Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - BELLÁK Gábor: A „nemzeti tömörülés" képe. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alakuló ülése Benczúr Gyula festményén
Henrik alakjára irányul, s végül egy ismeretlen hátalak figurájában enyészik el. Itt ereszti el a kompozíció is a nézőt: amilyen szelíden fölvette, ugyanúgy engedi is el. „Mert ez alapítás jelentette az újra ébredt közszellem első tevékenységét; a merész első kísérletet a nemzeti tömörülés irányában"- írta Keleti Gusztáv 1883-as ismertetésében a kép tárgyáról. 18 A magyar polgárosodás, a „nemzeti tömörülés" hőskorát idézi meg a kép. De melyik korszakot lássuk ennek? Az 1857-es alapítás évét vagy 1883-at, a kép elkészültének idejét? Ahogy a mottóban idézett Shakespeare „mindenki"-je, úgy ezek a derék alapítók is a 17. század holland polgárainak idejét és tevékenységét alakítják újra. Társaságot alapítanak, azt teszik, úgy teszik, ahogy elődeik tették. S az ő alakításukat ismétli a 25 évvel későbbi nemzedék is. Hiába festett negyedszázados eseményt Benczúr, a kép a kiegyezés utáni évek nagy vállalkozásainak világáról szól. így van jelen, a mottó szavaival, a „történet mindenki eletében". Az a polgári Magyarország, amelynek létrehozása az 1850-es években még nagy erőfeszítéseket kívánt, 30 év múlva már realitás volt. Ezért hiteles Benczúr képe, mert azt a polgári éthoszt sugározza, amelynek példáját Hollandia teremtette meg, s amelynek képi reprezentációja is Hollandiában született meg. A kortárs kritikák, elsősorban Ábrányi Kornél és Keleti Gusztáv írásai a képet éppen ezért nem portrénak, s főleg nem egy modernül felfogott portrénak látták, hanem történeti képnek. „Mintha csak egy nagy konspiráció állana előttünk, melyről csak az utókor lebbenti le a fátyolt" - írja Ábrányi, aki még a kép históriai levegőjét is éreztette önálló brosúrájában. 19 Ez a szóhasználat a történeti zsánerfestőt szerette volna láttatni Benczúrban, aki mint Dubarryné boudoirjáról vagy Rákóczi hálószobájáról, úgy lebbenti le a fátylat erről az ártalmatlan eseményről. Keleti úgy érezte, „hogy ez a látszólag egészen érdektelen tárgy az igazi történeti képek magaslatára emelhető", 2 " sőt Benczúr müve épp arra példa, hogy egy látszólag történeti tárgy hogyan emelhető az igazi képek magaslatára. Az Első Magyar Biztosítók képének, ami egy nagy nemzedék 25 évvel későbbi „önarcképe", nem a tárgy történeti jellege, hanem a megformálás korszerűsége adja meg az értékét. Ez a korszerűség pedig a csoportportré műfajának felelevenítésében rejlett. Azok az elvek, amelyek akadémiai értelemben a történeti festészet lényegét adták, vagyis Alberti szavaival „a dolgok sokasága és változatossága", 21 Benczúr képén az emberek és gesztusok sokaságában és változatosságában öltöttek formát. A változatosság ellenére ugyanakkor hősi gesztusok, a korban megszokott történelmi utalások nélkül is képes volt Benczúr olyan müvet alkotni, amely a történelmi festmények rangjára emelkedett, s amelynek nézője egyenrangú félként érezhette magát Deák és Eötvös asztalánál. Ez a közvetlenség igazán méltó volt ezekhez a nagy figurákhoz. Benczúr mint nagytehetségű mediator, nem véletlenül ültette magát Deák mellé. Ahogy Deák alakjánál lépünk be a kép terébe, úgy szimbolikusan is Deák mellett, Deák személyén keresztül lépünk be a modern polgári Magyarország kardok csattogásától mentes, otthonos világába. Ritka dolog, de ezen a portrén még a grófok is öltönyben vannak. Az Ábrányi által fentebb idézett „nagy konspiráció" a kép születésére nézve is igaz. A mű teljes titokban, Lévay tudta nélkül készült el. A megrendelőket Ormódy Vilmos képviselte, aki Keleti Gusztávon keresztül tartotta a kapcsolatot a müvészszel: „a hozzám szóló leveleit is a Keleti úrhoz legyen szíves czímezni, nehogy véletlenül Lévay úr kezébe kerüljön" - írta levelében. 