Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FARKAS Zsuzsa: Panorámák és ködfátyolképek az 1840-1850-es években Pesten és Budán

hiányt könnyen pótolta a változatosság, hiszen a vándor panoramisták viszonylag nagy készlettel dolgoztak."

5 A nagyobb, jelentősebb pesti és budai bemutatókról a napilapok folyamatosan megemlékeztek, így tudunk Rusz Mátyáséról 1830-ban, optikai képeket mutatott be Dombeck Fülöp müncheni tájképfestő 1833-ban,

h Saratnik Ferenc a Zrínyi-vendégfogadóban kisebb adagokban 20-20 különféle képet 1835-ben, ugyanez év nyarán pedig a Hét választók fogadójában Strahler állított ki kozmorámai és panorámai képeket. Hogyan működött a szobapanoráma és a kozmoráma mint látványosság? Általában valamelyik vendéglő vagy fogadó egy szobáját rendezték be, például kedvelt volt a Fehér hajó Szálloda és a Tigris, ahol 15 krajcáros belépti díjat szedtek. Néhány látványosság számára önálló kis bódét építettek, például a Fel-Duna sori fűthető deszkabódét ideiglenes jelleggel emelték e célból. Néhol sátrakban is zajlottak előadások, itt a bemenet csak 10 krajcár volt. A szobapanoráma-kép a szemlélők számára különleges nézőpontú kis festmény volt, amely magasabb, kedvezőbbnek vélt pontról ábrázolta a vidéket. A nézők nagyítóüvegen bepillantva élték át az optikai csalódást. A képeket általában lámpafénnyel világították meg, ezért a késő esti órákat ajánlották a látványossághoz. Székeket helyeztek el az üvegek előtt, a gyerekek maguk hordozták a széküket egyik üvegtől a másikig, ők felkuporodtak a székre, úgy néztek bele a nagyítóba. Döntő fontossága volt az illúzió kialakulásában a nagyítóüvegnek, egyes képeknél pedig több betekintő ablakot is kialakíthattak. Csak a kritikusok számára volt fontos, hogy a képek üveg nélkül is tökéletesen finomak legyenek.

7 A panoráma vagy a kozmoráma tetszett-e jobban? 1842-ben Hortz panorámája és Sattler kozmorámája versengett a nézők kegyeiért. A jellegében hasonló bemutatót csak a megfestett képek technikai kivitelezése és a bemutatás eleganciája kvalifikálta, a hírlapi csatában a kritikus sem tudott választani." /. Iker laterna magica. Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Mezey Lajos festőművész (1820-1880) tanulmányait egy vándorfestőnél kezdte el: 1843 tavaszán Nifont de Rarke osztrák panorámafestőhöz szegődött Nagyváradon. Országjáró körútra indultak, amely során a fiatalember jegyesének számos levelet írt munkájáról, tanulmányairól. Mezei András monográfiája bőven közöl ezekből a forrásokból.

9 Mezey Rarke panorámája számára apró kis képeket festett, amelyeket nagyítón keresztül néztek a látogatók. A fiatalember szerződést kötött az idős mesterrel, így minden darabért 4 aranyat, azaz 45 váltóforintot kapott. Mester és tanítványa nagyszabású bemutatót tervezett a fővárosban, több mint 200 jeles festményt akartak bemutatni „nagyítóüveg alatt". Hét sorozat volt előkészítve, egy-egy sorozat általában 12 képből állt, kiállításnak vagy osztálynak nevezték, és két hétig folyamatosan látogatható volt. 1843 augusztusában Rarke Pestre érkezett, a Váci utcai Vastuskó mellett a Jüttner-féle házban, az emeleten rendezkedett be. A Világ szeptember 6-i számában ismertették a látványosság reklámozási módszerét: „Az ablakok egyikéből esténként átvilágító nagy labda hirdeti a panorámai látványokat." Mezey mesterétől megtanult transzparens-képeket is festeni, ezeket az utca felőli három ablakra szerelték föl, s a sétálók közül sokan meg is bámulták azokat.

10 A transzparens-kép olyan, papírra festett mű, amelyet olajjal több helyen áttetszővé tettek, majd ezt hátulról megvilágították. A fiatal müvészjelölt is készített néhányat azok közül a panorámaképek közül, amelynek első sorozatát szeptember 12-ig láthatta a nézőközönség. A második sorozat szeptember 19-től hirdette magát az újságokban. A harmadik kiállítás október 21től volt látogatható, csak sötétben, az esti órákban 5 és 9 között voltak nyitva a termek. A negyedik bemutató november 18-tól zajlott, melyről nagy elismeréssel írtak, mint „szobábani megutazása földgömbünknek"." E kiállítás témái: „a varsói ütközet augusztus 26-27-én 1830-ban, Napóleon temetési ünnepélyéből négy új jelenet. Az udvari piacz Töpliczben. Sodorna és Gomora pusztulása. Jerusalem, Józsefát völgyéből tekintve. Nápoly. A bécsi Sz. Mihály piacza. Sz. János templomának belseje Pathmosban, Görögországban. Egy mexikói piacz. A vieliczkai, bochniai sóbányák belseje. Ottó király bemenetele Naupliaba, Sz. Margit földalatti templomnak belseje Nürnbergben." Nifont de Rarke úr nyájasan magyarázta és kommentálta a közönségnek a képeket.

12 A Nemzeti Újság is ajánlotta a képek megtekintését mindazoknak, akik nem tudnak utazni, hiszen „a história tömkelegében jártas előtt az események színhelyét leleplezve mulattatókká válnak, és mi a világ nevezetességei láthatását egy húszasért nem sokalljuk".

13 Az ötödik kiállítás december 23-án kezdődött, nyitva tartása átcsúszott 1844 januárjára, ekkor a világ hét csodájának bemutatása volt a témájuk. „Hihetetlen érdekes rajzok után állítá fel bűvös üvegei mögött."

14 A hetedik kiállítás 1844 februárjában a vásárra felérkező közönséget is csalogatta 20 krajcár belépti díjért. A panoráma utolsó, nyolcadik kiállítása a legválogatottabb anyagot mutatta be, ez zárta a látványosságok sorát. A hosszú, féléves bemutató ideje alatt 96 különböző témájú képet lehetett látni: ezek a Temze-torkolat, a Jungfrau-hegycsúcs Svájcban, Firenze, Kínai porcelántorony, Napóleon sírja Szent Ilona szigetén, A Szent sír Jeruzsálemben, a Mária Terézia rend lovagjainak ebédje, Niagara-zuhatag, és „Elephanta szigeti Pagod", a párizsi Invalidusok belseje, Moszkva télen, Orosz csapatok, Egyiptom építészete, Prága a Hradzsinnal. Minderről a sajtó örömmel és hosszan írt, mindenkinek javasolva megtekintésre az „optikai teremutazást".