Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - LINDNER Magdolna: Családkép, portré, fénykép. A művészet és az otthon a Györgyi Giergl család gyűjteményében
12. Györgyi Giergl Alajos: Giergl 13. Fényképfelvétel 1892-ből (balról 14. Schlesinger festménye nyomán W. Henrikné, Duck Helen arcképe, 1858. jobbra): Györgyi Laura, Györgyi Margit Baumann metszete: Treffend ähnlich Magántulajdon és Györgyi Dénes (a kép a Goszleth fotóműteremben készült) hogy - mivel hároméves volt, amikor édesapját elveszítette - atyai portré nem készülhetett róla. Hozzátartozik azonban e felsorolás kiválóságaihoz: az Iparrajziskola elvégzése után annak tanára, majd igazgatója volt, később az Iparművészeti Társulat vezértitkári posztját követően szintén igazgatója, s a Magyar Iparművészet című folyóirat szerkesztője lett 1910 és 1930 között; ezekben az években számos írása jelent meg a lapban s egyéb helyeken. 21 Giergl Henriknek is volt egy Kálmán nevű gyermeke (18631954), aki neves építész lett. A Műegyetemen 1881-1889 között, később pedig a berlini Kunstakadcmie-n tanult. Berlinben kapott először állást, majd Hauszmann Alajos társa lett. Később Korb Flórissal önálló irodát nyitott. 22 1909-ben a cégből kiválva mint magánépítész tevékenykedett. Giergl Kálmán fia, Györgyi Dénes (1886-1961) építész, kezdetben az Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanársegédje, tanára, majd igazgatója lett, s közös irodát tartott fenn Koós Károllyal. A Városmajor utcai iskola a kettejük munkája, 1916-ban megbízást kapott a koronázás dekorációinak megtervezéséhez. Györgyi Dénes sok kiállítási épületet tervezett, köztük hat világkiállítás magyar pavilonját. Tervezései közül többet honoráltak aranyéremmel. 23 Gyermekkorában, testvérei körében készült fényképfelvételen látható (13. kép.). 24 A töredékes családtörténetet, melynek alapját arcképek és fotók nyújtották, egy litográfia bemutatásával szeretném zárni. A Györgyi Giergl családhoz mindenképp köze van, mert a Györgyi Giergl Alajos festőművész felesége által összeállított metszetalbumban 25 találtam rá (14. kép). Akár „mottóként" is használhattam volna e metszetet, illetve azt a pillanatot, amelyet ábrázol, mert erősen kapcsolódik a „családi arcképcsarnok" témaköréhez. A képet egy Schlesinger nevű művész 26 festménye nyomán W. Baumann rajzolta kőre, s egy anyát ábrázol, aki a mellette ülő gyermeke arca elé üres festménykeretet tart. 27 A gazdagon díszített biedermeier keret ovális alakú, és a forma az édesanya mögötti falon, balra megismétlődik. A kép a 19. század, elején készülhetett. Az ebben az időben készült ábrázolások kedvelik az apró mintás ornamentikát, melyek megjelennek a ruházaton, de még a kereten is. Gyakori a medalion-forma, a füzérkoszorú, a felakasztott füzér vagy mindezen motívumok együttes alkalmazása. 28 Az elliptikus medalion - mint a litográfián látható képkeret - a legkedveltebb motívum. A metszeten anya és gyermeke, bal oldalt elhelyezett szék s fölötte az említett ovális keretbe tett kép látható. Az anya és gyermeke kettős arcképén a „keretbe foglalt" gyermek adja a kép tárgyát, s így a festő a rámában lévő képet az egész festmény viszonyrendszerébe helyezi. A kislányt bekeretezi, és emlékképet készít belőle. Szinte mozdulat közben rögzíti a pillanatot. Szembetűnő a hasonlóság az édesanya és a lánya közt, s ezt kiemelni nyilván célja volt a művésznek - mint ahogyan a kép címe is elárulja: „Treffend ähnlich", azaz találóan hasonló. Egy festett portré nem kizárólag a modell pontos mását adja vissza. Tükröződhet benne a művész viszonya az ábrázolt személyhez, illetve a modellről már esetleg korábban készült munkák is befolyásolják a készülőfélben lévő képet. A fotó ellenben maga a pillanatnyi valóság. A művész úgy képzelhette, ha akkor, abban a pillanatban bekeretezi az ábrázolt kislányt, szinte a (majdani) fotográfiával egyenrangú dolgot hoz létre. Lényegi különbség van tehát a művész által megfestett s a modellről az adott pillanatot rögzítő fényképfelvétel között. Ez a litográfia azáltal, hogy rajta az anya a fényképezés szimbolikus műveletét imitálja, e két 19. századi műfajt, mondhatnánk e két fogalmat sűrítette egy képbe.