22 A képért járó 3000 forintos tiszteletdíj, a szállítás 150 forintos költségeinek kifizetése is Keletin keresztül bonyolódott. Ormódy fent idézett levele ugyanakkor a portrémegrendelés és -kivitelezés folyamatába is érdekes bepillantást nyújt. A megrendelő - a levél szerint - a Benczúr által küldött vázlaton tett megjegyzéseket a képre, sőt a formátumra és a kép hangulatára nézve is fontos észrevételei voltak: „Remélem, hogy kéréseinket és megjegyzéseinket gyönyörű skizzején szíves leend kellő figyelembe venni. Fődolog a formátum magasbítása és a lelkesedésnek valamivel kisebbre szállítása, úgy hogy inkább jóakaró megelégedés látszassák a megesett választás felett. Lévay körül a grupp nagyon szép és az egész úgy maradhat. Teljes tisztelettel, Ormódy." 23 A kép - belső arányaiból Ítélve - nagyméretű mű lehetett, amely legalább 2x4 méteres felületet kívánt. Nagyszerű, lendületes kompozícióját nem nyomják el a részletek, mint Benczúr sok későbbi képén. A ruhák - minden bizonnyal fekete öltönyök - színessége nem vakítja a tekintetet. Az asztalra vetett terítő aranysárga foltja - ahogy Oroszlán Zoltán később leírásából ismerjük - a kép kolorisztikus középpontja, amely az ajtó színes környezetében verődik vissza. 24 Benczúr, korának megfelelően, hatalmas apparátussal fogott hozzá a mü megfestéséhez. Az eredetileg a pesti nemzeti kaszinó termében megtörtént eseményt Benczúr egy általa nagyon kedvelt s több festményen is megörökített enteriőrbe helyezte el, a schleissheimi kastély egyik termébe. Ugyanitt jelenítette meg XVI. Lajost és családját is Versaille ostromakor egy 1872-es képén. A helyszínválasztást talán az a szükség is meghatározta, hogy Benczúr ekkoriban még Münchenben élt. 25 A szereplők arcvonásait, a kompozíció elemeit fotótanulmányok alapján dolgozta ki, olykor saját magát is modellként használva föl. 26 Ahogy a helyszínt, úgy az olyan látványos elemeket, mint például a színes asztalterítőt is, más kompozícióiból merítette. Ez a terítő nem más ugyanis, mint a Vajkot keresztelő Szent Adalbert püspök palástja Benczúr 1875-ös képéről! Shakespeare bölcs mottója, úgy tűnik, nemcsak a történelemre, hanem - kis ferdítéssel - a történeti festőre is igaz: „A történeti festő minden képében / az elmúlt képeit alakítja újra." JEGYZETEK * IV. Henrik, II. rész. III. felv. I. szín. Ford. Vas István. Az eredetiben: "There is a history in all men's lives, / Figuring the nature of the times deceased." 1 Keleti Gusztáv: Az első magyar biztosító társaság alapítása. Benczúr Gyula képe, in: Keleti Gusztáv: Művészeti dolgozatok. Bp., Franklin, 1910. 157-170. (Fordítás németből, eredetileg Pester Lloyd, 1883. március 14.) 2 Riegl, Alois: Das holländische Gruppenporträt. Jahrbuch des allerhöchsten Kaiserhauses XXII. 1902. 71-278. Magyarul: A holland csoportkép kialakulása, in: Riegl, Alois: Művészettörténeti tanulmányok. Bp., Balassi, 1998. 141-171. 3 Tájékoztatásul: egy négyszobás pesti, belvárosi, utcai lakás évi bérleti díja 1400 forint, az egyetemi professzori fizetések évi 3-4000 forint voltak. 4 Lévaynak ráadásul jó humora is volt. Knopp Imrének sikerült öt rávennie, hogy „inkognitóban" üljön neki modellt, majd lepődjön meg a róla készült portrén az aradi megrendelők előtt. Erről ld. Nótárius Fészekiensis: Mit hallottam a Fészek Klubban. Képzőművészet 1. 1. 1927. augusztus. 29. 5 Ld. I.j. 163. 6 Tárgymutató Benczúr Gyulának az Első Magyar Biztosító Társulat alakuló közgyűlését ábrázoló nagy festménye és más magyar müvek kiállításához. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, 1883. (kat. sz. nélkül) A kép
