Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - IMRE Györgyi: A leány azonosítása. Kiss Bálint Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári börtön ablakánál 1674-ben című festményén

erényéről szóló moralizáló téma. Vö. i. m. 43, 1-2. j. 45,49. Werner Hofrnann a Caritas Romana újabbkori feldolgozásának tartja Rodin Az örök bálványát (1889), amelyet egy ízben Az ostya címen is kiállítottak. Vö.: Hofrnann, Werner: A földi paradicsom. 19. századi motívumok és eszmék. Bp., 1987. 294. (Das Irdische Paradies, München, 1960. 1974. 2., illusztrációiban átdolgozott kiadás.) 24 A Nemzeti Múzeum alapját képező Országos Széchényi Könyvtárban több 16-18. századi itáliai és nürnbergi kiadású példányt találhatunk Valerius Maximus kompilációjából. 25 Wagner, Walter: Die geschieh te der Académie der bildenden Künste. Wien, 1967. Vö.: Fleischer Gyula: Magyarok a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. Bp., 1935. 58. „Kiss Valér, festő, Szentesről, 24 éves korában, 1827 márc.-ban iratkozott be és 1830 jún.-ig a tört. festészet és rajz r. hallgatója volt." 26 Barabás Miklós Önéletrajza. Kolozsvár-Napoca, 1985. 53. 27 Vö.: Frodl-Schneemann, Marianne: Johann Peter Krafft 1780-1856. WienMünchen, 1984. 28 A téma népszerűségét jelzi a festő kortársai köréből idézhető néhány szerény példa, amilyen Balkay Pál festménye (1808, Caritas Romana Carlona festménye után. Olaj, vászon 99 * 121 cm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 56.423 T), Amerling 1831-es vázlatrajza (Friedrich von Amerling: Cimon és Pero. d.b.L: 3/ 1, 831. Toll, tinta, lavírozás, 195 x 173 mm. Budapesti Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény, ltsz.: 1905-2112. Vétel a művész hagyatékából), vagy Karl Heinrich Rahlnak - a bécsi akadémia professzorának - rézkarca, amelyet a német származású művész. Eberhard Wächter festménye után készített. 29 Lásd Pigler: i. m. (16. j.) 130. kép. 30 Vö. a viselettörténeti szempontot Hollander, Anne: Seeing Through Clothes. Berkley, Los Angeles, London, 1993. könyvében. 31 Vö. ennek a képi felfogásnak eredetéről Belting, Hans: Kép és kultusz. A kép története a művész előtt. Bp., 2000. 19. fejezet: Párbeszéd a képpel. A magánáhítat képeinek időszaka a középkor végén. 433-484. 32 A halálraítélt számára, a kivégzés előtti pillanatban vigaszt nyújtó közösségek jöttek létre Olaszországban, a 14-17. század között. „A vigasztalás eszközei pedig kicsi, festett képek voltak. (...) Minden tavoletta mindkét oldala festett volt. Az egyik oldal Krisztus szenvedésének egy jelenetét ábrázolta; a másikon egy mártírhalál volt látható (...) a testvéri közösség két tagja az egyik képet végig az elitét arca elé tartotta (...) Elhangzik néhány nevelő szó; lehetőség nyílik a bűnök bevallására; megadatik a feloldozás (...)" Vö. Freedberg, David: Az ábrázolás hatalma: Válasz és elfojtás (The Power of Images: Response and Repression, in: The Power of Images. Studies in the History and Theory of Response. The University of Chicago Press. Chicago-London, 1991. 1-26. Ebből részletet közöl: Athenaeum 1993. I. 4. 217-242.); Freedberg itt Edgertonnak a tavolettára vonatkozó feldolgozására hivatkozik. (A Little-known 'Purpose of Art' in Italian Renaissance. Art History 1979. 2. 45-61; Edgerton: Pictures and Punishment: Art and Criminal Prosecution during the Florentine Renaissance. Ithaca, 1985. 165-192.) 33 Vö.: Imdahl, Max: i. m. (I. j.) 123. sk. 34 Idézi Imdahl, Max: i. m. (1. j.) 121. A női akt eltűnése Robert Rosenblum szerint gyakori jelenség a klasszikus forrástól távol eső területeken. Vö. Rosenblum i. m. (23. j.) 49. 