Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - HESSKY Orsolya: Szinyei felfedezése Münchenben (1909-1910)

Pocci gróf képmása; kat. 163.: Anyja portréja: kat. 164.: Philippine Welser; kat. 165.: Leány tanulmányfej; kat. 166.: Wagner Sándor arcképe. 4 Kat. 240.: Női képmás: kat. 241.: Női képmás; kat. 242.: Falusi táj; kat. 243.: Táncosnő. 5 Kat. 256.: Női tanulmányfej; kat. 257.: A velencei dózsepalota belseje. 6 Az iparművészet müncheni térnyeréséről és ennek jelentőségéről Id. Mai, Ekkehard: Akademie. Secession und Avantgarde. München um 1900, in: Tradition und Widerspruch. Szerk. Zacharias, Thomas. München, 1985. 145-177. 7 Noha a Jugend nem különösebben törekedett kimagasló művészi színvonalra, mégis a legnépszerűbb olvasmányok közé tartozott egész Németországban, és a legnevesebb grafikusok adták rajzaikat hétről hétre az újságnak. Stílusteremtö erejét a századforduló legismertebb német művészeinek köszönhette: L. Corinth, J. Diez, O. Eckmann, F. Erler, H. von Habermann, F. von Stuck, F. von Uhde, H. Zügel mellett olyan idős mesterek is rajzoltak, mint Böcklin, M. Klinger vagy Lenbach. A magyar művészek közül az állandó munkatársak közé tartozott Halmi Artúr, Kubinyi Sándor, Wellmann Róbert, de Ferenczy Károly, Kozics Ferenc vagy Szerelmey Gyula rajzai is többször felbukkannak. 8 Kandinszkij müncheni tevékenységének harmadik formációja a Neue Künstlervereinigung München, amelynek alapító tagjai közé többek között Marianne Werefkin, Gabriele Münter és Alfred Kubin tartoztak. Első kiállításukat 1909 decemberében tartották a Tannhauser Galériában, a következőt ugyanitt 1910 szeptemberében rendezték, ekkor már a csoport tagjai közé tartozott Franz Marc és August Macke is. 9 Ripp-Rónai József levele, MNG Adattár 4983-4990. 10 A Kunst für Alle című művészeti folyóirat 1909. évi 22. számában Georg Jacob Wolf mükritikus és művészeti író írt kimerítő, vitriolos hangú cikket a nemzetközi kiállításról (513). 11 Diez tanítványai közé tartozott többek között Ludwig Löfftz, Bruno Piglhein, Adolf Holzel, Lovis Corinth, Wilhelm Leibi, Heinrich Zügel. 12 „Mint olvasom, Szinyei kiállításának óriási sikere van minden tekintetben." - Stróbentz Frigyes levele Majovszky Pálhoz. 1901. június 2. MNG Adattár 8087/1955. 13 I. 1909. 8. 261-262. 14 Uo. 15 „Dieser virtuose Ungar malte in den sechziger und siebziger Jahren farbig empfundene Impressionen, die heute auf jeder Secession guten Eindruck machen würden. Man fragt sich erstaunt, woher er in der sorgsam von jedem natürlichen Licht bewahrten Atelieratmosphäre Pilotys den Mut zu diesen starken ungebrochenen Farben, zu dieser frischen unmittelbaren Widergabe optischer Erlebnisse nahm." (262.) - Az 1909-es kiállításról megjelent számos német cikk több helyen is olvasható. Először Malonyai Dezső 1910-ben megjelent Szinyei Merse Pál című könyvében német nyelven (106-109). A legteljesebb összefoglalást Jeszenszky Sándor: Szinyei Majálisa című cikke adja. MNG Közleményei II. 1960. 129-173. A müncheni fogadtatással részletesebben foglalkozik: Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete. Bp., 1990. 136. 16 Kunst für Alle XXIV. 1909. 18. 433. Wolf, Georg Jacob: Die Piloty-Schule bei Heinemann. „Leibi festette müteremtársának, Szinyei-Mersének, egy ma szinte elfeledett magyarnak, a Piloty-iskola enfant terrible-jének nagyvonalú portréját. A magyar festő kezétől származó egyes képek arra engednek következtetni, hogy Manet fényproblémái, amelyeknek a francia művész hírnevét köszönhette, már őelőtte foglalkoztatták Szinyeit, és hogy az impresszionizmus lényege már a párizsiak előtt világos volt a magyar festő számára. A kiállítás nagy felfedezettje Szinyei-Merse." 17 Jeszenszky: i. m. (15. j.) 142. 18 22. sz. 1909. augusztus 15. Briefe eines ungarischen PilotySchülers. 527. 19 Erről szóló beszámoló: Művészet VIII. 1909. 