Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - IMRE Györgyi: A leány azonosítása. Kiss Bálint Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári börtön ablakánál 1674-ben című festményén

5. Friedrich von Amerling: Cimon és Pero, 1831. Budapesti Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény A festmény hősnőjéből a néző csak egy viseletével jellemzett, félig háttal álló nőalakot láthat, aki fejét keszkenőjébe temeti. Viselete nem a test kiemelésére, jelenlétének intenzív áttünésére szolgál,

30 hanem a test helyettesítésére. A képi leányalakjelentősége egyetlen affektív gesztusra korlátozódik és célt ad a szemlélő és a rab egymás felé forduló tekintetének: a személyes devóció modelljét közvetíti. A néző, a siratás narratív és szubjektív eleme révén, a leány és atyja közötti párbeszédre hangolódik, így képzelete nyitottá válhat a személyes beleélésre.

31 A kép egy tavoletta vigasztaló funkcióját asszociálja.

32 A Caritas Romana ifjú nő / idős férfi ellentétére építő, eredetileg akronikus képtípusa itt, a siratás narratív eleme révén, sajátos módon, historikus képpé vált.

33 Kiss Bálint ábrázolásán, akadémikus festészeti előképeivel ellentétben, a nőalak hősies erotikuma alámerült. KÉP ÉS SZÖVEG A női akt elfedése önmagában még nem idegen a festészet akadémikus értékeitől sem. Charles Le Brun a következőképpen dicsérte 1667-ben, a francia királyi akadémián Poussin Mannaszüret című képének ábrázolását: „Igen fontos, hogy Poussin alakjai antik előképek után készültek - a korabeli kívánalmaknak megfelelően, a bibliai üzenet és az antik idealitás szintéziséről beszélhetünk. Fontos, hogy Poussin a Caritas Romana-motívum felhasználásakor illendőségből nem az ismertebb verziót választotta, amelyben a lány (Pero) éhező atyját (Cimon) táplálja."

34 Kiss Bálint festményén a gyermeki szeretet tárgyának képi bemutatása távol maradt az „antik idealitás" akadémikus követelményétől, amikor a leányt testi jelenlétében hangsúlytalanul ábrázolta. A festő a klasszikus ikonográfiái téma erotikus páthoszát a prédikátori retorika felé irányította, és a történeti példázat élményére konvertálta. A sajátosan naiv mü analógiáit is célszerűbb ezért - akadémikus előképek helyett - a szövegmagyarázatokra támaszkodó sokszorosított grafikák között keresni. A festői naivitás ugyanis a mintarajz-könyvek használatából is következhetett, amely, mint komponáló elv, a többé-kevésbé készen kapott motívumok egymás mellé illesztésével építi fel képét. Barabás Miklós Önéletírásának rövid visszaemlékezése a Kiss Bálinttal együtt töltött tanulóévre is arra vall, hogy a művész a bécsi képzés időszakában épp e fent említett módszer elsajátítását helyezte előtérbe. Barabás leírja, hogy Kiss Bálint szívesebben foglalkozott a mintarajz utáni másolással, és nem járt el a reggel 6 és 8 óra közötti órákra, ahol lehetősége nyílt volna életnagyságú 6. Perino del Vaga freskója. Genova, Palazzo DoriaPamphili