Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZINYEI MERSE Anna: Dósa Géza (1846-1871) élete és művészete

/. Dósa Géza: Férfifej-tanulmány fezzel, 1868 körül. Marosvásárhely, Művészeti Galéria lalkozott. Közös gyermekkori tanáruk, Simó Ferenc szerencsés indítása, majd a további szorgalmas munka eredményeképpen ügyesen rajzoló, jó színérzékü fiú került Székelyhez, aki a szabatos, gondos technika mellett immár a fénnyel való komponálás, a mesteri foltkezelés alapelemeire is rávezette gyorsan tanuló növendékét. A híres tanárnál végigdolgozott órák, a közben folytatott beszélgetések bizonyára átsugároztak valamit a tanítványra a mester széles látóköréből, nagy műveltségéből, igényességéből. A mellette töltött másfél év további életére kiható útravalóval indította pályáján az ifjút. Amikor 1866 októberében beiratkozott Wurzingerhez, a bécsi akadémia festészeti előkészítő osztályába, melynek 1868 májusáig volt hallgatója," nem is voltak különösebb szakmai nehézségei, legfeljebb az, hogyan egyeztesse össze a merev akadémiai szabályokkal mindazt, amiben ő már szabadabban gondolkozott. Növendéktársa, Angyal Béla így emlékezett rá: „Ez időben ott járt az akadémiában a szerény, nemes keblű Dósa Géza, aki finom művészetével, mely teljesen szakított az akkori akadémiai sablonokkal, tekintély volt közöttünk, s Rubens tigriseit másolta az akadémiai galériában báró Eötvös József kívánságára, s ezt a feladatot bravúros könnyedséggel oldotta meg; azt mondta nekem festés közben: »Ez a Rubens úgy tudott festeni, hogy talán még csukott szemekkel is tudott volna, a bravourt utánozni lehetetlen.« A bécsieknek ez a másolata jobban imponált, mint gyönyörű fejtanulmányai, amelyeken a szemekben mutatkozó lélek s a pompás színek páratlanok voltak. Dózsa (sic!) Géza, a finom lelkű művész szegény magyar barátait szerény ösztöndíja mellett is buzdította, és ahol csak lehetett, anyagilag is segítette."

12 Egy 1904-ben közölt forrás szerint, mely több adatában is pontatlan, Rubens Szoptató tigrisét Karagyorgyevics Sándor szerb herceg megrendelésére másolta, száz körmöci arany reményében. A gyilkosságba keveredett herceg azonban sosem tudta átvenni a képet, mely a festő „határozott kívánsága folytán halála után legjobb barátjának, Soós Kálmán dr-nak jutott, aki Dósát egy ízben száz körmöci arannyal, több ízben apróbb öszszegekkel támogatta pályáján".

13 Peregriny János viszont 1900ban arról tudatott, hogy a Rubens-másolatot, mely a Magyar Nemzeti Múzeum Képtáráé volt, a múzeum vezetősége Dósa halála után, 1872-ben elcserélte a dr. Soós Kálmánnál lévő, Bethlen Gábor tudósai körében című történeti képre.

14 M. Kiss Pálnak sikerült annak idején Marosvásárhelyt megtekintenie Dósa rajzain kívül a húgához, Emmához írt bécsi leveleit. Ezek alapján írta, hogy Dósa „szorgalmasan látogatta Bécsben a képtárakat, Rubens és Van Dyck, Rembrandt és Paolo Veronese keltették fel mélyebb érdeklődését. A régi nagy festők hatását egyéni és friss természetmegérzéssel egyesítette. Bécsi mesterei nem elégítették ki művészi érdeklődését, szükségét érezte annak, hogy más nagy mesterek képeit tanulmányozza, s hogy a mindennapok történéseit is megfigyelje... Jellemző alakok, megfigyelt jelenetek, érdekes típusok, váratlanul támadt gondolatok szerepelnek gyűjtött adatai között, hogy adandó alkalommal felhasználhassa őket".

15 A Magyar Nemzeti Galériába került vázlatkönyvek és rajzok alapján is felmérhető Dósa gyors fejlődése a legkorábbi, 1860-as, '62-es dátumot viselő iskolás fejrajzoktól

16 a bécsi anatómiai és fejtanulmányokon'

7 keresztül a már Münchenre, 1869-re datálható akttanulmányokig.

,s A fejek közül a legszebbek Marosvásárhelyt találhatók. Mivel ezeket kivételesen szignálta, feltételezhető, hogy vizsgadaraboknak szánta, melyeket talán a müncheni akadémiai felvételéhez is bemutatott. A szakállas, fején fezt viselő férfit szemből ábrázoló ceruzarajz rendkívüli gondossága (1. kép) vagy a turbános, szakállas profilrajz'

1

' mesteri kivitele láttán hihetővé válik növendéktársainak tisztelete Dósa képességei iránt. A finom részletekre is gondot fordító, a jellemző formákat lágyan körbetapogató rajzmodor egy remek, fekvő nőt rögzítő tanulmányán is tetten érhető.

20 Befejezetlenül maradt Önarckép-tusrajza szintén gyakorlott, jó megfigyelőre vall

21 (2. kép). Bécsi vázlatkönyveit valószínűleg Münchenben, sőt Erdélyben is használta, így szinte lehetetlen a rajzok datálása. Az életből ellesett, egyszerű kis zsánerjelenetek rögzítése már Bécsben szokásává lett: mindegyik egy-egy apró képötlet. A kisebbik budapesti vázlatkönyvben a Malacokat hajtó fiú, a Libatolvaj, a Templombelső hívekkel, illetve a Játszó gyermekek témái ismerhetők fel.

22 A nagyobbik vázlatkönyvben

23 talán érettebbek, ezért bizonyára későbbiek is a valamivel összetettebb kis kompozíciók, köztük a mezőn pihenő gyermekek stb. A marosvásárhelyi anyagban is vannak gyermekekről készült ceruzarajzok, akvarell-, lavírozott tus-, illetve olajvázlatok, mindezekről később ejtünk szót. Angyal Béla már említett visszaemlékezéseiben a bécsi akadémia magyar növendékei közül Dósa mellett Gyulay László, Pállik Béla, Delhaes István és főként Paál László emelkedik ki a többi, ma már ismeretlen név közül. Utóbbi ekkor már a