Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - KIRÁLY Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Csók István nagybányai tematikája és a mítoszkereső századvég

tekintették. De már Ferenczy két új műve ugyanitt, a Hazatérő favágók (Esti napsütés alcímmel) és az Esti hangulat, lovakkal egészen másfajta látási kultúrát mutatott fel a következetesebb és bátrabb pályatársaknak, nemkülönben a műértők szűk elitjének. A századvég azonban számos más kibontakozási lehetőséget nyújtott. Csók, aki az univerzális témát, pogányság és kereszténység mítoszát átmenetileg új mítosszal, a „magyar föld" és a „magyar kenyér" ciklikus dicséretével váltja fel, ezt követő párizsi korszakában pedig majd ismételten belemerül az emberiség kollektív szimbólumainak világába, nem tudott, de talán nem is akart Nagybányán gyökeret ereszteni. A „nagy műnek" erről a vidékről csupán szép álmait vitte magával, hogy rövidesen azokat is romba döntse. JEGYZETEK 1 Az alább következő müértelmezésnek már vannak előzményei a közelmúlt kutatástörténetében (ld. Király Erzsébet: Szimbólumok, mítoszok. Csók István-festmények 1899-1917. Kiállítási katalógus. István Király Múzeum. Székesfehérvár, 1988. 5 6., ill. Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa, in: Nagybánya művészete. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 1996. 226-227.). Mint rekonstrukciós hipotézist örömmel ajánlom fel e kötet Ünnepeltjének. Fogadja úgy, mint utólagos hozzájárulást 2000-ben rendezett kiállításához, a Történelem - képhez, annak is Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából címet viselő tárgyköréhez. 2 Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp., 1994. 115. A fennmaradt Csókképek adatai: „Szabadíts meg a gonosztól!", 1898 (vázlat). Vászon, olaj; 47,5 x 83 cm, magántulajdon; Vénusz-töredék, 1898. Vászon, olaj; 232 x | ifi cm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 64.25 T 3 Uo. 46. 4 Lyka Károly: Magyar képírás, in: Muther, Richard: A festőművészet története. Ford. Lengyel Géza. Bp., é. n. [1920] 258. 5 Csók István: Emlékezései. Bp„ 1990. 120. 6 Uo. 126. 7 Uo. 128. 8 Uo. 129. A kép Vénusz alakját őrző töredéke (vászon, olaj; 150 x 130 cm) ina a székesfehérvári István Király Múzeum tulajdona (ltsz.: 67.11.1). Magángyűjteményben lévő grafikai változatát (vászon, szén; 47 x 82 cm), amelyen modellünk hosszú fehér ruhában látható, ld. Sinkó: i. m. (l.j.) 227. 9 Csók: i. m. (5. j.) 129. 10 Uo. 129. 11 A Bűnbánó Magdolna első kompozíciója (vászon, olaj; 183 x 142 cm) ma a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona. 12 Csók: i. in. (5. j.) 130. 13 Uo. 132. 14 Uo. 139. 15 Réti: i. m. (2. j.) 115. 16 Max Klinger: Krisztus az Olümposzon, 1897. Vászon, olaj; a középkép: 362 x 722 cm, a szárnyak: 362 x 86 cm. Museum der bildenden Künste, Leipzig, kölcsön Kunsthistorisches Museum, Wien. Planner-Steiner, Ulrike: „Max Klinger ist in Wien, und Wien ist voll von ihm." In: Max Klinger 1857-1920. Kiállítási katalógus. Künstlerhaus, Wien, 1981-1982. 18. 17 Kühn, Paul: Max Klinger. Leipzig, 1907. 332-357. 18 Hevesi, Ludwig: Acht Jahre Sezession. Wien 1906. Oldalszámok nélkül Idézi Planner-Steiner: i. m. (16. j.) 18. 19 Kühn, Paul: i. m. ( 17. j.) 462-465. 20 Planner-Steiner: i. m. (16. j.) 18. 21 Wagner, Richard: Schriften und Dichtungen. Leipzig, 1872. III. 50. Idézi: Pochât, Götz: Geschichte der Ästhetik und Kunsttheorie. Köln, 1986. 484485. 22 Hofstätter, Hans H.: Symbolismus und die Kunst der Jahrhundertwende. Köln, 1965. 154-155. 23 Idézi Lukács György: Adalékok az esztétika történetéhez I—

11. Bp. 1972. I. 301. 24 A Künstlerhaus Max Klinger-katalógusa életrajzi tényként említi a művész Friedrich Nietzschével való vitáját 1894-ben. 1. m. (16. j.) 16. 25 Reviczky Gyula Vitkócon születettl855-ben. Apja előkelő felvidéki családból származott, anyja azonban cselédlány volt. Törvénytelen származásáról a költő csak felnőtt korában szerzett tudomást, s apja még örökségét is elherdálta, így élete végéig nélkülözött, és küzdött a társadalmi elfogadtatásért. A népinemzeti irányzattal szemben a művészet egyetemes feladatait hangsúlyozta. Irt költeményeket, publicisztikát, kritikát, regényt, drámát és vígjátékot. Műfordításokat is készített, és németül is verselt. Tüdővészben halt meg 1889ben, Budapesten. 26 Az általam használt kiadás: Reviczky Gyula összes költeményei. Rendezte Koróda Pál. Második kiadás. Bp., 1900. 