Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - GOSZTONYI Ferenc: „Ö tisztán franczia mesterének szárnyaira helyezkedik." Hampel József és Tagányi Károly vitája 1884-ben
pítsa meg a nemzeti géniuszt. A hosszúra nyúlt eszmecserének az elnöklő Pulszky Ferenc lakonikus zárszava vetett véget, aki „gr. Széchenyi Istvánra utalván azt mondta: magyar stílus nem volt, de lesz". 49 Tagányi 1888-ban a Századokban recenzeálta Friedrich Ratzel A föld és az ember. Antropo-geographia vagy a földrajz történeti alkalmazásúnak alapvonalai című müvének Simonyi Jenő által készített fordítását. A kötet német eredetije 1882-ben, a fordítás az Akadémia gondozásában 1887-ben jelent meg. Tagányi írása az egyszerű szemlénél többet ígérő A ,, Milieu" a Történelemben címet kapta, amely alatt akkurátusan ott állt, hogy Első közlemény: a könyvismertetés valóságos tanulmánnyá duzzadt. 50 Ebből a szövegből érthető meg (bár az eddigiekből is gyanítható volt), hogy Tagányi milyen irányban kívánta továbbfejleszteni saját elméleti rendszerét. Úgy tűnik - s ez tervnek igen jelentős -, hogy a taine-i miliőelmélet és az antropogeográfia vegyítésével próbálkozott. Az első rész kapóra jött aktualitása után a második résznek kellett volna a teória rendszeres kifejtését tartalmaznia. Nem tudni, hogy mi törte meg Tagányi lendületét, talán az, hogy már maga sem hitt eléggé elméletében, talán más, az azonban biztos, hogy a második közlemény sosem jelent meg, 51 és a szerző elméletgyártó energiái is elapadtak. Tény, hogy Tagányi évekig módszeresen készült valamire, bár azt nehéz lenne megmondani, hogy konkrétan mire, legvalószínűbb, hogy elmélete demonstrációjára; hagyatékában elképesztő mennyiségű magyar és francia nyelvű jegyzet található (sokszor csak apró fecnik), amelyeket részben Taine müveiből másolt ki, vagy amelyeken saját futó, aforizmaszerü gondolatait rögzítette. Iratai között megtalálható egy tervezett, Taine-ről szóló előadásának vázlata 52 és Péterfy Jenő 1882-es Taine-tanulmányának kijegyzetelt változata is. 51 Sajnálhatjuk, hogy a rengeteg befektetett energia végül nem teremtett müvet: Tagányi igazi terepe a problémafelvető esszé - és amiről nem esett szó: a filológiai aprómunka - volt, a bölcselethez talán nagy kedve volt, de alkata szerint sem volt filozófus. 5 * Nézőpont és ízlés kérdése, hogy mit gondolunk a fentiekben ismertetett vita résztvevőiről, mit tekintünk eszmecseréjük értelmének, netán eredményének. Amennyiben egy vita célja a partner meggyőzése és valamiféle szolid megállapodás tető alá hozása, akkor esetünk szereplői sajnos „megértést nem hozó beszélgetést" folytattak. 55 Annak azonban, hogy a vita 1884ben Hampel „letipró szellemű czikke" 56 hatására sem jutott nyugvópontra, egy haszna biztos volt: a kérdés megoldatlanságának érzése fenntartotta a róla szóló beszédet, amit legjobban Hampelnek a bevezetőben egymás után idézett két mondata bizonyít. 57 JEGYZETEK A dolgozatban elemzett vitát egy korábbi tanulmányomban, az Ars Hungarica 1999. 2. számában már futólag említettem, és nem is terveztem, hogy rövid időn belül újra visszatérek rá. A téma újragondolására és megírására Sinkó Katalin ornamentika-tanulmányai inspiráltak. Pl.: Ekítményes rajz és festés. Ornamentika-elméletek 1900 körül, in: A Mintarajztanodútól a Képzőművészeti Főiskoláig. Szerk. Blaskóné Majkó Katalin és Szőke Annamária. Bp., 2002. 197-221. Itt szeretném Sinkó Katalinnak megköszönni, hogy kéziratban olvashattam Tudománytörténeti megjegyzések a nemzeti „forma-nyelv" kérdéséhez, 1873-1906. című tanulmányát is. A most megírt Hampel Tagányi polémia igen korai példája (lehetne) a Sinkó Katalin által vizsgált folyamatnak, de szereplői annyira más nyelvet beszéltek, hogy igazából nem volt mit megbeszélniük, így az érdemi vita elmaradt. Az elvi különbség akkora volt közöttük, hogy a konkrétumokig (pl. az ornamentika problémáig) el sem jutottak: összecsapásuk az ornamentika-viták virtuális előtörténetéhez tartozik. Köszönöm kéziratom olvasóinak, Danyi Orsolyának, Földi Eszternek, Király Erzsébetnek és Szentesi Editnek, hogy észrevételeikkel javítottak dolgozatomon. 