35 Barabás Miklós i. m. (26. j.) Banner Zoltánnak a műhöz fűzött jegyzetei szerint Miklóssy (Miklosicz) József (1792-1841) festőről van szó az idézetben, aki Eperjesen a görög katolikus püspök udvari festöjeként ikonokat festett bécsi tanulmányai után. Miklóssy József a bécsi görög katolikus egyház St. Barbara templomának kántora volt, 1809-től a Szent Basil-rend szerzetese, és 1831-től az eperjesi görög-katolikus püspök udvari ikonfestöje.Miklóssy Józsefről lásd: Dr. Beszkig Miklós: Egy elfelejtett képírónk. Művészet XIII. 1914,47-63. 36 Heckenast 1844-ben adta ki az első történeti litografált sorozatot Magyares Erdélyország történelme rajzolatokban címmel, amelyet P. J. N. Geiger illusztrált. 37 Lásd: P. J. N. Geiger: Historische Memorabilien des In- und Auslandes... Wien 1840. LBd. 26. Képaláírás p. 1. 38 A rege történelmi eseményt elevenít fel, amikor az első kun vezér családjával együtt a keresztény hitre tért, ezért a kunok csapata éhhalálra ítélte. Ettől kezdve az ismert sujet következik. A ponyva szövegét bevezető illusztráció azt a pillanatot ábrázolja, ami az őrök előtt feltárul: "S im nyitja öltönyét s atyjának nyújtja át, / A legszebb hó emlő cpernyi bimbaját, / Piczinyke fiának tápláló ételét / Megosztva, fenn tartja mindkettő életét... / Az őr megdöbbenve meghatottan áll, / Szivébe emberi érzés derűje száll. / A kemény birákat ő oda vezeti, / Mutatván a gyermek atyját mint szereti, / Ezt megtudta a nép, megtudták mindenek, / A börtönben mi nagy csudák történtének, / A jog betűje jég, - s nem várva hirtelen, / Széttörte lánczait a gyermekérzelem, / Es a csonka tornyot a nép ledönteté, / Templom épült romján, a hálaérzeté." Dömötör Sándor i. m. (16. j.) 219-220. A forrásról itt Dömötör tévesen közli az 1857-es megjelenést. Leírja, hogy a történetet nálunk Laskai Osvát, Michael de Ungaria, Mikes Kelemen és Pázmány Péter dolgozta fel. 39 Ennek tervezetei már 1840-től elhangoztak a főrendiházban. (Lásd Eötvös József 1840-től elhangzott beszédeit a főrendiházban. In: Eötvös József: Kultúra és nevelés. Bp., 1971. 69-110.) Eközben a sajtó folyamatosan közölt cikkeket a témakörben. Vö. pl. a Századunk (Pozsony. Alapító, szerkesztő: Orosz József. Nyomtatja: Schmid Antal) 1842. V. 72.. augusztus 8-tól közli: Ponori Thewrewk József: Katholicizmus és Protestantizmus című munkájából a II. füzetet: A házasságról. (580-582); 1843-ban megjelenik Dr. Lányi: Magyarország egyháztörténete írása (52, 80.), és több cikk a felekezetekről, a vegyes házasságokról (54, 55, 66, 80-88.). Talán jelentősége van a jelen történelünkben annak is, hogy a művész Bécsben feleségül vette a feltehetően nem református Rossbach Jozefát. (Vö. Zádor Anna: i. m. [5. j.] 38.) Kiss Bálint rejtett Caritas Romanája értelemszerűen megbékélést fejezett ki a felekezetek között, és egyben egyfajta hitéleti tanúságtételt. A közéleti eseményekből és Kiss Bálint személyes szerepvállalásából úgy tűnt 1846-ban, hogy a felekezeti hovatartozás politikai jelentősége megszűnt. A mű tekintélyét növelte, hogy az újonnan alapított József nádor Képtárba került, ahol a képtár őrének 1847. október 20-án, a magyar királyi helytartó, István főherceg, Kiss Bálint „cs. k. akad. képírót" nevezte ki a képtár „tiszteletbeli és évdíj nélküli őrévé". Vö. Mátray Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai, különös tekintettel a közelebb lefolyt huszonöt évre. Pest, 1868. 51-52. 40 Vö. Dijkstra, Bram: Idols of Perversity. New York, 1986. 3-63. 41 Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Bp., 1984. 47. 42 Der Ungar 1843. november 23. 1257. Idézi Zádor Anna i. m. (5. j.) 34, 46. 34. j. 43 Ugyanő másutt a művészet oktathatóságát romantikus akadémia-ellenességgel kétségbe vonta. Vö. Henszlmann Imre: Párhuzam az Ó és Újkor Művészeti Nézetek és Nevelések közt. Pest, 1841.