Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FÖLDI Eszter: Georges Rodenbach és Rippl-Rónai. A Les Vierges története

8. Rippl-Rónai József: Les Vierges IV, 1895. Színes litográfia. Magyar Nemzeti Galéria hatását is felfedezhetjük: a világ csak látszat, illúzió, múló jelenségek vég nélküli egymásra következése:

M) „A Szűz könyveket bújva az életről álmodik, és szeretni szeretne." Rodenbach, aki sohasem hódolt be teljesen a szimbolizmus eszmekörének, és így egyfajta átmenetet képez a szimbolista és a parnasszista felfogás között, elítéli ezt az életformát: „Veszélyes tükörjáték ez! Mit tesz majd, ha az életet össze kell vetnie a könyvekben olvasottakkal?" Az utazás folytatódik a harmadik litográfián (7. kép), ahol a fiatal lányok almát szednek. 1891 körül Paul Sérusier készített egy triptichont Almaszüret címmel, ahol az almafa a tudás fáját jelképezi. Rodenbach értelmezésében ez az utalás sokkal konkrétabb. Az almákat „az Élet gyümölcsének" nevezi. Itt már nem a tudás megszerzéséről, hanem az asszonnyá válásról, a szüzesség elvesztéséről van szó. Ez mindazon lányok sorsa, akik „sosem szakadtak el a Természettől" (ahelyett, hogy a könyvekben keresték volna a sorsukat). A harmadik kép és a hozzá való szöveg tehát a nászt illusztrálja, a fiatal lány megérkezését a házasság védettségébe. Az utazás befejeződött. Nem marad más, mint „nézni a házat, amelyben élete zajlik", ahogyan azt az utolsó nyomat (8. kép) asszonya teszi, aki már „nyugodtan üldögél egy karszékben". Az út vége az asszonyok közös sorsa: a házasság, amelyben a szüzek felfedezik önmagukat, és megtalálják lelkük békéjét, nyugalmukat. Rodenbach meséjében az egyéni sors keresése a lélek spirituális utazásává válik. Az elkülönülés nélküli, természettel egy lélek, kiválva abból, megkeresi saját útját, melynek végén, megtalálva a neki megfelelő formáját, ismét egyesül a természettel: „Most mindegyikük Hitves lett, teljesen önmaga, egyetlen tájjal olvadt összhangba, melyhez tökéletesen hozzásimul." Rodenbach szövegének bizonyos részeiben felfedezhető egy Rippl művészetét tekintve sem érdektelen szempont. A második és harmadik litográfiához fűzött magyarázatok felfoghatóak az idealizmus és naturalizmus szembeállításaként is. A holdszülött lányt, aki „a Természettel képtelen egyesülni", az almaszedő lányokkal állítja szembe, akik „sosem szakadtak el a Természettől", azaz a látható és valós világtól. Az idealizmus és realizmus témája Rippl-Rónai művészetében is felbukkan: 1895-1896 folyamán dolgozott hasonló című kárpitján. Rippl művészetében a szimbolista felfogás inkább iparművészeti alkotásain jelentkezett.

60 Az Idealizmus és Realizmus „sovány allegóriája"

61 két részből áll: a felső részen három akt áll Puvis de Chavannes, Gauguin vagy Paul Cézanne mintájára, míg az alsó részen egy parasztpár műveli a kertjét. Az aktok Árkádiát, a parasztok a munkás életet jelképezik, az ember sorsát a Paradicsomból való kiűzetés után. A Les Vierges meséje, noha megrendelésre készült, és Rodenbach életmüvében nem foglal el kitüntetett helyet, nagyon jellemző a belga művész költészetére, melynek bizonyos állandó motívumai itt is megjelennek. Már az 1889-ben kiadott Átvirrasztott ifjúság kötetben feltűnik a világ, mint kert, amelyC'était un très vieux cimetière, abandonné, il n'y avait plus que quel9. James Pitcairn-Knowles: Les Tombeaux, 1895. Fametszet. Országos Széchenyi Könyvtár.