1 Hampel József: Műtörténetünk és az ötvösműtárlat. Budapesti Szemle 1884. 39. 92. 293-310. 307. Hampelről a legkimerítőbben: Ortvay Tivadar: Hampel József r. tag emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XVI. 7. 1-51. A Hampel-cikk említése: Die ungarische Kunstgeschichte und die Wiener Schule. Szerk. Marosi Ernő. Bp., 1983. 54. (Bekc László) 2 Hampel József: A régi hazai ornamentikáról. Magyar Iparművészet 1899. 98. 3 Vö. A nemzeti elem a régi hazai művészetben. Pasteiner Gyula előadása a régészeti társulat 1886. február 23-ikán tartott ülésén. Művészi Ipar 18851886. 322.: „A nemzeti jellegű elemek hazai művészetünkben csak igen szűk körre szorítkoznak. Tényleg nemzeti művészetről az építésre és a művészi iparra vonatkozólag szó sem lehet. Ezt nem is vitatja senki, a kinek véleménye csak némileg beszámítás alá esik. Csak is egyes magyar formák forognak kérdésben. Ezek azon sajátos díszítmények, melyeknek elemei a tulipán, a rózsa, a szegfű, a rozmarin, s néhány bimbó és levélalak, melyekkel XVII. és XVIII. századbeli hazai hímzéseken, cserépedényeken találkozunk, s a nép által űzött iparban mai napig fönnmaradtak." 4 Hampel: i. m. (2. j.) 98.: „Hazai ízlés csupán az iparművészet egyes ágaiban érvényesült [...] E tapasztalásra leginkább az elmúlt évtizedekben rendezett hazai műtárlatok tanítottak bennünket, és legnagyobb jelentőség illette e részben az 1884-ik évi ötvösségi kiállítást." 5 Hampel: i. m. (1. j.) A kiállításról, további irodalommal: Kiss Erika: „Történelmi" kiállítások a 19. században, in: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Szerk. Sinkó Katalin és Mikó Árpád. Bp., 2000. 516-518. 6 Tagányi Károly: Styl és történelem. (Jegyzetek az ötvösmükiállitásról) Századok, 1884. 493-503. Tagányi cikkét ismerteti: R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Bp., 1973.1. 166.: „De nem tudjuk, hogy az itt idézett vitában vajon kinek volt igaza, Tagányinak-e vagy a józan idősebbeknek. Tagányit elismerés illeti, hiszen nem mindennapi bátorság kellett ahhoz, hogy a nyolcvanas években egy fiatal, kezdő történetíró szembeszálljon a tudománypolitika országos tekintélyeivel. De vajon hevessége nem ragadta-e túlzásokra?" R. Várkonyi Ágnes a vitát nem említi, amint tudtommal eddig más szerző sem. További irodalom Tagányiról: Tagányi Károly elnök halála és az ezzel kapcsolatos intézkedések. Népélet (Az „Ethnographia" harmadik folyama) 1923 1924. 187-192; Csánki Dezső: Tagányi Károly (1858-1924). Levéltári Közlemények 1924. 205-208; Holub József: Tagányi Károly. Századok 1924. 833-837; Hóman Bálint beszéde Tagányi Károly r. t. felett 1924. szept. 13-án. Akadémiai Értesítő, 1924. Bp., 1925. 213-214; Pais Dezső: Tagányi Károly. Napkelet 1924. 281-283; Molnár Erik: Előszó, in: Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon. Bp., é.n. (1950) 3-12; Varga István: Tagányi Károly akadémiai rendes tagsági székfoglalójának kézirattöredéke, in: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., 1993. 19-26. 7 Tagányi: i. m. (6. j.) 503. 8 Hampel: i. m. (l.j.) 308. 9 Uo. Bár megjegyzem, hogy Hampel Pulszky Ferenc veje és Pulszky Károly sógora volt. 10 Tagányi: i. m. (6. j.) 494. 11 (H-th): Az ötvösmű-kiállitásból II. Fővárosi Lapok 1884. febr. 27. 320. 12 Pulszky Ferenc: Adalék a magyar ötvösipar történelméhez. Nemzet 1884. ápr. 3. reggeli kiadás [1.] 13 Tagányi: i. m. (6. j.) 494. Érdekes, hogy Hampel saját szövegében jóval hamarabb utalt Tagányi kijelentésére, mint ahogy cikke végén konkrétan foglalkozott volna vele. Vö. Hampel: i. m. (1. j.) 299.: „Hazánk nem volt Ázsia, a hová minden eszme megkésve és eltörpülve érkezett; ellenkezőleg földünk Európa szívében, legalább a XVII. századig, nyitva állott minden szépnek és jónak, bárhonnan érkezett." Tagányi cikkéről csak nyolc oldallal később ejtett először szót! Látható, hogy sok szempontból Hampel végig a Tagányinak adandó válaszra készült. 14 Tagányi: i. m. (6. j.) 499.
