Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - HESSKY Orsolya: Szinyei felfedezése Münchenben (1909-1910)
vor den Parisern aufgegangen war. Dieser Szinyei-Merse ist die große Entdeckung dieser Ausstellung." 16 Lázár Béla, „akit a Pester Lloyd cikkírója Szinyei művészete fáradhatatlan heroldjának nevezett", 17 a Szinyei művészete iránti megkésett, ám nagy örömmel fogadott érdeklődést jó értelemben véve kihasználta, s nem sokkal később a Kunst für Alle hasábjain ismét Szinyeire terelte a szót. A német művészeti folyóiratba egyébként gyakran publikáló Lázár ezúttal Szinyeinek atyjához írt ifjúkori leveleiből idéz, amelyek a fiatalember 1870 körüli müncheni tanulmányai alatt keletkeztek. 18 A levelek közül azokat válogatta ki, amelyek tükrözik a fiatal művésznek az 1860-as évek végén a müncheni légkörben támadt kétségeit, vívódásait, s amelyek beszámolnak az 1869es nemzetközi kiállítással kapcsolatos eufórikus élményeiről. Lázár Béla ugyanennek a témának, azaz Szinyei művészetének szentelte előadását, amelyet 1909 szeptemberében tartott a IX. müncheni nemzetközi művészettörténeti kongresszuson. 19 Ebben megpróbált a német kritikusok miértjeire választ adni, akik egyrészt meglepetésük kifejezésre juttatásakor rendszerint nem értették, hogyan keletkezhetett abban az időben éppen Münchenben a Majálishoz hasonló alkotás, illetve hogyan lehetséges, hogy a mü egyetlen kiállítása alkalmával sem keltett feltűnést. A kritikusok feledékenységével magyarázható, hogy a néhány évvel korábban éppen ugyanott kiállított festményről ennyire hamar elfeledkeztek, ugyanakkor Lázár Bélának köszönhető, hogy a közönség és a véleményformálók érettségére ráérezve a megérdemelt - bár jócskán megkésett dicsőségéhez juttatta művészt és művét. Kétségtelen, hogy az 1901-es, meglehetősen ellentmondásos időszakban, a számtalan új irányzat együttes megjelenésekor, amikor Münchenben még korántsem lehetett tudni, hogy merre érdemes valóban elindulni, az említett kezdeményezések és művészek közül senki nem volt képes hosszabb időre lekötni a közönség figyelmét. 1909-1910 körül azonban már világossá válhatott, hogy mely irányzatok számíthatnak a közönség támogatására, melyeket „lehet" dicsérni - s melyek azok, amelyeket a teljes visszautasítás fogadja majd. Utóbbira példának tekinthető a Neue Künstlervereinigung München első kiállítása, amelynek Tannhauser 1909 decemberében adott otthont. A nagyhatalmú Georg Jacob Wolf így írt a kiállításról: „Und wenn diese neue Vereinigung natürlich auch behaupten wird, man habe es bei ihr mit ausgesprochen Originalgenies zu tun, so bleibt doch die Tatsache bestehen, daß die ganze Originalität auf nichts anderem beruht als auf einer Übersetzung der Handschrift dieser jüngeren Impressionisten ins Überstiegene, Total-Überspannte. Buntheit ist Trumpf, aber keine Buntheit, die das Herz erfreut, sondern die etwas Brüskierendes hat [...] man hat cs hier ganz schlechtweg mit schnellfertiger, sensationell aufgebauschter Handgelenksarbeit zu tun, der das Integrierendste, das Tiefste der Kunst fehlt." 2 " Vajon nem hasonlóképpen fogalmazott volna-e Georg Jacob Wolf az 1870-es évek elején, ha akkor találkozik a Szinyei korai remekmüvével? És nem ugyanebben a szellemben írt-e Keleti Gusztáv annak idején ugyanerről a műről? De térjünk vissza Szinyei diadalmenetéhez: 1910 elején Melier Simon a berlini Secession termeiben modern magyar festők müveiből rendezett kiállítást, amelyen Szinyei 20 festménynyel képviseltette magát. 