191-194. Plutarkhosz történetét a Moralia teológiai írásai között olvashatjuk (De def. or. 17.). 27 Dóczi Lajos fordítása, in: Schiller költeményei, in: Dóczi Lajos munkái. VI. Bp., 1902. 102-104. 28 Schiller, Friedrich: Levelek az esztétikai nevelésről (1794), in: Schiller válogatott esztétikai írásai. Válogatta és bevezette Vajda György Mihály, fordította Székely Andorné, Szemere Samu, Vajda György Mihály. Bp„ 1960. 185. 29 A Pán halála c. Reviczky-vers körüli sajtóvita bibliográfiáját ld.: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. 1849-1905. Személyi rész II. H-ZS. Szerkesztik Kókay György és V. Windisch Éva. Bp.. 1977. 343 344. 30 „o-" jelzéssel közölt fordítás a Budapesti Szemle 113. köt. 1. füzetében, 1903. 157. 31 Komlós Aladár: Reviczky Gyula. Bp., 1955. 121-122. 32 Turgenyev, Ivan Szergejevics: A nimfák, in: Töretlen föld, Tavaszi vizek, Költemények prózában. Fordította Áprily Lajos. Bp., 1956. 392. 33 Reviczky utóéletéről ld. Komlós: i. m. (31. j.) 140. 34 A magyar sajtóban megjelent kritikák szinte mindegyike jelzi, hogy Csók nagy képe nehezen érthető. „Nem tudom: mi a mű címe, (megint a katalógushiány!), de tán az nem is feltétlenül szükséges. Aki így meg nem sejti, annak a cím is hiába magyaráz" - írja a Hazánk. Megjelent: A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1896-1909. Szerk. Tímár Árpád. Nagybányakönyvek 7. Miskolc, 1996. 250. Ez az ismertetés közvetett módon ikonográfiái kérdést érint, nevezetesen, hogy észreveszi a tengert Vénusz mögött, mintha az az istennő születésének lenne a mítosz adta háttere. Divald Kornél a Magyar Szemlében Botticellire is utal, így valószínűsíthetjük, hogy Csók képéhez ezt a klasszikus sémát társították általában is (ld. uo. 260.). Az viszont figyelemre méltó, hogy mindkét tudósító jelenésként számol be a mintegy égi szférából előtűnő Krisztus alakjáról. Ez ellentmond Rétinek, és a kérdést nyitva hagyja. Mindazonáltal hajlanánk arra, hogy inkább a pályatársnak higygyünk, s a Krisztus kompozicionális elhelyezése körüli bizonytalanságokat az egész kép körüli értelmezési zavarnak fogjuk fel. Annál is inkább, mivel pl. Divald Vénuszt is víziónak nézi és - meglehetősen következetlenül - egyben túlzóan realisztikus voltát kifogásolja. Mindez arra mutat, hogy az idealizmus és realizmus festői eszközeinek ilyen szokatlan tárgykörben való prezentálása a szakavatottabb bírálókon is kifogott. 35 Lázár Béla: Csók István. Bp., 1921. 19. A vázlatot - valószínűleg e kis Ernstfüzetke nyomán, és még híján a bővebb forrásirodalomnak - az 1988-as székesfehérvári kiállításon (l.j.) ugyancsak ezen a címen mutatták be. 36 A kiállítási beszámolók kivétel nélkül felfigyelnek a szépség istennőjének dominanciájára a képen, s ez olykor számukra az értelmezés „kulcsát" is megadni látszik. Mennél kihívóbb Vénusz, annál inkább ö a Gonosz, akitől Krisztusnak óvnia kell az emberiséget. Ld. pl. a Pesti Napló kritikáját in: A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban (34. j.) 259. A Hazánk már idézett kritikusa (34. j.) ettől a prekoncepciótól vezettetve egyébként mindenki mástól eltérően - egyenesen úgy látja, hogy a tömegek pillanatnyi megkísértetését éppen Krisztus látványa fordítja meg, és hogy az emberek éppen hogy a kereszt felé fordulnak, a keresztet imádják. A vásznon tehát mindenki azt látta, amit látni akart, de az elfogultságok főleg az emlékezetet torzíthatták. 37 Mára igencsak felszaporodott nemzetközi irodalmából ld. az alábbi kiállítási katalógusokat: Andrée, Rolf: Arnold Böcklin. Die Gemälde. Schweizerisches Institut für Kunstwissenschaft, Oeuvrekataloge Schweizer Künstler 6. Basel, 1977.; „In uns selbst liegt Italien" Die Kunst der DeutschRömer. Kiadta Heilmann, Christoph. Haus der Kunst München, München, 1988.; Arnold Böcklin. Öffentliche Kunstsammlung Basel/Kunstmuseum - Reunion des musées nationaux/Musée d'Orsay, Paris - Bayerische Staatsgemäldesammlungen/Neue Pinakothek, München. Heidelberg, 2001. Az utóbbinak az apparátusa csaknem napjainkig regisztrálja nemcsak a svájci festőre vonatkozó, hanem a körülötte létező német idealista festészet tárgykörében született fontosabb munkákat világszerte. A magyar művészet elsőként Szinyei Merse Pál révén kapcsolódott Arnold Böcklinhez és kultuszához, erről ld. Király Erzsébet: Mítosz és természet. Böcklin-hatás és időélmény Szinyei Merse Pál művészetében. In: Történelem - kép.