Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - RÉVÉSZ Emese: Egy esemény ábrázolásainak anatómiája. Lamberg gróf meggyilkolása 1848. szeptember 28-án

Egy kompozíció technikai megsokszorozása egyben annak „osztódási folyamatát" is beindítja, és közismertségével egyenes arányban növeli „leszármazottainak" számát, felgyorsítva a képi motívumok cseréjét. Lamberg meggyilkolásának ábrázolásai négy olyan „alapképre" vezethetők vissza, amelyek nemcsak fő motívumaikban, de helyenként részleteikben is 5. Tod des Grafen Lamberg. Színezett litográfia jelezve balra lent a képen: Albrecht 848; a kép alatt: Druck V. L. Molsbeck Neubau Nr. 128. Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 10. 754 meghatározzák a továbbiakat. Közülük az egyik mintakép az Illustrierte Zeitung fametszete, amelynek a fekvő gróf köré gyűlt támadók által megteremtett centrális kompozícióját követik Lohse, Albrecht, Maschek metszetei, és hatása Orlai rajzán is kimutatható. Lohse kőrajza egyértelműen a lipcsei fametszet nyomán készült, rajzolója lényegi változtatás nélkül átemeli mintaképének kompozicionális elrendezését, a környezet rajzát és Lamberg elhelyezését. A tömeg ábrázolását azonban leegyszerűsíti (kiiktatja a bonyolult takarásokat és összetett mozdulatokat), továbbá néhány figura viseletét is megváltoztatja. Míg Lohse litográfiája a sematizáló másolat példája, a másik három ábrázolás csak az alapkép elgondolását veszi mintául, de részleteiben nem követi azt. Jól körülhatárolható az a képegyüttes is, amelynek kiindulópontja Anton Ziegler kőrajza. Ziegler ugyan átemeli az Illustrierte Zeitung fametszetének néhány alakját, de összességében mégis új típust teremt. Ezt alakítja át a Balpárti Nép-naptár illusztrátora, és ez utóbbit másolja egy évvel később Bernáth Ágoston is. Bernáth rajza - amely időben az egyik legkésőbbi - több korábbi ábrázolásból kompilált: gerincét a Vargyas-féle fametszet adja, de a nemzetőrök kordona Orlai rajzáról származik, míg a bal szélen fenyegetően közeledő alak forrása a lipcsei fametszet. A harmadik képcsoport forrása a Mulattató Képesujság fametszete, amely a kocsijából éppen kiszálló, a támadók által körülvett Lamberget ábrázolja. Réthy Lipót ponyvája egyértelműen Pauer Flórián sokalakos kompozíciójának négyfigurás redukált változata, de alapvonásaiban az egykori Országos Ereklye Múzeum rajza is a kassai folyóirat metszetének modelljét követi. Végül a negyedik típust Bucsánszky Alajos ponyvafüzetének címképe képviseli, amely 1890-ben Gracza György egyik fejezetnyitó fejlécének mintaképeként bukkan fel újra. Míg a képek egymás közötti kölcsönhatása elsősorban az alkotás oldaláról meghatározó, a szó-kép viszonyok mind az alkotást, mind a befogadást befolyásolják. Ellentétben a mai hírközléssel a 19. század derekán a kép még nem volt a közönség elsődleges információs forrása, hiszen az esemény és az azt megeleveníteni kívánó kép megjelenése között legalább néhány nap, de többnyire hetek vagy hónapok teltek el.