exposition il n'est à voir que le vitrail. Ce fait explique que les historiens d'art ont traité le vitrail de Rippl-Rónai à part, sans contexte, se concentrant uniquement sur l'œuvre total de l'artiste, tandis qu'en regardant la photo archive, il paraît évident que le milieu qui l'entourait a ajouté un sens exceptionnel à la composition. Sur la photo la couronne de laurier à la main de la figure féminine du droite, est posé juste au-dessus de le buste de Munkácsy, comme si elle voulait couronner le "Matîre". A l'inauguration du musée, même un bouquet de fleur a été posé devant le piédestal, rendant l'ensemble semblable à une sorte d'autel, affirmant ainsi le caractère cultique de l'acte du couronnement. Cet enrichissement du sens de la composition n'est pas le mérite de József Rippl-Rónai, mais celui de Lajos Ernst, qui a commandé le vitrail à l'artiste. Rippl-Rónai envisageait une composition symbolique, arcadique: les figures dans un jardin idillique de couleurs vives ne font allusion que d'une façon indirecte aux Muses et au foyer des arts. Lajos Ernst, le célèbre connoisseur qui présentait dans sa propre collection historisante la vision idéalisée de l'histoire et de la culture hongroise, tirant ses origines du XIX siècle et qui en même temps connaissait et comprenait également les tendences artistiques contemporaines, voulait quelque chose de plus. Sa correspondance avec Rippl-Rónai témoigne qu'Ernst, ce mecénaire d'une mentalité historisante, voulait créer un rapport direct entre le vitrail, la conception de son musée et la spiritualité de sa collection. Au début de 1912, Ernst a proposé à l'artiste de donner aux mains de ses figures des objets symbolisant les arts, plus tard, il voulait voir le poète romantique Sándor Petőfi ou le roi Matthias parmi les figures du vitrail. Rippl-Rónai ne voulant transformer sa composition a résisté aux instructions de son engageur. Ernst devait surmonter d'un sens le vitrail soi-même. II a fait faire un piédestal devant le vitrail déjà installé, sur lequel il a fait mettre le buste de Munkácsy.