399-402. Lázár Béla elhangzott előadása német nyelven megjelent: Pester Lloyd Abendblatt 1909. szeptember 20., magyarul: Művészet VIII. 1909. 402. 20 8. sz. 1910. január 15. Aus den Münchner Kunstsalons. 189-190. „Es amenynyiben ez az új egyesület azt állítja magáról, hogy csupa eredeti zseniből áll, a tény akkor is az, hogy minden eredetiségük kimerül az ifjabb impresszionisták kézjegyének felfokozott, túlfeszített lemásolásában. A szín a mindenük, színességük azonban nem szívet melengető, hanem goromba [...] egészen egyszerűen gyorsan elvégzett, szenzációsra felfújt csuklómunkáról van szó, amelyből éppen a művészet lényege, mélysége hiányzik." 21 A Művészet 1910-es évfolyamában Petrovics Eleknek a tárlatról megjelent beszámolóját közli: Magyar festők a berlini Secessióban. 218-222. Ezenkívül Ybl Ervin közzéteszi Rippl-Rónai Józsefnek Szinyeihez írt levelét, amelyben beszámol a Julius Meier-Graefevel közösen tett kiállítás-látogatásáról: Mcier-Graefe véleménye a magyar festőkről. Művészettörténeti Értesítő VIII. 1959. 1. 80-82. 22 A Cicerone 1909. 19. számában a hírek között olvasható ez a közlemény. (614.) 23 Szinyei Münchenből 1910. április l-jén Elek Artúrhoz írott levelében küldi a katalógus előszavát, amelyet Lázár Béla fordított magyarra, és kéri, hogy jelentesse meg lapjában. Ez meg is történik: Az Újság 1910. április 3. 19. Első közlése in: Szinyei Merse Anna: A Majális festője közelről. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések. Bp.. 1989. 234. 24 Ostini, Fritz von: Die Szinyei-Ausstellung bei Heinemann. Münchner Neueste Nachrichen. 1910. április 7. MNG Adattár 3776/1939.68. A kiállítás további recenziói: Jeszenszky i. m. (15. j.) 143. 25 17. sz. 1910. június 1. Paul Szinyei Merse bei Heinemunn. 407-408. 26 Ld. erről Jeszenszky i. m. (15. j.) 167, illetve Szinyei Merse Anna i. m. (15. j.) 136. 27 14. sz. 1910. április 15. A cikk: 313-318. Ezt követi még, szintén számos képpel illusztrálva, hangsúlyosabb helyen a KÉVE bécsi Hagenbund-beli kiállításáról szóló beszámoló. 327-328. 28 22. sz. 1910. augusztus 15. Glaser, Kurt: Die große Berliner Kunstausstellung II. 505-508. „Egyetlen nemzet szerepel a meghívottak között átfogó anyaggal, a magyarok. [...] A parttalan képtömegben a magyar részleg olyan, mint egy sziget, amelyen az ember megnyugodhat, s a néző kicsiny kiállításukat buzgó örömmel köszönti." ORSOLYA HESSKY Die Entdeckung des Malers Pál Szinyei Merse in München (1909-1910) Der junge Piloty-Schüler Pál Szinyei Merse aus Ungarn - nachdem er 1872 das Bild Frühstück im Freien gemalt und damit keinen Erfolg erzielt hatte - zog sich zurück und mehr als 20 Jahre lang schuf er keine Werke. 1901 nahm er mit demselben Werk an der VIII. internationalen Kunstausstellung in München teil, wo er die goldene Medaille gewann. Acht Jahre später zeigte er in der Ausstellung der Piloty Schüler der Münchner Galerie Heinemann neben anderen deutschen und ungarischen Malern jener Periode einige seiner in München entstandenen Gemälde, darunter auch das Frühstück im Freien, das diesmal großes Aufsehen erregte. Mehrere deutsche Kritiker nannten den ungarischen Maler die „Überraschung" und „Entdeckung" der Ausstellung. Diesem Interesse baute der Kunsthistoriker und Kunstschreiber, Béla Lázár, der damalige Förderer der Kunst von Szinyei in München eine „Werbekampagne" auf, in deren Rahmen mehrere Artikel in verschiedenen Tagesblätter (u. a. Münchner Neueste Nachrichten) und Kunstzeitschriften (wie z. B.: Kunst für Alle) erschienen. Darüber hinaus hielt Lázár im September 1909 auf dem Kongreß der Kunsthistoriker in München seinen Vortrag über die Kunst von Szinyei und organisierte in Zusammenarbeit mit Fritz von Ostini 1910 eine eigene Ausstellung des ungarischen Malers in der Galerie Heinemann. Der Erfolg des Künstlers kam sowohl im Ausland als auch in seiner Heimat verspätet, so daß sich sein künstlerisches Schaffen erst mit erheblicher Verzögerung entfalten konnte.