Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FARKAS Zsuzsa: Panorámák és ködfátyolképek az 1840-1850-es években Pesten és Budán

szerezte hozzá. A Budapesti Hírlap részletesen leírta a képek témáit: „1. Francia és angol flotta, egyesült keleti flotta. 2. Aland-szigetek. 3. Bomarsund ostroma. 4. Bomarsund erőd kerek tornyának belseje. 5. Ezen kerek torony külseje Bomarsund bevétele után. 6. Abo, finlandi város. 7. Rcval, Esthland fővárosa. 8. Heisingtors és Sweaborg. 9. Kronstadt. 10. Sz. Pétervár a Néva mellett. 11. Szinope. 12. Szinopenál a török flotta szétrombolása. 13. Kalafát Oláhországban. 14. Gyurgyevo, dunai kikötő. 15. Szilisztra városa és fellegvára. 16. Szubin-torkolat. 17. Gallipoli. 18. Egy angol hordhajó. 19. Konstantinápoly. 20. Gőzhajó holdvilágnál a Dardanellákon átkelve. 21. Odessza bombáztatása. 23. Anap, a Fekete-tenger egyik vára. 24. Trebizond, Kis-Azsiában. 25. Várna az erödmüvekkel. 26. Az egyesült flották bemenetele a Fekete-tengerre. 27. Az almai csata. 28. Szebasztopol. A helyeket és eseményeket élethű képekben ábrázolja.'*" A Hortz testvérnők „a legújabb háború eseményekből ütközeti-panorámát fognak megnyitni" - de bemutatóikról nem számoltak be az újságok. Tudjuk, hogy ezeket a képeket vásárról vásárra, városról városra vitték az országban a mutatványosok. 1856 márciusában Valter Orbán panorámájában a csatatereket, a háború „iszonyúságait" mutogatta.

42 A Széna téren is nyílt egy panoráma, a falragaszok a programot is leírták, a téma a török és az angol-francia győzelem, az oroszok veresége volt. „Látható esettéi ütközet, Bomarrund megrohanása, az almai inkamni csaták, Malakoff bevétele - és Santlimári P. Károly* az oláh fejedelem fes'észe. 6. Marasztom József: Szathmári Pap Károly arcképe. Litográfia, 1863 egész Szebasztopolé." A képeket egy híres tatár (?) festő készítette, Pelisier tábornoktól vártak engedélyt a bemutatásra. 1856-ban Wessely János hazánkfia

43 a Nemzeti Színházban mutatta be ködfátyolképeit mozgó alakokkal kiegészítve. Az első szakaszban 11, a második szakaszban 12 képet állított ki, melyek nagy része tájkép, épületábrázolás volt. A II. rész hatodik képe: Sebastopol bombáztatása egy francia ágyúütegből. A bemutató nem sikerült jól, rengeteg lesújtó kritikát kapott a gyönge kivitelezés miatt, még évek múlva is rossz példaként emlegették. A képek jegyzékeiből megfigyelhető, hogy az évtized eseményei között a legfontosabb látvánnyá a háború vált. 1858-ban Pesten három nagy kiállításon a Velencéből származó Carli András panorámája mutatkozott be. A művész első alkalommal 73 üveget vetített le. Ennek első részében 24 üvegen a háború történetét összegezte, látható volt például a „Malakoff torony és Szebasztopol ostrommal bevétele 1855. évi szeptember 8-án" című csatakép, és a hadsereget megörökítő „Franciaország, Piémont és Törökország egyesült seregei, Pelisier tábornok vezénylete alatt" kép. Carli „egyetemes festészeti, optikai cycloráma, dioráma és panoráma" néven hirdette a programot. A cikloráma a panoráma kíséröfüzete volt eredetileg, amely idővel könyvvé terebélyesedő kiadvánnyá fejlődött. A látványosságok és a különböző színvonalú bemutatók képei már „valódi", helyszínen készített pillanatfelvételeket, fényképmintákat vettek alapul. A 19. században a híres galériák, gyűjtemények, nagymesterek fő müvei sokszorosított mülapokon keresztül váltak ismertté. Hasonló folyamat játszódott le a viszonylag sérülékeny fotográfiák esetében is, melyek mintaként szolgáltak a grafikai lapok számára. A sokszorosított, több ezer példányban készülő mülapok mindenhová eljutottak, és az egyszerű látványosságok előképei lettek. A dokumentumfelvételek sokszorosított grafikai lapokon kerültek nyilvános forgalomba, így egyszerűsített képekben a pesti közönség is ismerte a krími háború főbb mozzanatait. Szathmári Pap Károly (1813-1887) „festővé lett, mert szerette a művészetet, s fényképésszé, mivel igazi festő volt"

44 - ez a megállapítás a festő-fényképészek jelmondata lehet. Modellértékű életműve sokrétű és izgalmas. Szerteágazó munkássága egy dinamikus ember kísérletezéseit tükrözi, aki a Kelet romantikáján keresztül próbált utat találni Nyugat képzőművészeti műveihez. Ez a hídszerep rendkívül összetett készségekkel, fáradhatatlan rajzolási tevékenységgel párosult. Szathmári Pap Károly festő-, grafikus- és fotóművész, három művészeti ágat együtt és egymás mellett gyakorló mester. Minden műfajban karakteres tudást felmutató műveivel számtalanszor bizonyította összetett képességeit. Az 1830-as években rajzolni, festeni tanult, majd az 1840-es években elsajátította a fényképészet mesterségét is. Már 1843-ban fényképészeti műtermet nyitott Bukarestben. A krími háború kitörésekor Szathmári a román fejedelem megbízásából a frontra indult. 1853 októberében tört ki a háború, és 1854 márciusában érkezett meg a művész a Duna mentén dúló harcok színterére. Megelőzve Fenton és Robertson fényképészeket elsőként fényképezett a Krímben. Közel egy évig készített felvételeket, rendkívül rossz viszonyok között. A fényképekből albumokat állított össze, ezek közül egy 95 darabból álló válogatás Ferenc József császárhoz került, aki a hallatlan nagy munkáért a „Művészet nagy érmét" ajándékozta neki.