21 A húsz műhöz Münchenben további 11 csatlakozott, s így került sor Heinemann galériájában arra a kiállításra, amelyet a tulajdonos a Piloty-iskola kiállításának sikerére való tekintettel már korábban rögzített a művésszel. 22 A kiállítás április elején nyílt, katalógusának bevezetőjét ismét Fritz von Ostini írta, s a cikk április 3-án, azaz a megnyitó napján magyarul is megjelent 23 - tanúsítva, hogy Szinyei német szereplése Budapesten ugyanolyan fontos volt, mint Münchenben. A Münchner Neueste Nachrichten beszámolója szintén Ostini tollából származik. Cikkében kitér Szinyei müncheni tartózkodására, az 1869-es kiállítás hatására. A Majálist a művész fő müveként említi, de az új képeket is frissnek, fiatalosnak tartja. 24 G. J. Wolf a Kunst für Alléban szintén ismertette a kiállítást, 25 az általános vélekedéssel ellentétben azonban a Majális nem különösebben tetszik neki, az azt követő müveket kifejezetten „böcklini"-nek találja, s a legújabb képeket dekoratív szándékúnak ítéli. A kiállítás kapcsán a Jugend is tárgyalásokba bocsátkozott a művésszel, és hat képét reprodukálni kívánta az újság lapjain. Ebből végül ténylegesen négy jelent meg az 1910-es „Szinyeiszámban". 26 A kiállítással párhuzamosan látott napvilágot a Kunst für Alle „magyar száma", amelyet Lázár Béla állított össze. Itt olvasható a szerző Die moderne ungarische Malerei című tanulmánya, amelyben a modern magyar festészet három szálon futó történetét vázolta, s Párizs mint végső úti cél hangsúlyozása mellett kellőképpen kiemelte München, a közbülső állomás jelentőségét is. A lap számos reprodukciót közölt, többek között Ferenczytől, Vaszarytól, Stróbentz Frigyestől, Fényes Adolftól, Iványitól, Rippltől, Thormától, Csóktól és természetesen Szinyeitől is. 27 Vélhetőleg még az 1909-1910-es németországi magyar sikerek utórezgésének tudható be az 1910-es berlini nemzetközi kiállításról megjelent kritika magyarokról szóló bekezdése a Kunst für Alle hasábjain: „Nur eine Nation wurde zu umfassenderer Vertretung geladen, die Ungarn... [...] So bilden in dem uferlosen Bildermeere die Ungarn eine Insel, auf der man ein wenig Ruhe findet und man begrüßt ihre kleine Ausstellung mit emsiger Freude. . " 2X Ami tehát Szinyei müncheni újra felbukkanását és nagy sikerét illeti, kétségtelenül Lázár Béla szerepe érdemel említést, aki ráérzett arra, hogy a Piloty-iskola kiállításán feltűnést keltett festő müncheni bemutatkozására valóban megérett az idő, s egy mai menedzsert megszégyenítő profizmussal s ugyanakkor szívből jövő lelkesedéssel, valamennyi rendelkezésre álló csatornát és fórumot kihasználva harcolt Szinyei megkésett sikeréért. JEGYZETEK 1 A kiállított művészek között olyan mesterekkel találkozhatunk, mint W. Leibi, F. von Lenbach, H. Makart, N. Gysis, F. von Defregger, G. Max (Szinyei egykori barátja), valamint több olyan művésszel, akik a századfordulón a Münchenben tanuló magyar festőnövendékeket oktatták, többek között H. von Habermann, Otto és Rudolf Seitz. Szinyei képei az 1909-es kiállításon: Kat.: 244. Der letzte Freundesdienst; 245.: Abendsterne; 246.: Im Garten; 247.: Idylle; 248.: Spaziergang; 249.: Picknick; 250.: Liegendes Mädchen im Garten; 251.: Entwurf zu meinem Atelier. 2 Kat. 9.: Dubarry; kat. 10.: Férfi tanulmányfej; kat. IL: Rákóczi elfogatása. 3 Kat. 159.: Vénusz és Tannhäuser; kat. 160.: Das Mädchen aus der Fremde; kat. 161.: Die Heilige Elisabeth, Abschied nehmend von ihren Eltern; kat. 162.:
